Viktor Janukovics “volt” ukrán államfő visszatérne Kijevbe, hogy újra elfoglalja az államfői posztot, – erről ügyvédje, Vitalij Szergyuk nyilatkozott. Bár Janukovics visszatérése egyelőre alaptalan álmodozásnak tűnik, a visszarendeződés politikai és gazdasági feltételei lassan beérnek.

A jelenlegi ukrán vezetők támogatottsága mélypontra jutott; Petro Porosenko alig 17 százalékos támogatottságával nem nevezhető legitim vezetőnek, Arszenij Jacenjuk támogatottsága pedig olyan szintre süllyedt, hogy demokratikus úton nem jutna be még egyszer a parlamentbe. Nemcsak, hogy az EuroMajdan vezetőinek ígéretei nem teljesültek, de az atlantista kormány két év leforgása alatt olyan gazdasági katasztrófát idézett elő, hogy Odessza kormányzója, Mihail Szaakasvili szerint rekord gazdasági növekedés esetén is legkevesebb tíz évbe telne, mire az ország visszajutna a Janukovics-korszak megélhetési viszonyainak szintjére. Janukovics eltávolítása tehát nem a korrupció és oligarchák eltűnéséhez vezetett; az ukránok rossz helyett még rosszabbat kaptak, és sokan már azt kívánják, bár meg se történt volna a kijevi forradalom.

Szergyuk szerint Janukovics nemzetközi szinten fog jogi lépéseket tenni a visszatérés érdekében, és államfőként érkezne vissza Kijevbe. Viktor Janukovics ugyanis soha nem mondott le: hatalomból való eltávolítása alkotmánysértő módon történt.

Viktor Janukovics 2014. elején kényszerült elhagyni az országot. Államfőként 2013. szeptemberben írta volna alá a társulási egyezményt az Európai Unióval, ezt azonban a szeptemberi EU-csúcs előtt alig pár nappal visszamondta, majd nem vett részt a találkozón. Azt követően az ukrán delegáció egy tagja, Alexander Gorohov nyilvánosságra hozott egy dokumentumot, amit Ukrajnának a társulási szerződéssel együtt kellett volna aláírnia. Gorohov végig részt vett az Európai Unióval folytatott tárgyalásokon, és egy mellékletként aláírandó, valós diktátumot hozott nyilvánosságra, ami gyakorlatilag pontról pontra előírta az ukrán hazai ipar felszámolását. Janukovics azért nem írta alá az egyezményt, mert az az ukrán hazai termelés nagy részét felszámolta volna, ipar nélküli felvásárló-piaccá degradálva az országot.

Az államfő felelős döntését követően heteken belül civil kormányellenes tüntetések kezdődtek Kijevben, melyekre rákapcsolódott a belföldi szélsőjobboldal, és utcai harcok bontakoztak ki. A forradalom során belföldi szélsőjobboldali csoportok több alkalommal fegyverrel támadtak a parlament épületére, emiatt a kormánypolitikusok egy része elhagyta az országot. A kaotikus helyzetben a parlamenti ellenzék kezdett el kormányként cselekedni, és illegális módon kimondták az államfő menesztését, valamint első lépésként felszámolták azokat a különleges rendőri erőket, amelyek a rendőri struktúrán belül – lőparanccsal – a helyzet kontroll alatt tartására képesek lettek volna.

A puccsot követően az atlantista kormány 8 hónapon át demokratikus felhatalmazás nélkül kormányzott. Ebben az időszakban több megye függetlenedett Ukrajnától, az ukrán gazdaság összeomlott, a hrivnya elértéktelenedett – gyakran hónapokon át nem érkezett utántöltés a benzinkutakra, és a gazdaság működése ellehetetlenült. Az állami hivatalok lefejezése és a hatalmi ágak összpontosítása után az atlantista csoport aláírta a társulási egyezményt az Európai Unióval, és megkezdte az ország NATO-integrációját.

Szergyuk kijelentette, hogy Viktor Janukovics több gyilkossági kísérletet élt túl, miközben két éve elhagyta az országot, és máig nem tudnák garantálni személyi biztonságát, ha visszatérne Ukrajnába. Ettől függetlenül az ukrán alkotmány szerint máig ő Ukrajna elnöke, és elsőként 2015 decemberében jelentette be, hogy nemsokára visszatér Kijevbe. Akkori nyilatkozata szerint tárgyalásokat folytatott számos ukrán országgyűlési képviselővel, akik máig illegitimnek tartják az atlantista kormányt, annak ellenére, hogy az amerikai támogatással kormánynak nevezi magát és a csődhelyzet ellenére nemzetközi hitelekből működésben tartja az államigazgatást.