Angela Merkel egy év alatt több mint egymillió észak-afrikai és közel-keleti migránst engedett be Európába, hogy a német vállalatok olcsó munkaerőhöz jussanak, az öreg kontinens pedig a tolerancia és multikulturalizmus bástyájává váljon. A kancellár álma azonban rémálommá válik: az egymillió menekült tekintélyes része analfabéta, antiszemita, és Berlin utcáin nőket erőszakolnak.

Angela Merkel német kancellár szombaton arra szólította fel a német állampolgárokat, hogy továbbra is maradjanak éberek és küzdjenek az antiszemitizmus ellen, különösen azon fiatalok körében, akik olyan országból érkeznek, ahol “az iszlám által terjesztett gyűlölet és anti-szemitizmus” széles körben elterjedt. Merkel nyilatkozatából kiderült, hogy a menekült fiatalok körében általánosan elterjedt az antiszemitizmus, és azokban az iskolákban, illetve nyilvános rendezvényeken, ahol a menekült fiatalok gyakran megfordulnak, a zsidók rendszeresen válnak verbális vagy fizikai erőszak áldozatává. Közel-keleti országokból érkezők oktatásában érintett tanárok gyakran jelzik, hogy a menekülthullámmal érkező fiatalok gondolkodásába mélyen beágyazódott az antiszemitizmus, és zsidó származású tanárok verbális – gyakran fizikai – erőszaknak vannak kitéve részükről. Ez a jelenség olyannyira egyértelmű és általánosan elterjedt, hogy a kancellár is fel kellett szólaljon miatta:

“Megpróbálhatjuk észérvekkel meggyőzni őket újra és újra, de emellett egyértelművé kell tenni: az antiszemitizmusnak nincs helye a társadalmunkban. Egyértelművé kell tenni ennek határait.”

Josef Schuster, Németország központi zsidó tanácsának elnöke novemberben arra hívta fel a politikusok figyelmét, hogy tarthatatlan állapotokat idézhet elő, ha az ország továbbra is beengedi az egyre nagyobb számban érkező menekülteket, mert ezek az emberek olyan országokból érkeznek, ahol az “Izraellel szembeni ellenséges érzületek és antiszemitizmus” a hétköznapok részét képezi és általánosan elfogadott gondolkodásmód. Szombaton Merkel is elismerte, hogy a menekültek körében “az antiszemitizmus sokkal elterjedtebb, mint azt korábban gondolták”.

Mint kiderült, az olcsó munkaerőben, GDP-növekedésben és multikulturalizmusban érdekelt német vezető elfelejtette, hogy nem a közel-keleti országok makrogazdasági statisztikáját importálja Európába, hanem élő embereket, akik magukkal hozzák saját múltjukat, élettapasztalataikat, kultúrájukat. Az európai kultúrát és gondolkodásmódot eszük ágában nincs átvenni. Integrálódni soha nem fognak, mert a befogadó ország normáit alsóbbrendűnek tartják – éppen a zsidók társadalomban betöltött szerepe miatt. Miközben egy átlagos német szélsőjobboldali fiatal legfeljebb összeesküvés-elméletek és ideológiák mentén lehet antiszemita, a menekültek egy részének esetében a családi emlékezet részét képezi a zsidók elleni fegyveres harc. Az izraeli katonák által meggyilkolt rokonok emlékét pedig a tolerancia bajnokainak kedvéért sem fogják elfelejteni. Épp ellenkezőleg: ez akadályozza őket abban, hogy integrálódjanak. Ha a menekültek azt látják, hogy “Merkel a zsidók oldalán áll” (ehhez bőven elég indok, ha elítéli az antiszemitizmust), az nekik egyet jelent azzal, hogy Merkel az ellenség oldalán áll. Az ellenséghez pedig nem integrálódnak, mert az behódolás, amiért Allah keményebb büntetést szab, mint a német kancellár a nem-integrálódásért.

Merkel szombati nyilatkozatából kiderült, hogy a bevándorlást támogató politikusok nem számoltak ezzel a problémával. Ők komolyan meglepődtek. Ahogy akkor is meglepődtek, mikor kiderült, hogy a menekültek többsége a vállalataik számára – munkaerőként – használhatatlan. Január elején Ilse Aigner, Bajorország gazdasági minisztere a Rheinischer Postnak nyilatkozva kijelentette, hogy az utóbbi nagy bevándorlási hullám során egyértelművé vált; a menekültek 90%-a nem rendelkezik megfelelő képességekkel ahhoz, hogy integrálható legyen a német munkaerőpiacra. Aigner szintén az Európai Unió külső határainak védelmét sürgette, ugyanis az a több millió ember, aki megindult Európa felé, az európai gazdaság számára – mint munkaerő – értéktelen, nagy valószínűséggel csak a kiadásokat fogja növelni, tovább fokozván a szociális háló leterheltségét. Ez már a második vágyálom – a multikulturalizmus után -, ami a gyakorlatban működésképtelennek bizonyult.

Évtizedek és euró milliárdok mentek arra, hogy a német fiatalok fejébe belevéssék: “az antiszemitizmus rossz dolog”. A kidobott évtizedek és euró milliárdok után pedig beengednek néhány millió antiszemita arabot Európába – amivel Angela Merkel gyakorlatilag újratöltötte a németországi antiszemitizmust.

A harmadik lázálom legalább ennyire abszurd: évtizedek, és euró milliárdok mentek el arra, hogy a német fiatalok fejébe belevéssék: “a nő egyenjogú, a nőnek nem elsődleges feladata a gyermekvállalás, és mindent megtehet, amit egy férfi is megtehet.” Mígnem jött Angela Merkel, és beengedett Európába néhány millió arabot – akik szerint étkezéskor a nő nem ülhet egy asztalnál a férfiakkal, nem vezethet autót, nem hordhat olyan ruhát, amiből a szemöldökénél több kilátszik, nem szólalhat, amikor a férfiak társalognak, azt pedig végképp abszurd dolognak tartják, hogy Európában nők nem csak munkát vállalhatnak, de akár vállalatvezetők, politikusok is lehetnek.

A multikulturalizmus építőköveként nem váltak be a menekültek. Mint kiderült, a német vállalatok sem jutnak velük olcsó munkaerőhöz. A végső katasztrófa akkor következett be, amikor kiderült; nem csak az antiszemitizmust és írástudatlanságot, de a primitív törzsi kultúrákból ismert nőszerzési gyakorlatot is sikerült importálni Európába.

A migrációs válság velejárói miatt mostanra számos európai ország kényszerült arra, hogy elkezdjen olyan kurzusokat indítani, melynek keretében elmagyarázzák a menekülteknek – már azoknak, akik önként megjelennek a tanfolyamon -, hogy Európában a nőket milyen jogok illetik meg, és mit nem szabad megtenniük egy nővel. Többek között eritreai menekültek beszámolói hívták fel a figyelmet arra: az ő országukban, ha egy férfi asszonyt akar szerezni, megfog egy nőt a nyílt utcán, azt tesz vele, amit akar, és emiatt a rendőrök nem fogják megbüntetni, mert ez bevett gyakorlat.

Hogyan fogják nekik megtanítani, hogy Európában ezért a gyakorlatért büntet a rendőr, ha nyilvánvalóan nem büntet?

Német rendőrök beszámolóiból kiderült; felsőbb utasítás van érvényben arra vonatkozóan, hogy a migránsok ellen nem alkalmazhatnak erőt, mert egy egyszerű igazoltatás is rasszizmusból elkövetett testi sértésnek minősülhet.

A Deutsche Welle beszámol arról, hogy az újévi ünnepségek idején Észak-Rajna-Vesztfália területén összesen 1076 bűncselekményt követtek el migránsok. Ennek többsége Kölnben, Düsseldorfban és Bielefeldben történt. Kölnben a nyílt utcán történt több mint 300 csoportosan elkövetett szexuális zaklatás, egyetlen éjszaka alatt. Bielefeld területén egy ötszáz arab férfiból álló csoport berontott egy szórakozóhelyre, ahol több nőt megerőszakoltak (csoportosan).

A feminista mozgalmak, jogvédő szervezetek – mi több, maga Angela Merkel – több mint egy hétig nem kommentálták a történteket. Később a liberális sajtó egy különösen ügyetlen manőverre váltott, melynek részeként tényszerűen, röviden beszámolnak a migránsok által elkövetett nemi erőszakról, ellenben címlapon sajnálják tovább a migránsokat: olyan történetek keretén belül, miszerint a Közel-Keletről érkező nőket európai rendőrök erőszakolják meg. Az európai lakosságot érintő problémákkal szemben eközben totális érzéketlenséget mutatnak.

A bevándorlás nyilvánvalóan nem vált be, se egy ideológia önigazolásaként, se gazdasági megoldásként: primitív törzsi kultúrák szokásait ápoló ösztönlények százezrei és egy polgári társadalom összeengedéséből nem lesz multikulturális társadalom, analfabéták százezreitől pedig GDP-növekedés nem várható. Mint kiderült, Európa a női egyenjogúságot mint vívmányt is önként számolja fel a migránsok beengedésével. Visszafelé haladunk a civilizációvá válás lépcsőfokain – épp a dzsungel törvényét importáljuk a polgári Európába. Ha Angela Merkel politikája és annak összes következménye egy kitalált történet lenne, kiváló burleszk lenne. Sajnos nem az. Felelőtlen, a valóságot ablakon és statisztikán át szemlélő ideológusok 500 millió európai állampolgár életével játszanak.