A teheráni szaúdi nagykövetség megtámadása kapcsán az iráni átlagmagatartásról a médiumok által közvetített, véleményformáló külkép mögött egy destabilizációs szándékú, tervezett művelet sejthető. Ez a művelet kisebb részben szolgálja csak a térségi feszültségek fokozását, nagy részben az iráni belső társadalmi rend megzavarására irányul.

Iránban február végén parlamenti választások következnek, és ez azért fontos, mert a mostani incidens jellegében azonos a legutóbbi választások előtti történésekkel. Közvetlenül a 2012 márciusában tartott parlamenti választások időszaka előtt, 2011 november végén, egy pontosan ugyanilyen jellegű akciót követtek el a teheráni brit diplomáciai misszió épülete ellen. Fiatal síita tüntetők erőszakmentes protestálásra gyűltek össze Nagy-Britannia iráni képviselete előtt egy aktuális történés kapcsán, majd néhány tucatnyi személy a tömegből kiválva betört a követség területére, irodákat rongált meg, és felgyújtott egy épületet.

A brit és szaúdi missziók elleni támadás pontjai teljes egyezést mutatnak. A követségek személyzeti állományának tagjai nem tartózkodtak a támadás időpontjában a missziók területén. Az akciók jellege azonos – rongálás, gyújtogatás, súlyos személyi sérülések nélkül. Az első körben kirendelt rendőri alakulatok létszáma messze alulmúlja a biztosításhoz szükséges erőcsoportosítás minimális szintjét. A másodkörben érkező erősítés pillanatok alatt felszámolja a rendbontást.

Az az egyébként fent felsoroltakból logikai alapon következtethető helyzetértékelés, hogy az iráni hatalmi elit központi szerepet játszana az ilyen jellegű történésekben, mégis téves. Egyrészt az eseményekből következő diplomáciai elszigetelődés Irán geopolitikai céljaival teljesen ellentétes. Másrészt Irán Legfelsőbb Vezetője, Ali Hamenei 1989-ben egy pénteki nagyima alkalmával előre figyelmeztetett az ilyen jellegű események mint az iráni társadalom megosztására irányuló megtervezett, szándékos provokációk várható bekövetkeztére:

“Úgy közlöm ezt veletek, mint a kormány egyik tisztviselője, mint pénteki imavezető, mint imám: Ne menjetek a követségek közelébe. Még ha nem is szívlelhetitek a britek vagy amerikaiak, vagy bárki más politikáját, az nem ad felhatalmazást arra néhány embernek, hogy átmásszon a követségek falain és betörjön a területükre. A követségek megtámadása, megrongálása vagy felgyújtása egy gonosz bűncselekmény, és ha valaki ezt szántszándékkal teszi, az árulás.”

A kijelentés több mint tizenhat éve hangzott el, az akkor még elnöki tisztséget betöltő vezető részéről. Azonban Hamenei az első mondatban felsorolt hármas funkció kinyilatkoztatásával egyértelmű utalást tett arra, hogy az ilyen magatartás az Irán társadalmi életét felölelő összes terület (politikai-szociális-szellemi) szempontjából ellenséges, és célja nem más, mint az ország társadalmi egységének megbontása.

Az, hogy a 2011-es és 2015-ös támadások a választási időszakot közvetlen megelőzően történtek, az iráni közvélemény manipulációjára tett kísérletet feltételez. A részvételi arány stabilan 60% felett volt az elmúlt húsz év parlamenti választásain, ami azt jelzi, hogy a lakosság döntő többsége támogatja a választási rendszert. A rendszerrel szembeni elutasításra alapozott műveletek sikertelensége után (2009-2010-es, un. “zöld forradalom” eredménytelensége) ezért a rendszer jelentette lehetőségek keretein kívülről a kereteken belüli ellen-tevékenységre helyeződött át a hangsúly. A mostani provokáció lényege – csakúgy mint 2011-ben – a principalista parlamenti többség és a nyugatos reformokat gazdasági, vagy ideológiai szinten szorgalmazó párttömörülések között hezitáló választók véleményének manipulálása – a reformisták javára. A gazdasági reformok folyamata már elkezdődött, de a megvalósulás az iráni Nemzetbiztonsági Tanács és Stratégiai Tervezési Tanács által előirányzott ütemben halad, ami kedvezőtlen fejlemény bizonyos idegen hatalmak számára.

Az atlanti geopolitikai blokk elképzelése Irán társadalmi egységének megbontását olyan sémák alapjain keresztül célozza meg, amelyek egy belső polarizáció mellett az 1979-es időszak keretei közé igyekszenek visszaszorítani az Iránról alkotott külképet. Az iráni rendvédelem a sémák ismerete alapján felkészült az ilyen cselekményekre, és a tüntetéseken a provokátorok működésének engedélyezése ezen személyek egyértelmű beazonosítására szolgálhat: Irán így szűri ki az árulókat.