A nyugati szellemi elitnek nincs rálátása arra az erőközpontra, ami többek közt Oroszország cselekedeteit is meghatározza. Washington hiányt szenved szakértői gárda terén, emiatt többé nem értik, nem képesek előre jelezni a felemelkedő hatalmi pólusok lépéseit.

A Washington Post értékelésében arra hívta fel a figyelmet, hogy mára számos amerikai tisztviselő elismerni; az Egyesült Államok hatalmi struktúrája többé nem képes előre jelezni Oroszország lépéseit, emiatt Moszkva külpolitikai stratégiája fokozott nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az Egyesült Államok számára. Az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok már nem rendelkeznek kellően kiterjedt szakértői gárdával ahhoz, hogy globális szinten felvegyék a versenyt egy felemelkedő világhatalommal – jelen helyzetben Oroszországgal, és több, az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok képességhiányait kihasználni kezdő térségi hatalmi pólussal. A lap emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok a hidegháború idején még magasan képzett specialisták sokaságát foglalkoztatta a Szovjetunió lépéseinek előrejelzésére, és ezek a szakemberek közvetlen kapcsolatban álltak a legmagasabb amerikai döntéshozói szinttel. A szerző ezzel kontrasztot vonva kijelenti, hogy ma tömeges oktatásban végzett, futószalagról érkezett fiatalok sokaságát foglalkoztatják (a publicista a loser – azaz vesztes – szót használta), akik nem képesek közvetlen befolyást gyakorolni a külpolitikára. A szakértőhiány eredményeként pedig az Egyesült Államok képtelen előre jelezni, valószínűsíteni Oroszország várható lépéseit, és ez a visszásság az utóbbi néhány év eseménysorozata kapcsán látványos méreteket öltött.

John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke a Washington Postnak nyilatkozva maga is elismerte ezt a tényt. A szenátor úgy fogalmazott, hogy “minden egyes fordulaton meg kellett lepődnünk. Meglepődtünk, amikor bevonultak a Krím-félszigetre, és meglepődtünk, amikor megindultak Szíriában.” A szerző a szakértői gárda hiányát a posztszovjet országokkal folytatott kulturális csereprogramok leállítására vezette vissza, ami lehetetlenné tette, hogy a fiatal szakértők kellő megértéssel rendelkezzenek a másik nagyhatalom kultúráját illetően. Emellett indokként említette az egyetemeken az idegen nyelvű kurzusok finanszírozásának csökkentését, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai egyetemek ne tudjanak kiképezni olyan szakértőket, akik kellően átfogó és mély megértéshez képesek jutni saját szakterületükön. A leépülés eredményeként az Egyesült Államok nem tudott összeállítani egy megfelelő létszámú és minőségű, “Oroszország-szakértőkből” álló gárdát. A folyamat közepette az amerikai külpolitikai irány maga is nehezítette a szakértők képzését, hiszen a mind ellenségesebbé váló viszony felszámolta a kiterjedt kulturális csereprogramok működtetésének lehetőségét – az ellenséges viszony miatt a fiatal amerikai szakértők számára közel lehetetlenné vált, hogy huzamosabb ideig Oroszországban tartózkodjanak.

Michael McFaul, az Egyesült Államok volt oroszországi nagykövete a Washington Postnak nyilatkozva kijelentette; “20 évvel ezelőtt hibát követtünk el azzal, hogy Oroszországot gyenge, hanyatló hatalomnak gondoltuk.” A diplomata szerint az vitatható, hogy Oroszország középhatalom vagy nagyhatalmi státuszú ország-e, ellenben az amerikai szakértők azzal kellett volna számoljanak, hogy súlyos válság idején is a világ 10 legnagyobb gazdasága közt van, a világ egyik legnagyobb atomhatalma, és Putyin intenzív befektetéseinek köszönhetően a világ legerősebb katonai hatalmainak egyikévé vált. “Ezek a trendek nem is változnak meg a következő 20-30 évben.” McFaul eközben elismerte, hogy Oroszország a globális információs térben is többnyire váratlan lépéseket tesz, amit az amerikai szakértők szintén képtelenek előre jelezni.

Egy másik amerikai lap, a Washington Times hasábjain december végén megjelent publicisztika szintén arról árulkodik, hogy az amerikai szakértőket meglepetésként érte Oroszország betörése a globális médiapiacra. A szerző kijelentette, hogy Oroszország újraszervezte és fokozta a nemzetközi propagandát – elmondása szerint olyan hatékonysággal, hogy az Egyesült Államok tétlenül nézi, amint vereséget mérnek rá egy nem várt információs villámháborúban. Ennek részeként a Russia Today előretörését említi, ami elmondása szerint nemcsak néhány év alatt a BBC globális vetélytársává vált, de mostanra 100 nemzet több mint 700 millió tagjához ér el, miközben a nézők a Fox News megszokott stílusához hasonló adást angol, arab és spanyol nyelven követhetik figyelemmel. A szerző ráadásként említi a Szputnyik hírügynökséget, ami egy évvel ezelőtt indulása óta “behatolt az amerikai társadalomba”, és – egy év leforgása alatt – több társadalmi réteg számára a fővonalú amerikai sajtó alternatívájává vált. A lapnak nyilatkozó szakértő kifejtette, hogy miközben Oroszország minőségileg magasan a hidegháború idejében tapasztalható feletti szintre fokozta a globális médiajelenlétet, az amerikai nemzetközi sajtó stagnálni látszik az elérések számában. A szakértő úgy gondolja, hogy Vlagyimir Putyin vihar szerű médiaoffenzívát indított Kelet-Európa, Közép-Európa és Dél-Amerika ellen, amit a nyugati sajtó nem tud ellensúlyozni, mert valamennyi régióban és széles társadalmi rétegek körében elveszítette hitelességét.

Az amerikaiak következetesen a propaganda-kiadások fokozásával akarják ellensúlyozni a látványos sikertelenséget, pedig rendre olyan sajtóorgánumaik mutatnak visszaesést, melyek dollármilliókból újságírók százait foglalkoztatják, valós idejű hírközvetítést folytatnak, és általuk a hitelesség szándékával felmutatott szakértőket szólaltatnak meg. Ugyanakkor, a globális médiapiac átrendeződése nem vezethető vissza egyszerű anyagi tényezőkre; amennyiben lehetőségük van rá, az emberek olyan sajtóorgánumokat követnek figyelemmel, melyek szellemisége közel áll a sajátjukhoz. Az amerikai hegemónia központú világrend megbomlásával, a további hatalmi pólusok felemelkedésével Washington többé nem tudja megakadályozni, hogy más hatalmi pólusok kivívják jelenlétüket a globális hírközlésben. A multipoláris világrend kialakulásának részeként a globális információs tér többpólusúvá válásának lehetünk szemtanúi. Az amerikai hegemónia által igazgatott “új világrend” megbomlott. Megkezdődött a világ egyensúlyi állapot felé elmozdulása, – s mert ez a rend lényegét tekintve természetellenes volt, létének alapja volt a képmutatás és a valóság kizárása, az új egyensúlyi állapot szükségképpen kaotikus, az állóvizet erőszakkal fenntartók számára pedig vihar-szerű változás.