Mintegy 2 millió bevándorló lépett be Európa kapuin, ennek tekintélyes része Magyarországon keresztül. Európa védelmezői remek beszédeket mondanak, de eközben tétlenül nézték a kontinens elárasztását. A már megérkezett terroristák velünk maradnak – az általános megfigyelési programok pedig láthatóan nem tudják megakadályozni a politikailag passzív, békés civilek elleni hajtóvadászatot.

Ha a ’90-es években valaki azt mondja, hogy a XXI. század Nyugat-Európájában néhány havi rendszerességgel dzsihádisták fognak merényleteket elkövetni, és gépkarabéllyal felfegyverkezett közel-keleti arabok békés polgárok százait fogják meggyilkolni a nyílt utcán, az illetőt vélhetően reflex-szerűen jobboldali szélsőségesnek, bolondnak, vagy összeesküvés-elmélet hívőnek bélyegzik. Esetleg perbe is fogják gyűlöletkeltés miatt, mert hangulatkeltő kijelentéseivel sérti az egyébként nagyon békés nyugat-európai arab kisebbség emberi méltóságát. Csakhogy, a XXI. század Nyugat-Európájában dzsihádisták néhány havi rendszerességgel merényleteket követnek el, a nyílt utcán gyilkolják meg békés polgárok százait.

Tavaly január 7.-én egy francia szatirikus hetilap, a Charlie Hebdo szerkesztőségének tagjait végezték ki gépkarabéllyal felfegyverkezett szélsőségesek. A 20 halálos áldozattal járó merényletet egy másik gyilkosságsorozat követte; november 13.-án, Párizsban több mint 130 embert öltek meg. Utóbbi esetben mindannyian ártatlan civilek voltak, akik talán semmit nem is tudtak arról, hogy otthonuk egy olyan katonai szövetség része, ami tucatnyi országgal hadban áll, és a világ távoli tájain politikailag nemkívánatossá nyilvánított arabokat gyilkol. Pénteken Brüsszelben elfogták a novemberi tömeggyilkosság egyik elkövetőjét, aki maga is részt vett annak megszervezésében. Salah Abdeslam novemberben mégsem robbantotta fel magát a Stade de France francia nemzeti stadionnál, ehelyett arra használta a rendelkezésére álló hónapokat, hogy újabb terrorsejteket hozzon létre és tagokat toborozzon.

Ezeket a tömeggyilkosságokat a nyugat-európai titkosszolgálatok nem akadályozták meg. A hatóságok tevékenysége szemmel láthatóan utólagos nyomozásra és hajtóvadászatra korlátozódik, miközben egyelőre az általános megfigyelési programok sem értek el látványosabb eredményt annál, mint hogy a jogvédők ellenkezését kiváltották.

A terroristák ezzel máris három európai szabadságjogot korlátoztak egyszerre: az egyén magánszférához való jogát, a gyülekezés szabadságát, és a szólásszabadságot.

Korlátozták a szólásszabadságot, mert a továbbiakban az állam nem tudja azt garantálni: mindent ki szabad mondani, lehet provokálni a szélsőségeseket – egészen addig, míg le nem lőnek érte. Azok, akik Allah harcosainak gondolják magukat, máris elérték, hogy a liberálisok és ateisták ne érezzék egészen biztonságban magukat, ha Mohamed próféta válik a mocskolódásuk tárgyává. Korlátozták az egyén magánszférához való jogát, mert olyan helyzetet teremtettek, ami az államokat arra ösztönzi, hogy kiterjedt megfigyelési programokkal betolakodjanak az emberek magánéletébe. Korlátozzák a gyülekezés szabadságát, mert a közbiztonság illúziójának lebontásával félelemérzetet keltenek az ártatlan emberekben.

A dzsihádisták ezzel máris megdöntötték a jelenkori Európa társadalmi alapjait. Nem Európa integrálja a közel-keleti migránsokat, hanem a soraik közt érkező militánsabb egyének integrálják az európai társadalmak többségét. Saját szociokulturális hátterüket kényszerítik rá az európai emberre – számos közel-keleti országban az állami intézményrendszer vagy a vallási vezetők határozzák meg az egyén mindennapi viselkedését – ezt hozzák magukkal Európába. Otthonukban az állam és egyház benyomul az egyén magánszférájába, szigorú viselkedési normákkal szabályozza az egyén életét. Azzal, hogy Európában felszámolják a közbiztonság látszatát, máris megkezdődött a közel-keleti minta átültetése az európai gyakorlatba; a kormányok kiterjedt megfigyelési programokkal betolakodnak az egyén magánéletébe, és lehetőséget teremtenek arra, hogy beavatkozzanak, ha nem megfelelő tevékenységet észlelnek. Miközben a kiterjedt megfigyelési programok eredetileg a terrorveszély elhárítása érdekében működnek, azok kiváló lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a regnáló hatalmi elit csírájában fojtson el minden, a hatalmát veszélyeztető ellenzéki mozgalmat. Ennek okán, a terroristák nem csak a szólásszabadságot, a gyülekezés szabadságát, és a magánszférához való jogot kezdték ki, de technikai értelemben máris elhozták Európába a viselkedést indirekt nyomásgyakorlással (a megfigyeltség tudatával) szabályozó totalitárius állam kezdeményeit – ami szintén a dzsihádista mozgalmak célkitűzése, csak más értékek/irányelvek mentén.

Jan Jambon, Belgium belügyminisztere hétfőn Abdeslam letartóztatását követően az RTL-nek adott interjú során kijelentette, hogy a terrorista elfogása alvósejtek aktivizálódását válthatja ki Európa-szerte. Megérkeztek a nagy migrációs hullámokkal, itt vannak köztünk, de egyelőre rejtve vannak.

December elején Hans Georg Maassen, a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője megdöbbentő bejelentést tett; elmondása szerint több mint ezer dzsihádista él Németországban, akik bármelyik pillanatban újabb terrortámadást követhetnek el. A német titkosszolgálatok már prioritássá nyilvánították a radikalizálódó muszlim közösségek kontroll alatt tartását. Ugyanakkor, az alkotmányvédelmi hivatal vezetője elismerte, hogy bár a rendőrséggel együttműködve folyamatosan ellenőrzik ezeket a személyeket, megfigyelésükre nem áll rendelkezésre a kellő kapacitás; még a fokozottan veszélyesnek nyilvánított, potenciális dzsihádisták közt is fontossági sorrendet kell felállítani, mert a hatóságok nem tudnak a nap 24 órájában nyomon követni ennyi lehetséges terroristát. Maassen elmondása szerint a titkosszolgálatok komoly problémába ütköznek, amikor a lehetséges elkövetők tömegeit kell megfigyelés alatt tartani, mert egyetlen személy nyomon követése is több titkosszolgálati alkalmazott közreműködését igényli.

Így importálták a liberálisok Európába az egyén magánszférájába betolakodó, totalitárius államot. Mostanra egy hadseregnyi ismert dzsihádista élhet szerte az Európai Unióban. Ha az állam le akar számolni a biztonsági kockázattal, az egyén jogainak durva korlátozására kényszerül, mert olyan jogi környezetet kell kialakítania, amiben gyakran feltételezések alapján is le kell tudni tartóztatni ártatlan civileket. Európai szinten tízezer személyt kellene összefogni a terrorveszély felszámolásához, ami a jogi környezet megteremtése esetén is lehetetlen vállalkozásnak tűnik egy véres polgárháború nélkül. Ha a várható következmények eltántorító hatása miatt nem kezelik kellő határozottsággal a biztonsági kockázatot, Európa olyan hellyé válhat, ahol néhány havonta ártatlan civilek százai halnak meg. Ezt idézték elő, akik támogatták távoli országok szétbombázását, majd szándékosan nyitva hagyták Európa kapuit.