Európában olyan méretet öltött a migrációs válság, ahol már minden feltétel adott ahhoz, hogy a válsághelyzet polgárháborúvá terebélyesedjen. A Kölnben történtek ráadásul rámutattak arra, hogy az európai férfikép is nagy mértékben sérült; az európai férfiak már nem képesek megvédeni a nőket, amikor idegen népek agresszív tagjai a nyílt utcán követnek el tömeges nemi erőszakot.

Így foglalta össze egy lengyel újságíró a kialakult helyzetet – Konrad Stachnio szerint Európát idegen hatalmak készítik elő az államok megdöntésére, és az erőszakspirál beindítását megelőzően előkészítik a társadalmakat arra, hogy alkalmatlanok legyenek a rend fenntartására és országaik megvédésére. Stachnio a New Eastern Outlook hasábjain egy három szakaszból álló rendszert alkalmaz a helyzet kiértékelésére, mely szerint Európa jelenleg a destabilizáció fázisát éli át, és az igazi válság azt követően kezdődik csak, amit az idegen hatalmak általi normalizálás és a teljes kiszolgáltatottság állapota követ majd. “A Római Birodalom története kiváló példát szolgáltat arra, amit mindannyian tudunk: hogy a legnagyobb birodalmak is elbuknak, ha a határaik nem kellően védettek. Meg kell állítani a migránsokat – ténylegesen le kell állítani a bevándorlást, vagy Európa a mai civilizációs szintet nem tudja fenntartani.” Stanchio azt írja, Európa számára a migrációs válság egy külső hatalom általi destabilizációt jelent, amit a tényleges válság fázisa követ. Ez a válság azonban olyan borzalmakat hoz majd, amit az európaiak viszonylagos jólétükben ma elképzelni sem tudnak.

Elmondása szerint az Európai Unióban polgárháború érlelődik, ami idegen beavatkozással zárulhat. Az idegen beavatkozás előőrsét pedig a migrációt támogató pártok és civil szervezetek jelentik.

“Európában már ma egyre fokozódó konfliktus látható a menekültek befogadásának támogatói és ellenzői közt.”

Az értékelés szerint azonban nem ilyen “egyszerű” a helyzet, a migrációs válság már mostanra is számos, egymást is keresztező törésvonalat hozott létre Európában. A szélsőjobboldali szervezetek és azok újabb formái – a szerző a Pegida nevű mozgalmat említi – és az úgynevezett baloldal közt a nyers brutalitásig és utcai leszámolásokig fokozódhat a helyzet. Egy másik törésvonal a radikális muszlimok és vallási ellenségeik – a menekültek beengedésével Európa a közel-keleti vallásháborúk magvait is importálta. A törésvonalak és újabb társadalmi feszültségek importálására azonban egy destabilizáló művelet részeként került sor, ami az állami hivatalok legitimitásának aláásását szolgálja; a cél, hogy az európai országokban az emberek egyre kevésbé bízzanak az államban és kormányokban, az ideológiai, vallási és faji alapon szerveződő közösségek közti feszültségek fokozásával pedig előidézhető legyen a teljes anarchia, az államiság megbomlása az európai országokban. Ezt a folyamatot nem csak pártok és civil szervezetek segítik, az államok mostanra olyan belső akadályozó tényezőkkel vannak tele, melyek szándékosan meggátolják a rend fenntartását.

“Elég a német rendőrség inkompetenciáját például vennünk a Kölnben történt tömeges szexuális zaklatások és rablások során. Nehéz ennél jobb példát találni az állami szolgáltatások felbomlására.”

A destabilizáció egy másik példája, hogy az állami szervek szándékosan elégtelenné tett működése előidézi az emberek önszerveződését. A fegyveres önvédelmi csoportok megjelenése az állami hivatalokban működő szabotőrök miatt elkerülhetetlen, megjelenésük azonban önmagában is előidézi a polgárháborús helyzetet. Ez nem egy-egy országban történik, hanem kivétel nélkül minden európai országban, ami arra utal, hogy Európa nemsokára egy általános polgárháborúba süllyedhet.

Stanchio azt írja, ez egy jól megtervezett, öngerjesztő folyamat, aminek végső célja az európai országok államiságának megbontása. Az állami hivatalokban belül működő szabotőrök ellehetetlenítik a rend fenntartását. A közbiztonság hiánya előidézi az emberek önszerveződését, a migránsok bűncselekményeinek következmény nélkül hagyása pedig fokozza a migránsokkal szembeni gyűlöletet. Az európaiak fegyveres önszerveződése azonban kiváltja a muszlim közösségek radikalizálódását és európai szintű önszerveződését, az egyesített európai muszlim mozgalmak megjelenésével pedig eljutunk arra a pontra, amikor az európai országokban az államiság megbontására nyíltan törekvő fegyveres csoportok működnek. Stanchio szerint egy összeurópai Arab Tavasz várható, és akik a migránsok beengedéséről határoztak, egyúttal megakadályozzák az Európai Uniót a határok lezárásban, éppen ezt a célt próbálják elérni.

“A Daesh – Iszlám Állam – terrorsejteket küld és fegyvercsempészetet folytat Európába, beleértve vegyi és biológiai fegyvereket is. Gyakorlatilag korlátlan toborzást folytatnak az interneten keresztül, és az európai országok valamiért nem akadályozzák ezt meg.”

A publicisztikában kifejti, hogy ennek a destabilizációnak célja az államiság megbontása, amit egy idegen hatalom általi normalizálás és brutális terror követ majd. Ebben az úgynevezett normalizációs szakaszban – ami az új rend felállítását jelenti – azonban az új hatalom megszabadul mindenkitől, akik a destabilizáció kivitelezésében – akár tudtukon kívül – közreműködtek (beleértve a túlbuzgó liberálisokat és emberi jogvédő szervezeteket).

Stanchio szerint az Európára leselkedő legnagyobb veszélyt most a liberálisok jelentik, akik a nyilvánvaló válsághelyzet közepette is minden erejüket bevetve tovább folytatják Európa bomlasztását. Az ő ideológusaik a válsághelyzetet egy globális állam legitimálására akarják felhasználni; a közeljövőben részükről felerősödnek majd azok a hangok, melyek a “regionális” államok felszámolását követelik és azok helyett civil szervezetek kezébe adnák a kontrollt – ezzel kiszolgáltatva Európát a kontinensre beengedett több millió bevándorlónak, akik viszont nagyon is államszervezésbe fognak kezdeni.

“Úgy gondolom, ma az Európára legnagyobb veszélyt jelentő ideológia a liberalizmus.”

A szerző szerint Európa ma két irányból áll ostrom alatt; az iszlám radikálisok részéről – akik nem fogadják el az európai országok államiságát, ehelyett saját magukat szervezik állammá – és a gazdag liberális milliárdosok részéről, akik 500 millió ember véleményét semmibe véve saját ideológiájuk mentén akarják átformálni Európát. A legnagyobb gond az – írja Stanchio -, hogy ebben a tekintetben már részleges sikereket értek el, mert a mai feminin európai férfi alkalmatlan arra, hogy megvédje a hazáját, vagy akár egy “menekültek” általi utcai erőszak során a nők védelmére keljen. Ehelyett ma már látni olyat, hogy tiltakozásként a férfiak szoknyákba bújnak (Dániában, Svédországban, Hollandiában történt ilyen eset), követelik a sokszínűséget, és nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy érdemi válaszreakciót adjanak Európa gyarmatosítására.