Philip Hammond brit külügyminiszter kijelentette; az Egyesült Királyság azonnal kezdeményezi az Európai Unióból való kilépést, ha a britek a referendumon az unió elhagyása mellett döntenek.

A Telegraph jelentése szerint Hammond emlékeztetett, hogy bár a referendum eredménye jogi kötelezettségeket nem von maga után, politikai értelemben kötni fogja a kormányt, és amennyiben a lakosság többsége megszavazza az unióból kilépést, az Egyesült Királyság a római szerződés 50. cikke alapján erről értesítést ad és azonnal megkezdi a kilépési procedúrával kapcsolatos tárgyalásokat.

A nemzetközi sajtóban brexit néven emlegetett esemény bekövetkezte sokkhatás lenne az Európai Unió egészére nézve, elsősorban annak okán, hogy a britek azok közé tartoznak, akik legtöbbet fizetnek be a “közös uniós kasszába”. Másodsorban pedig egyértelművé tenné, hogy az Európai Unió létrehozása nem az európai országok végső, ideális állapota, hanem esendő együttműködés, ami néhány év leforgása alatt felbomolhat, ahogy a történelem folyamán minden más, az európai országok által létrehozott szövetségi rendszer is felbomlott.

Az Egyesült Királyság 2017 vége előtt tart referendumot a kilépésről. A brit kormány szándéka azonban nem a kilépés, hanem az Európai Egyesült Államok létrehozásának megakadályozása. David Cameron legalábbis azt próbálja elérni, hogy az Egyesült Királyság kimaradjon belőle, ha az európai politikusok az “integráció mélyítése” (a tagállamok felszámolása) mellett döntenek.

Ez egy reális célkitűzés; ahogy a britek kimaradtak az euró bevezetéséből és megtarthatták saját nemzeti fizetőeszközüket, Cameron kormánya elég erős tárgyalási pozícióval bír ahhoz, hogy az integráció mélyítése alól mentesülhessen. Ebben a tárgyalási folyamatban egy Brüsszellel szembeni “ösztönző tényező” a kilépésről tartandó referendum: a brit kormány ezzel azt juttatja kifejezésre, hogy amennyiben nem mentesülhetnek a további tagállami jogkörök Brüsszelnek történő átadása alól, készek az Európai Unió jelenlegi állapotának is hátat fordítani.