Magyarország és Brazília politikai válsága közt vont párhuzamot egy magyarországi gazdasági hírportál. A katonai hatalomátvétel gondolatát előtérbe helyező írás lényegre törően mutatja a hazai liberális baloldal kilátástalan helyzetét – de egyúttal a politikai elit egészének válságára is rámutat.
“Meglepő hasonlóságokat találunk a magyar és a brazil politikai folyamatokban. A nyersanyagárak esése és a hivalkodó nemzetközi sportrendezvények megrendezése hazavágta a brazil költségvetést, egy óriási korrupciós botrány pedig aláásta a pártok és a politikai intézmények hitelét.” – így kezdődik a Privátbankár.hu hasábjain megjelent írás, ami alapvetően a brazil helyzettel foglalkozik, de végigkísérik a magyar közélet alakulásával vont indirekt párhuzamok. Nem véletlen jeleníti meg a bevezető a magyar politikai élettel mutatkozó hasonlóságot; a Brazíliában történtek lényegi elemeiként a cikk szerzője olyan tényeket emel ki, amelyek Magyarországon is az ellenzéki erők tematikájának gerincét alkotják.
“A mélyülő gazdasági és politikai válság aláásta minden nagy párt és politikai intézmény hitelét” – írja cikk, hozzátéve, hogy “a kormányzat egyre közelebb kerül egy alkotmányos válsághoz, mivel a végrehajtó-, törvényhozó- és bírói ágak már nyíltan vitatják egymás hatalmának legitimitását”. Magyarországon szintén a balliberális erők retorikájának lényegi elemét jelentette a kormány legitimitásának kétségbe vonása, ill. a választási csalásra hivatkozás, miközben a Biszku-ügy – valamint számos más eset – és a korrupcióellenes eljárások látványosan alacsony száma miatt a bírói hatalom hiteltelenségét ellenzéki és kormányoldalon egyaránt hangoztatják. Az állami hivatalokkal szembeni bizalmatlanság tetőzése és a választási csalás gondolata mellett pedig mindinkább előtérbe kerül az a gondolat, hogy a kormányt csak erőszakkal lehet leváltani.
A szerző az országban burjánzó korrupció részletezését követően kijelenti, hogy “az emberek csak a fegyveres erőkben látják a válság megoldásának lehetőségét” – ami a fentiek mentén szintén vonatkoztatható a magyarországi helyzetre. “A hónap elején egy katonai zászlóaljat riadókészültségbe helyeztek […] arra az esetre, ha a tüntetések elszabadulnak” – folytatja, miközben még mindig Sao Paoloban történtekről van szó, de az olvasóban az előzetes párhuzam okán a balliberális politikusok által szervezett civil tüntetések és az ukrán EuroMajdan képe sejlik fel.
Az összehasonlítás helyénvalóságát mutatja, hogy alig fél éve a Nézőpont intézet felméréséből kiderült; a baloldali liberális pártok már együttesen sem rendelkeznek akkora szavazóbázissal, hogy demokratikus módon kormányra jussanak.
“Csak a fegyveres erőkben látják a válság megoldásának lehetőségét.”
A balliberális erők eközben mindinkább háttérbe szorítják a választások útján kormányra jutás gondolatát; a Demokratikus Koalíció diktatúrának nevezi a mai politikai rendszert, ezáltal a választók számára elfogadható alternatívaként próbálja feltüntetni a nem-demokratikus kormányváltás lehetőségét. A radikális atlantista pártoknak ez a tevékenysége egy puccs legitimálásának előkészületeként is értelmezhető – miközben a helyzet abszurditását fokozza, hogy tavaly augusztusban Simicska Lajos jobban értesült volt az amerikai tankok Magyarországra érkezéséről, mint a honvédelmi miniszter.
Milyen előnyöket hozna a balliberálisok számára a kormány erőszakos úton való eltávolítása? Választások által kormányra minden bizonnyal nem jutnának – a közvélemény-kutatásokból ennyi egyértelműen látható -, de mostanra nem csak azzal kell számoljanak, hogy a liberalizmus támogatottsága minimális. A Jobbik lépett elő az ország második legnagyobb szavazóbázissal bíró pártjává, ezáltal a legnagyobb ellenzéki pártnak tekinthető – így a kormánypárt körül kialakuló zavarok vélhetően nem egy balliberális pártot juttatnának hatalomra. Ennek ellenére, valamilyen oknál fogva a balliberálisok akkor is azonnali kormányváltást akarnak, ha kézzelfogható, hogy ezáltal nem ők jutnának kormányra – ami talán még inkább elgondolkodtató, mint Simicska újságának esete az amerikai tankokkal.