A német hatóságok engedelmességet követelnek meg az országban működő médiától, és teljes cenzúrát működtetnek. Az újságírók “fentről” kapott utasításokat kell kövessenek annak kapcsán, mit és hogyan írhatnak meg, illetve mi az, amiről egyáltalán nem írhatnak.

A Deutschlandfunk rádiónak interjút adott Wolfgang Herles német újságíró, a ZDF televízió volt igazgatója, aki ezúttal nyíltan kimondta, hogy Németországban teljes médiacenzúra működik. Elmondása szerint a sajtóorgánumok többsége “fentről” kapott utasítások mentén kell működjön, és szigorú cenzúra alatt működik – ellenkező esetben nem is működhetne. Herles az interjú során kijelentette, hogy a német sajtóorgánumok teljes engedelmességet tanúsítanak az ország hatóságai irányába, annak ellenére, hogy többségük látszólag “független” médiaként működik. Az ország hatóságai szigorú feltételeket állítanak fel bizonyos témákra vonatkozóan, és arra kényszerítik a médiát, hogy kövessék az általuk megszabott utasításokat. A ZDF volt igazgatója szerint a média mai állapota semmiben nem különbözik a két részre szakadt Németország idejében tapasztalható médiacenzúrától.

“Akkoriban nem volt engedélyezett számunkra, hogy bármilyen negatív kijelentést tegyünk az új szövetségi államra vonatkozóan. Ma semmilyen negatív állítást nem tehetünk a menekültek kapcsán. Ez a kormányzati újságírás vezetett oda, hogy az emberek többé nem bíznak bennünk.”

A Wirtschaftswoche napilapnak nyilatkozva pedig az ARD TV volt vezetője, Ulrich Wickert beszélt arról, hogy a német lakosság nem bízik többé a médiában. Elmondása szerint a média ma nem több, mint a gazdaság része, ennél fogva gazdasági érdekek határozzák meg a működését. A kiadók annak mentén kell gondolkozzanak, hogyan adják el az adott kiadványt, és mennyi profithoz juthatnak az eladásokkal. Wickert kijelentette, hogy a gazdasági érdek ma már súlyos mértékben korlátozza a szólásszabadságot, de ezt a gazdasági érdeket is néha politikai utasítások írják felül.

Az újságíró arra hívta fel a figyelmet, hogy a média feladata eredetileg az emberek tájékoztatása lenne, és a tényekről kellene beszámoljon, hogy arról az emberek önálló véleményt alkothassanak. Ezeket az elvárásokat azonban meg sem közelíti a valós helyzet, a gyakorlatban ugyanis külső tényezők megszabják, hogy bizonyos tényekről a média nem számolhat be.

“A tolerancia és demokrácia hibás értelmezésének lehetünk szemtanúi, mert bizonyos dolgokat tabunak minősítenek. Például, vannak olyan pillanatok, amikor el kell ismerni, hogy algériai, marokkói, vagy tunéziai fiatalok voltak azok, akik olyan módon viselkedtek, hogy azt mi Németországban nem tűrjük meg.”

Az újságíró rámutatott arra, hogy a sajtó kizárólag amiatt kezdett beszélni a Kölnben történt támadások elkövetőinek észak-afrikai származásáról, mert egyidőben zajló tömeges jelenségről volt szó, amit már nem tudtak letagadni. Ennek ellenére bebizonyosodott, hogy ennél sokkal nagyobb számban, rendszeresen követnek el bevándorlók rablásokat és szexuális zaklatást, de ezt mindeddig tabunak minősítették, mert nem egy időben ugyanazon helyszínen történt több száz eset.

Hónapokkal ezelőtt Udo Ulfkotte német újságíró a nyilvánosság elé állt és elismerte, hogy együttműködött a német és amerikai titkosszolgálatokkal, és éveken át olyan publicisztikákat kellett megjelentetnie, melyeket nem ő írt meg, hanem készen megkapta, majd saját nevével publikálta, mert megfenyegették, hogy nem-együttműködés esetén elveszíti az állását.

Ulfkotte később számos külföldi sajtóorgánumnak adott interjút, emellett megjelentetett egy könyvet, amiben kifejtette, hogyan szervezi be a CIA az újságírókat, annak érdekében, hogy a hírközlésben Washington geopolitikai érdekeit képviseljék, ami gyakran éles ellentétben áll a német lakosság érdekeivel.