A NATO véglegesen felhagy a nukleáris leszereléssel, és azt tervezi, hogy a non-proliferációs egyezmények nyílt sértésével atomfegyvereket telepít Kelet-Európába. A nyugati katonai tömb agresszív lépése Oroszországot ennek megfelelő válaszlépésekre kényszeríti.

A Kommerszant napilapnak adott interjút egy vezető orosz diplomata, aki arról nyilatkozott, hogy a NATO atomfegyverek elhelyezésére készül Európában, ami Oroszországot adekvát válaszlépésre kényszeríti. Korábban erre utalt az a tény, hogy a NATO-légierő nukleáris fegyverek hordozására képes gépeket összpontosított Kelet-Európában, különösen a balti országokban. A NATO szeptemberben az “Atlanti Megoldás” nevű hadgyakorlatra hivatkozva küldött atombomba hordozására alkalmas repülőgépeket közvetlen az orosz határ mellé, a balti országokba. A nyugati országok akkor orosz propagandának nevezték azt az információt, miszerint a NATO atomfegyvereket akar elhelyezni Kelet-Európában. Vezetőik kijelentéséről azonban hónapokon belül egyértelművé vált, hogy hazugság volt: az utóbbi hetek folyamán a NATO már hivatalos szinten is elismerte, hogy újabb – amerikai – B61-12 atombombákat helyez el Európában. Ennek okán az is egyértelmű, hogy az atombomba hordozására alkalmas gépeket már ennek előzetes lépéseként küldték a balti országokba, a nyilvánosságnak pedig egyszerűen hazudtak a tervezett lépés kapcsán.

Mihail Uljanov, az orosz külügyminisztérium non-proliferációs és fegyverkontrollért felelős hivatalának igazgatója pénteken a Kommerszantnak nyilatkozva azt mondta, a NATO agresszív lépése ennek megfelelő választ követel meg Oroszországtól. “A katonai szférában általános törvényszerűség, hogy minden lépés válaszlépést kényszerít ki. Biztos vagyok benne, hogy Oroszország adekvát választ ad az amerikai atombombák Európában elhelyezésére, és ennek részletei a körülmények alapos vizsgálata mentén kerülhetnek megállapításra.”

A NATO jelenleg azt tervezi, hogy a Németországban, Belgiumban, Olaszországban és Törökországban elhelyezett összesen 180 darab B61-es atombombát a 2020-as évek elejére B61-12 változattal helyettesítse. Arról azonban nincsenek elérhető információk, hogy a “korszerűtlen” atombombákat hatástalanítanák, így valószínűsíthető, hogy azok a szövetség más országaiba lesznek áthelyezve. Tekintve, hogy a NATO az utóbbi egy év folyamán agresszív haderő-összpontosítást folytatott a balti országokban, és – az amerikai légierő és páncélos haderő mellett – több tízezer amerikai katona jelent meg Kelet-Európában, ez 180 atomtöltet megjelenését vetíti előre a balti országokban és Nyugat-Ukrajnában.

Uljanov kijelentette; ezzel a NATO egyértelműen kinyilvánította, hogy szándékosan és hosszú távon sérti a nukleáris leszerelés kapcsán érvényben lévő nemzetközi egyezményeket. A nyugati katonai tömb újra atomfegyverek felhalmozásával akarja biztosítani a világpolitikában az elmúlt évtizedek során szerzett domináns szerepét. Ez nemcsak globális szinten újraindítja a nukleáris fegyverkezést, hanem haszontalanná tesz minden, a nukleáris leszerelés terén eddig elért eredményt.

Amennyiben a NATO elkötelezett marad az atomfegyverekkel folytatott erőfitogtatás irányába, Oroszország számára nyitott a lehetőőség, hogy ennek megfelelő választ adjon az újonnan jelentkező fenyegetésre. A NATO nukleáris fegyverkezésére adott szimmetrikus válaszként Oroszországnak lehetősége van arra, hogy számos atomfegyvert állomásoztasson mélyen az Európai Unió határain belül. A Kalinyingrád enklávé Oroszország része, délről Lengyelországgal, északkeletről Litvániával határos, nyugatról a Balti-tenger határolja. Amennyiben a NATO nukleáris csapásmérő erőt épít a balti országokban és Kelet-Európában (az orosz határ mentén), egy a nyugati katonai tömb által kezdett expanzív háború esetén Moszkvának lehetősége van arra, hogy közvetlen a lengyel határ mellől indítson nukleáris csapást az agresszor ellen. Olyan módon, hogy ahhoz nem kell atomfegyvert állomásoztatnia az orosz határon kívül. Ennek okán, a NATO-országok jelenlegi biztonságpolitikája nem csak értelmetlen, de egyben öngyilkos jellegű is, amivel az atomháború szélére sodorják Európát.

Egy ilyen nagyhatalmak közti összecsapás elsősorban az Amerikai Egyesült Államok érdeke, hiszen maga a konfliktus az amerikai határtól tízezer kilométerre történne, ezáltal az USA területén nem jelentene közvetlen katonai fenyegetést. Érdekeltek-e a térségi országok vezetői egy olyan biztonságpolitika fenntartásában, amiben Közép- és Kelet-Európa csak mint járulékos veszteség szerepel?