Abdel Fattah El-Szisszi egyiptomi államfő felszólalt a Líbiában készülődő újabb katonai beavatkozás ellen, és kijelentette, hogy a nyílt invázió helyett az ország kormányát kell stabilizálni a terroristák elleni harc során.

Az egyiptomi vezető a La Repubblica olasz napilapnak adott interjút, amelyben kifejtette aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy Olaszország a kiterjedt szárazföldi beavatkozás lehetőségével foglakozik Líbia vonatkozásában. A NATO immár visszatérő jelleggel használja azt a sémát az ENSZ Biztonsági Tanácsának megkerülésére, hogy nem a szövetség egésze, hanem csak annak egyes országai kezdenek nyílt katonai beavatkozást – a terrorizmus elleni harc leple alatt -, miközben más tagállamok ehhez “függetlenül” logisztikai támogatást adnak. Azonban, az egyiptomi vezető arra figyelmeztet, hogy Líbia esetében az olasz beavatkozás az ország teljes megsemmisüléséhez vezethet, és egy olyan, központi hatalom nélküli kaotikus régió jöhet létre a Földközi-tenger partvidékén, amit évtizedes erőfeszítésekkel sem lehet stabilizálni. El-Szisszi szerint mielőtt elhamarkodott döntés születik egy újabb katonai beavatkozásról, öt fontos kérdést kell megválaszolni:

• Pontosan hogyan lépnek be Líbiába, és hogyan távoznak onnan?
• Ki lesz felelős a líbiai hadsereg és rendőri erők újjáépítéséért?
• Hogyan garantálják a helyi lakosság biztonságát a katonai beavatkozás során?
• A Líbiában élő összes közösség és etnikum érdekeivel összeegyeztethető-e egy katonai beavatkozás?
• Ki fogja újjáépíteni az országot, miután a katonai beavatkozás véget ér?

Az államfő kifejtette, hogy mindezeket a kérdéseket körültekintően meg kell válaszolni, mielőtt döntés születik a kiterjedt hadmozdulatokról. Kizárólag ebben az esetben végződhet az ország tényleges stabilizálásával a beavatkozás – ellenkező esetben Líbia helyén egy lerombolt ország marad, ami a terroristák állandó hátországává válik, és ahonnan újabb milliók menekülnek el.

El-Szisszi a lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy Afganisztán, Szomália és Irak esetét kell alapul venni, egyik esetben sem végződött jól a beavatkozás: mindhárom ország elveszítette az infrastruktúra nagy részét, az állami intézményrendszer felbomlott, és a terrorizmus állandó táptalajává vált a három régió. Emellett azt is elmondta, hogy az európaiak tévednek, ha azt gondolják, hogy a Daesh az egyetlen veszély Líbiában. Az európai sajtóban hírhedtté vált terrorszervezet mellett számos más hasonló mozgalom működik Líbiában, de önmagában nem ezek fegyveres erői jelentik a veszélyt, hanem a mögöttük álló ideológia, ami gondoskodik az állandó utánpótlásról.

“Fontos megérteni, hogy a nemzetközi közösség egy és ugyanazon ideológia különböző megnyilvánulásaival áll szemben, függetlenül attól, hogy a melyik országban működik az adott terrorszervezet.”

Az egyiptomi államfő szerint a tényleges veszély az államiság megszűnése, és ebbe az irányba hat nem csak a terrorszervezetek működése, hanem az idegen hatalmak meggondolatlan beavatkozása is. A nyugati fegyveres erők ehelyett egy önerőből szerveződő líbiai kormányt kell támogassanak a stabilizálásban, amit a helyi lakosság elfogad, és már eleve harcban áll az országban működő számos terrorszervezettel.

“Pozitív eredmények kizárólag a Líbiai Nemzeti Hadsereg támogatásával érhetőek el. Ezek az eredmények azonban elérhetőek anélkül is, hogy nyugati katonai beavatkozásra várnánk.”

Az egyiptomi vezető szerint, ha Olaszország és szövetségesei fegyvereket küldenének a Líbiai Nemzeti Hadseregnek, az könnyebben megszabadulna az országban működő extrémistáktól, mint ha idegen haderő lép be az országba, és ezzel tovább mérgesítik a helyzetet – a terrorszervezetek a külföldi katonák jelenléte miatt a függetlenségi harc látszatával tömeges tagtoborzásba tudnának kezdeni.

El-Szisszi szerint nem újabb katonai beavatkozás lesz a líbiai válság megoldása, de ettől függetlenül gyorsan kell cselekedni, mert az Európai Unió azt kockáztatja, hogy káoszba süllyed Észak-Afrika, és Szíriánál kétszer-háromszor nagyobb országokból fognak özönleni a menekültek Európába.

A líbiai válsággal kapcsolatban a legnagyobb gondot jelenti, hogy ma az országnak nincs központi kormánya. A nyugati beavatkozás által megdöntött Kadhafi-rendszer volt az utolsó államhatalom, ami ellenőrzés alatt tartotta Líbia egészét. Jelenleg két szerveződés működik az országban, ami kormánynak tartja magát; a “nemzetközileg elismert”, Tobrukban működő képviselőtanács, és a Tripoli központú Általános Nemzeti Kongresszus. Bár 2015. decemberében a két csoport megállapodott abban, hogy törekszenek egy egyesített parlament létrehozására, a gyakorlatban máig harcban állnak egymással, ennek okán az európai országok részéről a megoldás egy lényege eleme lehet az ország egészét képviselő parlament újbóli létrehozásában való közvetítés.