Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter annak “veszélyére” figyelmeztetett, hogy összeomolhat a schengeni övezet, és véget érhet az Európai Unió belső határnélkülisége. Több tízezer nemi erőszak kellett ahhoz, hogy egyes országok elkezdjék lezárni a határokat, de az események még mindig a liberális forgatókönyv szerint alakulnak.

Svédország napokkal ezelőtt felhatalmazást kért Brüsszeltől arra vonatkozóan, hogy mentesüljön a schengeni övezet tagjaira érvényes kötelezettségek egy része alól, és helyreállítsa a személyellenőrzést a határon túlról érkező vonat és buszjáratokon. Az utóbbi 65 évben ez az első alkalom, hogy Koppenhága és Malmö közt újra határellenőrzés kezd működni. Dánia közlekedési minisztere, Christian Schmidt “különösen zavarónak” és “szomorú esetnek” nevezte a történteket, majd a dán kormány is a határellenőrzés helyreállításával reagált, – de már Németország irányába, hogy a Svédországba igyekvő migránsáradat ne rekedjen Dánia területén. Steinmeier a Bild német napilapnak nyilatkozva kijelentette, hogy a “személyek szabad áramlása” talán Európa eddigi legnagyobb eredménye volt, és a migrációs válság miatt fennáll annak a lehetősége, hogy ez a közös vívmány felszámolásra kerül. A külügyminiszter emiatt felszólította az EU tagállamait, hogy a schengeni övezet külső határait hatékonyan védjék meg.

A helyzet iróniája, hogy a schengeni övezet felszámolása ugyanazon érdekkörök szolgálatában áll, amelyek abban is érdekeltek, hogy Európába több tízmillió nem-európai bevándorló érkezzen. Az afrikai és közel-keleti migránsok többsége Németországba és Svédországba – mint Európa leggazdagabb országaiba – igyekszik, maguktól nem sokan maradnának olyan országokban, ahol nincs megélhetési lehetőség, emellett nagy összegű havi juttatásokat biztosító segélyezés sem működik (Németország és Svédország a kelet-európai átlagbéreknél magasabb összegű segélyeket fizet a migránsoknak).

• A schengeni övezet strukturális akadállyá vált a multikulturalizmust erőltető ideológiai kisebbség számára, ami lehetetlenné teszi, hogy a nem-európai migránsokat szétosszák az európai országok közt. Ameddig a schengeni övezet életben marad, a migránsok nagy része az Európai Unió leggazdagabb országaiban lesz. Az EU belső határainak lezárása azonban megteremti annak feltételeit, hogy akár Magyarországnak is leosszanak néhány év alatt félmillió afrikait.

A magyar kormány számos alkalommal egyértelművé tette; hazánk a schengeni övezet fenntartásában és zavartalan továbbműködésében érdekelt. Többek között emiatt épült határzár a Szerbiával közös határszakaszra (bár a jobboldali ellenzék ennek kapcsán a kormány kettős kommunikációjára hívja fel a figyelmet, a tervezett számos befogadó-központ miatt). Svédországban a határ lezárásának oka egyértelmű; az országba özönlő afrikaiak tömeges jelleggel követnek el nemi erőszakot, és az ilyen bűncselekmények száma a migránsok számának növekedésével drasztikusan emelkedik.

Magyarországon elsőként az Alfahír számolt be arról, hogy az év utolsó napján Németországban több ezer migráns hordákba verődve a nyílt utcán erőszakoskodott a német nőkkel, és számos rablást, nemi erőszakot követtek el “újévi mulatságként”. A Magyar Idők publicistája azonban további következtetéseket von le. Gajdics Ottó szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy Németország magán kellett megtapasztalja a befogadó politika eredményeit, és a tragédia bekövetkeztével a liberális jogvédő szervezetek “sunyin hallgatnak“. Nem tudják ugyanis eldönteni, hogy a migránsok szeretgetése, vagy a nők jogvédelme legyen a fontosabb. Napokkal ezelőtt a HVG egy alkalmazottja még “Szerelmem, a migráns” című publicisztikát közölt le, amivel propaganda jelleggel arra bíztatta az európai nőket, hogy az Európába érkező arabokra és afrikaiakra mint párkapcsolati lehetőségre tekintsenek. A keveredésre biztatást követően azonban megmutatták a migránsok, hogyan képzelik el az európai nőkkel kezdeményezett viszonyt. Gajdics Ottó szavait idézve, a németországi események kapcsán:

“ösztönkésztetéseiket kordában tartani nem tudó, embernek látszó, de minden emberi mivoltukból kivetkőzött, ki tudja, honnan odaözönlött lények ezres tömegbe verődve alázhattak meg, rabolhattak ki, erőszakolhattak meg békésen ünneplő európai polgárokat saját hazájukban, saját városukban.”

Svédországban az utóbbi évtized során – a hivatalos statisztikai adatok szerint – több tízezer nemi erőszak történt, ezeket szinte kizárólag nem-európai bevándorlók követték el. Egy részük gyilkossággal végződött, tehát az utcán kiszemelt fehér nőt előbb többen megerőszakolták, majd meggyilkolták, hogy ne tudjon az elkövetőkről személyleírást adni. A Magyar Idők hasábjain megjelent publicisztika említi, hogy Magyarországon szintén problémát okozott a migránsok nőkhöz való viszonya, hiszen a MÁV dolgozói szakszervezeti vezetőkön keresztül jelezték az illetékes vezetők felé, hogy ne a nőket osszák be szolgálatba azokra a járatokra, ami a migránsokat szállítja tovább más európai országokba, hiszen ott számos atrocitás érte őket.

Mint a Steinmeier féle nyilatkozat is mutatja, a tömeges beözönlés egyenesen vezet a schengeni övezet felszámolásához. Ez a fejlemény azonban még mindig a liberális forgatókönyvet követi, hiszen a határok lezárása nem csak a bejutást, de a kijutást is akadályozza. Amennyiben az Európai Unió belső határait is lezárják, Magyarország katlanná válik, ahová vissza lehet küldeni a migránsokat, de kiutazni nem feltétlen tudnak. Lehet-e számítani arra, hogy a jogvédő szervezetek majd szorgalmazzák a Budapest utcáin nőket erőszakoló “afrikai hordák” “törvény elé állítását”, vagy ebben az esetben is afrikai szeretőkről olvashatunk majd publicisztikákat? Esetleg még több celeb-hírt láthatunk majd, hiszen a valóság kiütközése esetén kínossá válik a migráns-téma, ahogy az utóbbi hónapok során is történt.

Steinmeier nyilatkozatának azonban minden egyes szava igaz. A migrációs válság éppen arra mutatott rá; az Európai Unió legnagyobb vívmánya, hogy a tagállamok lakossága szabadon utazgathat. Ennél nagyobb eredménye nem volt az Európai Uniónak. A gazdaságilag rosszabb helyzetben lévő, újonnan csatlakozó országokat nem hozta jobb helyzetbe. Nem teremtett új munkahelyeket, ehelyett megkönnyítette a külföldi munkavállalást, hogy a lakosság egy része kivándoroljon. Ez az egyetlen “eredmény” azonban nem lesz elegendő az európai civilizáció védelméhez. A Római Birodalmat nem az utak tették naggyá, hanem az utakon masírozó hadsereg, és a jog betartása, betartatása. Európa vagy kellő erőt mutat az utcáinkon tomboló barbárokkal szemben, és lezárja a külső határokat, vagy menthetetlenül elbukik.