Egy október 4-én lezajlott rakétakísérletre hivatkozva az Egyesült Államok új szankciókat tervez Irán ellen. A hírt több hazai hírportál is csúsztatott kontextusban, a nemrég megkötött “atomalku” iráni részről való megsértéseként próbálja megfogalmazni, ám a valóságban az USA zsarolási potenciáljának újabb elővételéről van szó.

Az iráni atomalku, vagy hivatalos megnevezése szerint a Közös Átfogó Akcióterv a következőkről rendelkezik:

• Az alacsony dúsítottságú, 10 tonna iráni urániumkészlet 15 éves tervben lefektetett csökkentése; Irán 300 kg 3,67%-ig feldúsított uránt tárolhat ebből a mennyiségből a tervidőszak végére. Az 5-20% között dúsított mennyiség ebből a 10 tonnából a Teheráni Kutatóreaktorban kerülhet kizárólag felhasználásra, a fel nem használt és vissza nem szegényített készletet Iránnak kötelező értékesíteni.
• A 200 kg közepes dúsítottságú 20%-os urániumkészlet visszaszegényítése a természetes 0,71%-os értékre vagy természetes urán ellenében való értékesítése.
• Irán a dúsításra használt 19138 db elsőgenerációs centrifuga készletéből tíz éven keresztül 6104 darabot tarthat üzemben maximum egyszerre, ebből max. 5060 db használható urándúsítás céljára.
• A másodgenerációs centrifugákat Irán tíz évre kivonja a használatból.
• A fordoi reaktorban 15 évre beszünteti az urándúsítást.
• Az araki nehézvíz kutatóreaktor modernizálásra és kibővítésre kerül, nemzetközileg elfogadott kiviteli tervek alapján. Irán nem állíthat elő atomfegyverként felhasználható plutóniumot.
• A reaktorokban elhasznált fűtőanyagok és nehézvíz felesleg Irán területén kívül kerülnek raktározásra, az ország 15 évig felhagy a fűtőanyag újrafelhasználással és az erre irányuló kutatásokkal.

A  Közös Átfogó Akcióterv megegyezés az iráni ballisztikus rakétafejlesztési programról csupán abban a formában rendelkezik, miszerint az ENSZ BT 2010-es, 1929 sz., erre vonatkozó határozatához kapcsolódó, nehézfegyverzeti importra vonatkozó szankciók még 5 évig, a rakétatechnikai importra és a Forradalmi Gárdára vonatkozó szankciók még 8 évig maradnak érvényben. Az 1929 sz. határozat a nukleáris töltetek alkalmazására alkalmas ballisztikus rakéták kifejlesztésétől és a nukleáris programhoz kapcsolódó külföldi aktivitástól (uránbányászat más országokban, és uránkereskedelem) tiltja el Iránt. Az október 4.-i rakétakísérlettel kapcsolatos ENSZ szakértői jelentés pedig nem tudta igazolni, hogy a rakétatípus alkalmas nukleáris töltet hordozására.

A Közös Átfogó Akcióterv megegyezés további lényegi pontja Washingtont illetően az a rész, amely csak az USA által eddig egyoldalúan Iránnal szemben az emberi jogi, a ballisztikus rakétaprogram, és az Irán által támogatott, az USA külügyminisztériumának terrorszervezeti listájára felvett csoportok ügyére hivatkozva hozott kizárólagosan USA szankciók fenntartását fejti ki.

Ebből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a megegyezésben az Egyesült Államok politikai érdeke kizárólag az iráni gazdaság USA kontroll alatti liberalizálásának kísérletére és az Irán védelmi eszköztárában szükségszerűen fellépő modernizációs folyamatok megakasztására irányult. Miután ez a kísérlet sikertelenül zárult, az USA számára elég a saját fel nem számolt Irán elleni szankciómechanizmusának fiókból való előhúzása Teherán megzsarolására.

Az iráni vezetés azonban az akciótervben nyíltan kinyilvánított amerikai zsarolási potenciál felvállalását annak tudatában vállalta fel, hogy a megegyezés egyúttal rendelkezik arról is; az EU és az ENSZ részéről újabb szankciók nem lépnek életbe, az eddigi szankciók 8 év alatt fokozatosan hatályukat vesztik, és a befagyasztott mintegy 100 milliárd USD értékű iráni pénzeszközök visszajutnak Teheránhoz.

Rohani elnök a Washington által az iráni védelmi programmal szemben tanúsított magatartására adott válaszként hivatalos leiratban adott utasítást a hadügyminisztérium számára az iráni rakétakapacitás fejlesztési ütemének felgyorsítására.

A konvencionális töltetű ballisztikus rakéták fejlesztési programjával kapcsolatban Hosszein Degan hadügyminiszter pedig Iránnak saját területi védelempolitikájához való önálló jogát hangsúlyozva arra figyelmeztette Washingtont, hogy ez a kérdés vörös vonal Irán számára.

Az Iráni Iszlám Köztársaság a védelmi célú, hagyományos töltet hordozására irányuló rakétaprogram újabb sikeres kísérleti állomásával nem sértett nemzetközi jogi normákat, még szankcionált helyzetében sem. Az amerikai hisztéria így ebből a szempontból teljesen alaptalan, és leginkább az orosz  S-300 légvédelmi rendszerek Iránnak való leszállításától való félelem vezérli, mert annak gyakorlati megvalósulása esetén az összes többi, Iránt érintő konvencionális fegyverimport szankcionálás kérdésessé válik, és a nemzetközi közösség többi regionális vagy nagyhatalmi státuszt élvező tagja is semmisnek fogja tekinteni a szankciók kötelező érvényét magára nézve – ebben az esetben pedig az iráni fegyveres erők modernizációjából potenciálhiány miatt kimaradt haditechnikai eszközcsoportok átadásával Teherán egyébként is jelentős katonai súlya elképesztő mértékben értékelődik fel a közel-keleti régióban.