Egy ír újságíró szerint a nyugati sajtó kettős mércét alkalmaz az orosz médiára vonatkozóan. Hazugságokat találnak ki Oroszország kapcsán, de mindezt a legkirívóbb esetekben sem teszik szóvá. Ellenben az orosz sajtót gyakran vádolják azzal, hogy álhíreket terjeszt.

Bryan MacDonald úgy gondolja, a nyugati média ezen gyakorlata egy hibrid háború részét képezi, és úgy tűnik, a Nyugat saját kezében akarja tudni az “igazság-monopóliumot”; igényt tart arra, hogy kizárólag a nyugati sajtó mondhassa meg az embereknek, mit gondoljanak a világról, az általuk sugallt világképpel szemben pedig ne legyen elérhető alternatíva. Ennek okán következetesen minden olyan információt, ami szemben áll az általuk közvetített világképpel, álhírnek neveznek.

Az ír újságíró egy nemrég megjelent francia dokumentumfilm, a Les Masques de la Revolution (A forradalom álarcai) esetét hozta fel példaként. A dokumentumfilm bemutatta, hogy a Kijevben lezajlott “EuroMajdan” során az Egyesült Államok együttműködött a belföldi szélsőjobboldali szervezetekkel a kormány elmozdítása érdekében. Annak ellenére, hogy ez a dokumentumfilm francia rendező által készült – orosz részvétel vagy támogatás nélkül -, a nyugati sajtó “orosz propagandának” minősítette, mivel az általa bemutatott logikai összefüggések ellentétben állnak a nyugati média által sugallt világképpel.

Közvetlen azelőtt, hogy a Canal+ TV-csatorna bemutatta a filmet, az ukrán kormány követelte, hogy a csatorna vegye le műsorról a dokumentumfilmet, ami szerinte torz képet fest a Kijevben lezajlott forradalomról. Az ukrán külügyminisztérium szerint a dokumentumfilm orosz propaganda. A film rendezője, Paul Moreira ugyanakkor kifejtette, hogy a médiapluralizmusba akart új életet lehelni a független vizsgálaton alapuló alternatív magyarázattal, és azt akarta bemutatni a francia nézőközönségnek, ami valójában történt Ukrajnában – mert az általánosan elfogadott és jelentősen kicenzúrázott magyarázatot bármelyik nyugati sajtóorgánumban elolvashatják.

MacDonald arra kérte az olvasókat, hogy gondolják végig ennek a helyzetnek a kifordított változatát. Ha egy “független” orosz TV-csatorna próbálná a Kreml állásfoglalásával nem összeegyeztethető módon bemutatni a Kijevben történteket, azt vélhetően minden nyugati sajtóorgánum támogatná. Ha egy ilyen helyzetben az orosz külügyminisztérium akarná ellehetetleníteni a film műsorra tűzését, azt a nyugati sajtó a szólásszabadság elleni durva támadásnak minősítené.

Eközben a BBC bemutatott egy ál-dokumentumfilm sorozatot (World War III: Inside the War Room), amelyben Oroszország lerohanja Lettországot, és a brit kormány azon munkálkodik, hogy megvédje Európát az “orosz agressziótól”. A film során egy Oroszország elleni atomcsapás lehetőségét fontolgatják. Norvégiában pedig megjelent egy filmdráma (Occupied), ami szintén orosz megszállás köré írt történetre alapozódik, és a skandináv nézőközönséget kondicionálja arra, hogy bizonyos körülmények közt valós lehetőségnek tartsák az orosz inváziót.