Törökországban a közgazdászok és vezető üzletemberek egyetértenek abban, hogy az orosz gazdasági szankciók visszavetik a török gazdaságot. Erdogan a Krím-félszigettel folytatná a provokáció-sorozatot, de ezzel maga ellen fordítja a török gazdasági elit egy részét.

A szíriai háború kapcsán kialakult érdekellentétek egymás ellen fordították Moszkvát ás Ankarát, emiatt Törökország jelentős veszteségeket kell elszenvedjen a turizmus, építőipar, élelmiszeripar és ruhaipar terén. Az orosz kormány reakciója – gazdasági szankciók – a Szu-24-es gép lelövését követően felhívták a figyelmet arra, hogy Oroszország válaszlépéseit nem lehet figyelmen kívül hagyni – ezt még egy olyan, erős térségi hatalom sem teheti meg mint Törökország. A konfliktus eredményeként Ankara számos kellemetlen következménnyel kell számoljon; Oroszország behozatali tilalmat vetett ki török élelmiszeripari termékekre. Az orosz turistáknak szintén nem ajánlja a kormány a török utakat, ennek következtében jelentősen visszaesett a turizmus Törökországban. Január 1-től az orosz vállalkozások nem vehetnek fel török alkalmazottakat, és Moszkva számos közös projektet befagyasztott a török nagyvállalatokkal. A Gazprom szintén felfüggesztette a több mint 11 milliárd euró értékben tervezett Török Áramlat projektet, – ami egy fájdalmas válaszlépés, tekintve, hogy Oroszország a török gazdaság első számú földgázbeszállítója.

Erhan Aslanoglu közgazdászprofesszor szerint a gázprojekten felül rövidtávon több mint 10 milliárd eurót veszíthetnek a török vállalatok. Évente több mint hárommillió orosz turista látogat Törökországba, de a vízumkorlátozások miatt az általuk hozott bevétel idén elmarad, ami komoly csapás a török turisztikai iparágban. Az orosz turisták elmaradása több mint 3,5 milliárd euró bevétel kieséséhez vezet, a közös építőipari projektek befagyasztása pedig további 4,5 milliárd euró profittól fosztja meg a török vállalatokat. A török gázfelhasználás 55%-át az orosz gázmezők fedezik, és amennyiben Ankara tovább folytatja a konfliktuskereső külpolitikát, Oroszország elzárhatja a gázcsapokat, aminek hatása a közgazdászprofesszor szerint is beláthatatlan.

Erdogan következetesen szovjet propagandának nevezi a Moszkva által felhozott, bizonyítékokkal alátámasztott “vádakat” (Törökország és az ISIS együttműködése az olajkitermelésben). Ennek ellenére látható: Moszkvának jóval erőteljesebb eszközök vannak a kezében annál, mint hogy egyszerű propagandatevékenységgel “próbálna ártani” az Erdogan-rezsimnek. Ankara azonban egyelőre nem veszi komolyan az orosz válaszlépéseket: úgy tűnik, Erdogan egy újabb frontot akar nyitni a NATO számára Oroszország ellen. Törökország egy terroristacsoportot – “Szürke Farkasok” – használt fel az orosz gép Szíria légterében történő lelövését követően, és nem tesz másként a továbbiakban sem; a New Eastern Outlook jelentése szerint Erdogan Ukrajnába küldi a Szürke Farkasok tagjait, hogy a tatár terrorista sejtekkel együttműködve megkezdjék a Krím-félsziget destabilizálását. Egy ilyen lépés azonban hosszú távon kihúzhatja a talajt az Erdogan-rezsim lába alól: amennyiben a provokatív külpolitika további gazdasági ellencsapásokat von maga után, a török üzleti elit egy része a konfliktuskereső érdekközösség ellen fordul – és mint a kezdeti szankciók is mutatják, Moszkva 2016-ban elsősorban gazdasági téren fogja letörni a török vezető expanzionista törekvéseit.