Angela Merkel német kancellár mindinkább fokozódó nyomás alatt áll, a Spiegel Online német napilap szerint a kritikusok miatt végül rákényszerül arra, hogy korlátozza a bevándorlást. Mivel a német kancellár úgy gondolja, hogy ehhez Törökországra van szüksége, nemcsak Németország, de az Európai Unió egésze veszélybe kerül. Újra török hódoltságban élhetünk a migrációs válság miatt?

A Spiegel szerint Merkelnek szüksége van Törökországra, Erdogan azonban tisztában van Németország kiszolgáltatott helyzetével, sebezhetőségével, és előnyt kovácsol ebből a helyzetből. Az Európai Unió már három milliárd eurót és vízummentességet ígért Ankarának, Ahmet Davutoglu török kormányfő viszont már jelezte: Törökország többet akar, és a korábbi megállapodásban ígértek nem elégségesek a teljes körű “segítségnyújtáshoz”. A kormányfő szerint ez a három milliárd euró mindössze arra elég, hogy az Európai Unió demonstrálja politikai akaratát a “terhek megosztására”. Davutoglu kijelentette, hogy ők “nem kéregetnek az Európai Uniótól”, hanem “le kell ülni és megtárgyalni a válság részleteit, ha a terhek megosztására komoly akarat van”.

Tény, hogy Törökország bejelentésében nincs kérés, koldulás, vagy kéregetés, hiszen ez egy alárendelt pozíciót feltételezne részükről. Ugyanakkor már több EP-képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy Törökország elvárásai sokkal inkább követelések, és Ankara azzal zsarolja Európát, hogy több millió menekültet szabadít rá a kontinensre, ha nem teljesítjük a feltételeiket. Ennek köszönhetően Ankara már elérte egy három milliárd eurós csomag kényszerű elfogadását, valamint a vízummentesség és az EU-csatlakozási tárgyalások újrakezdésének ígéretét. A Spiegel publicisztikája szintén erről számol be: a jelentés szerint Erdogan megköveteli a behódolást Németországtól és az Európai Uniótól. Eközben a török hadsereg hadban áll a kurdokkal az ország délkeleti részén, és több alkalommal fegyveres összetűzésbe került a szíriai hadsereggel. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy Törökország külpolitikája erőteljes expanzív jelleget kezd ölteni, miközben a kormány az ellenzéket brutális módszerekkel hallgattatja el. Akadémikusokat, kritikus újságírókat egyaránt börtönbe zárnak. A Cumhuriyet török napilap vezető szerkesztője, Can Dündar több hónapja börtönben ül, amiért a lap beszámolt arról, hogy Törökország fegyvert szállít Szíriába a radikális iszlamista ellenzéknek. A Spiegel szerint ahelyett, hogy Németország és az Európai Unió igazodna hozzá Törökország követeléseihez, meg kellene követelnie az Erdogan-rezsimtől legalább a demokrácia és alkotmányosság látszatának betartását, ami bármilyen, a menekültekkel kapcsolatos tárgyalások előfeltétele kellene legyen.

A publicisztika által megjelölt irány alapján pedig jóval messzemenőbb következtetéseket lehet levonni, mint amit az újságíró megfogalmazott. Maga is említi, hogy Erdogan behódolást akar, és nyomást gyakorol az Európai Unióra – aminek engedmények helyett feltételeket kellene szabnia. A Törökországnak adott engedmények teljességgel érthetetlenek, annak fényében, hogy az Európai Unió oly gyakran képes feltételeket szabni és szankciókat hozni más országok ellen. Oroszország irányába Brüsszel politikai nyomásgyakorlással próbálkozott, és gazdasági szankciókat hozott – Törökországgal szemben azonban nem követeli meg se az alapvető demokratikus normák betartását, se az emberi jogokat.

Az Európai Unió megtehetné, hogy lezárja határait a menekültek előtt, Törökország pedig oldja meg a problémát, ahogy tudja. Erre a politikai akaraton kívül minden feltétel adott – hiszen a probléma Törökország közvetlen szomszédságában van, messze Európától. Ankara fegyverszállítmányokkal és katonai beavatkozással támogatja egy szomszédos ország destabilizálását – miért Európa feladata lenne viselni ennek következményeit? Brüsszel a menekülteknek nyújtott nem megfelelő bánásmód esetén megkövetelhetné Törökországtól, hogy a szíriai menekültek szállást, teljes körű ellátást kapjanak, annak elmulasztása esetén pedig alkalmazhatná Törökország ellen az Oroszország esetében oly könnyen elővett gazdasági szankciókat.

Nem teszik – ennek oka pedig igen egyszerű: Törökország nem csak a menekültekkel zsarolja Európát, hanem egyre kiterjedtebb politikai befolyást épít az Európai Unióban. A Szürke Farkasok nevű török extrémista csoport egyben Németország legnagyobb létszámú radikális jobboldali szervezete is, miközben Közép- és Kelet-Európa egyes jobboldali politikusai gyakrabban látogatnak Isztambulba és Ankarába, mint Berlinbe, Moszkvába vagy Washingtonba.

Az egyre szorosabbra fonódó török politikai befolyás miatt pedig Berlinnek egyensúlyoznia kell a bevándorláspárti európai liberális baloldal, és a bevándorlást ellenző európai jobboldal közt, aminek török háttérbázisa okán érdekévé válhatott, hogy az Európai Unió védtelen maradjon Ankara nyomásgyakorlásával szemben – vagyis a szavak radikalizálódásán túl ne legyen képes érdemi lépéseket tenni a határok hermetikus lezárása irányába.