A migránsok egy része nincs megelégedve az európai fogadtatással, emiatt néhány hónap után inkább visszautaznak szülőföldjükre. A nemzetközi sajtó a valóságtól eltérő képet fest a mai Európáról, és a migránsok azt gondolták, hogy az európai országokban mindenki jólétben él.

Kurdisztáni “menekültek” tömegesen vándorolnak vissza Németországból saját szülőföldjükre, miután egyértelművé vált számukra, hogy Európában közel sincs akkora jólét, mint gondolták, őket pedig senki nem fogadta olyan kitörő lelkesedéssel, mint az a politikusok nyilatkozataiból tűnt. A Rudaw kurdisztáni napilap vasárnapi beszámolójából kiderül, hogy a Németországba érkezett iraki kurdok nagy számban jelentkeznek az önkéntes visszatelepítés programba, mert csalódtak az európai viszonyokban, miután heteket töltöttek el Németországban és a valóság nem volt összeegyeztethető azzal a képpel, ami korábban a kiutazásra ösztönözte őket.

A lapnak nyilatkozva egy Mohammed Mahmud nevű bevándorló – aki nemrég érkezett Németországba – elmondta, hogy öt hónapja érkezett “a jobb élet reményében”, de ez alatt az idő alatt “semmit nem tettek érte”, emiatt visszatér saját hazájába, mert ott – még ha nincs is munkalehetőség – sokkal jobban érzi magát, mint Németországban. A beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy sokan, akik most jelentkeznek az önkéntes visszatelepítés programba, nem a háborúk elől menekültek, hanem egyszerű gazdasági bevándorlóként indultak el Európába, abban reménykedve, hogy itt több pénzt kereshetnek. Ezek a Közel-Keletről érkező csoportok azzal sem voltak tisztában, hogy Európában munkanélküliség van.

A lap beszámolója alapján a Németországba érkező bevándorlók “szigorú követelményeknek kell megfeleljenek”, és csak mintegy 7 hónap várakozási idő után szereznek tartózkodási jogot az Európai Unióban. Amir Kafaf, egy másik interjúalany pedig elmondta, hogy belefáradt, mert a hatóságok láthatóan nem törődnek velük, és a kurdisztáni viszonyokhoz képest borzalmas körülmények közt kell élniük Németországban. “Belefáradtunk. 70-80 eurót adnak nekünk egy hónapra. Ruhát, vagy bármi mást ebből már nem engedhetünk meg magunknak, csak ételre futja. Arra kényszerülünk, hogy visszatérjünk.”

Az önkéntes visszatelepítés program egyre népszerűbb az iraki Kurdisztánból érkezők körében, már napi szinten több mint 50, ebből a régióból érkező bevándorló jelzi a hatóságoknak, hogy inkább hazatérne. Nem azt kapták, amit elképzeltek: sokan közülük azt gondolták, hogy Európában általános jólét van, és csak valahogy át kell jutniuk a határokon, utána már garantált a jólét, és magas fizetésből el tudják tartani családjaikat. A befogadás-párti politika képviselői elfelejtették velük közölni, hogy Európában minden második friss-diplomás fiatal is munkanélküli, az európai társadalmak mintegy harmada pedig megközelítőleg olyan – vagy rosszabb – körülmények közt él, mint amiből ők elmenekültek.