A nyilvánosság részéről mindinkább fokozódó nyomás alá kerül Angela Merkel német kancellár, amiért nem tudja a lakosság elvárásai szerint kezelni a migrációs válságot. A pragmatizmusa miatt korábban népszerű politikus ma már nem vesz tudomást arról, hogy az által képviselt ideológia a gyakorlatban nem működik.

Angela Merkel mindig is pragmatizmusa, és a problémák lépésről lépésre megoldása miatt volt népszerű választói körében – állítja Dr. Hubertus Hoffmann, a globalo.com politikai magazin alapítója -, de mára a kancellár nem tartja szem előtt a tényeket, és láthatóan a legkevésbé sem érdekli, hogy az általa képviselt elgondolás a gyakorlatban nem működik. Hoffmann a Szputnyik rádiónak adott interjú során kijelentette, hogy Angela Merkel elveszítette kapcsolatát a valósággal, ami egy vezető politikus esetében különösen veszélyessé válhat.

“Mindenkit, akinek ellenvéleménye van, eltávolít maga körül. Ez egy tipikus hiba minden olyan személy esetében, aki nagyobb hatalomhoz jut.”

A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy már az államigazgatás jelentős része, mi több, a kormánypolitikusok egy része is tisztában van azzal, hogy a helyzet tarthatatlan, ennek ellenére Berlin nem tud elköteleződni a bevándorlás korlátozása irányába, mert Merkel minden olyan tisztviselőt levált, aki ellenvéleményt mer megfogalmazni.

A német migrációs hivatal vezetője mindössze két hetet maradt posztján, miután a magyar kormány határozott a migránsok továbbutaztatásáról Nyugat-Európába. Azt követően Németország szembe kellett nézzen azokkal a gyakorlati problémákkal, melyekkel a migrációs útvonalon elhelyezkedő összes többi ország. Manfred Schmidt szeptember 17-én “önként” mondott le, de politikai elemzők annak lehetőségéről beszéltek, hogy a német kancellárral szemben megfogalmazott erőteljesebb kritikák miatt kellett távozzon posztjáról. Merkel a későbbiekben sem volt hajlandó a bevándorlás korlátozására, ennek köszönhetően év végéig több mint 1,1 millió migráns érkezett Németországba. Emellett mintegy 400 ezer olyan bevándorlóról tudni, akiket nem regisztráltak, és illegálisan élnek az országban.

Hoffmann szerint Németország éves szinten 200-250 ezer bevándorlót tud befogadni. Ez az a szám, amely esetében a migrációs hivatal még kezelni tudja az emberáradatot, és a rendőrség kontroll alatt tudja tartani a menekülttáborokban várakozó tömegeket. Korábban Horst Seehofer, Bajorország miniszterelnöke is ilyen számról nyilatkozott; nem véletlen, hiszen az államigazgatás számára készültek azok a tanulmányok, melyekre alapozva a szakértők később nyíltan is megállapították a hivatali rendszer korlátait, egyúttal a gazdasági lehetőségek korlátozottságával is foglalkoznak. A kancellár azonban mindenkit elhallgattat, aki ellenvéleményt fogalmaz meg a “befogadás politikája” ellen. Hoffmann szerint a munkaerőpiac korlátozottságával is számolni kell, évi 200 ezer menekültnél több esetében nagy részük munkanélküliként fog élni Németországban.

Nemrég nyilvánosságra jutott egy tanulmány, mely szerint Németország legrosszabb esetben évi 50 milliárd eurót fog költeni a menekültekre. A migránsok egészségügyi ellátása, elhelyezése, a nyelvkurzusok és egyéb, az integrációt elősegítő tanfolyamok szervezése olyan költségeket ró az országra, melynek komoly politikai következményei is lesznek. A szakértő szerint Merkel migránsokkal kapcsolatos állásfoglalása miatt a következő választásokon választási vereséggel kell szembenézzen; a kancellár korábbi támogatóinak tekintélyes része nem egy ellenzéki párt kifejezett támogatása miatt, hanem Merkel politikájának elutasítása okán más pártokra fog szavazni.

Hoffmann ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a frissebb közvélemény-kutatások szerint a Merkel által képviselt elgondolás kisebbségbe szorult, és a migránsok befogadása ellenkezik azokkal a demokratikus alapelvekkel, melyekre – elviekben – az Európai Unió épül, mert a lakosság többsége ellenzi a bevándorlók befogadását, és ezzel a kancellár tisztában van, mégsem a többség akaratát jeleníti meg politikájában.