2014 novemberében a moldáv GDP 15%-át kitevő több mint 1 milliárd dollárnyi összeg tűnt el az ország három bankjából. A bankok tulajdonosi szerkezetébe off-shore hátterű brit strómanok által fedezett cégek vásárolták be magukat, és hálózati körükbe tartozó – ugyancsak off-shore háttérkörnyezettel rendelkező -, csak papíron létező brit, amerikai és hongkongi bejegyzésű cégeknek tolták ki az összeget kölcsönök formájában. Ezt követően a pénznek nyoma veszett. Az illegális tranzakciók nagyságrendjének hatására a moldáv gazdaság az összeomlás szélére jutott.

A botrány hullámainak elsimítására a moldáv parlament megbízta a Kroll Inc. nemzetközi jogosultsággal rendelkező cégvizsgáló ügynökséget, hogy a Moldáv Nemzeti Bank adatai és a céghálózaton belüli kapcsolatok alapján készítsen jelentést az ügyről. A Kroll Inc. a pénzügyi bűncselekmény központi szereplőjének Ilan Shor izraeli-moldáv állampolgárt nevezte meg. Short a hatóságok rövid házi őrizet után szabadon engedték, és egyéb üzleti tevékenységei mellett jelenleg Orhei város vezető tisztségviselői posztját tölti be. Az üggyel kapcsolatban a liberáldemokrata párt volt vezetője és ex-miniszterelnök Vlad Filat, és több egymást sorozatosan követő EU-párti kormánykoalíció számos tagja is személyesen érintett kenőpénzek révén.

Az EU-alapok által Moldáviának fejlesztési programokra juttatott összegek a korrupt politikai elit zsebében tűnnek el. A társadalmi-szociális szféra megreformálására szánt pénzügyi támogatás léggé vált, és ezt Jose Luis Guerrero, az Európa Tanács eddigi moldáviai képviselője is elismerte. Guerrero szerint az EU által juttatott összegek ellenére “nem lehet azt állítani, hogy reformfolyamatok mennének végbe”. Ez az eredmény azért volt borítékolható, mert a szociális szféra megreformálását a rendvédelmi-politikai szféra megreformálása – amelyben Soros György magyar kapcsolata, Mizsei Kálmán központi szerepet játszott – előzte meg és az abban elültetett korrupciós mechanizmus-minták szolgáltak irányadóként.

A lakosság elszegényedése, a korrupció, és a pénzmosással kapcsolatos bűncselekmények foka olyan mértékű, hogy az embereknek elege lett a korrupt hatalmi elit és az azt markában tartó Ilan Shor féle oligarchakör irányításából. Az országban 2015 közepe óta ötször kellett miniszterelnököt (és ezzel együtt kormányt) cserélni, szeptember végétől kezdve pedig állandósultak a különböző intenzitású kormányellenes tüntetések. Ez a moldáv belpolitikai rendszer instabil szerkezeti felállása miatt mostanra robbanás közeli állapotot idézett elő. Január 20-án a tüntetők betörtek a parlamentbe, és a kormány, a köztársasági elnök, a parlament szóvivője és a legfőbb ügyész leváltását, a parlament feloszlatását és előrehozott választások kiírását követelték. A kormány az éjszaka leple alatt a moldáv elnök jelenlétében perceken belül lerendezett szűkkörű “ceremónia” kereteiben került beiktatásra. A tüntetések folytatódnak.

A legutóbbi moldáv parlamenti választások nem a győztesként befutó szocialista párt (PSRM) kormányalapításával végződtek. Helyette a második helyen végzett EU párti liberáldemokraták (PLDM) alakíthatták meg demokrata (PDM) és liberális (PL) koalíciós partnereik segítségével a kabinetet. Moldávia belpolitikai szerkezetében a parlamenti képviselők választanak elnököt, aki aztán kijelöli a kormányalakítással megbízott miniszterelnök személyét. Az ellenzék, a PSRM, PCRM és a független képviselők többségi aránya egy instabil belpolitikai patthelyzetet eredményezett. Ennek ellenére az EU integráció felé való orientálódásban elkötelezett moldáv elnök, Nicolae Timofti nem hajlandó a többségi választók akaratát kifejező kormánykoalíció megalakítására megbízást adni, mert a PSRM és a PCRM mostanra kifejezetten EU-integráció ellenes álláspontot képvisel.

A legutóbbi parlamenti választások 2014-ben zajlottak, és kizárólag csak az EU tagság mellett direkt kampányoló, vagy azt retorikában legalább látszólag elfogadó pártok indulhattak a parlamenti helyekért. Ennek eredményeként a “Mi Pártunk” elnevezésű patrióta kereszténydemokrata formáció nem indulhatott a választásokon, mert kifejezetten az Eurázsiai Vámunióval való szövetség mellett szállt síkra.

A tüntetők a hatalmi pozícióba protokollárisan 2018-ig bebetonozott, a kisebbségi választói akaratot képviselő EU integrációs párti formáció leváltását igyekeznek ezért elérni, egy előrehozott választás kikényszerítésével. Egy ilyen választáson az összes 2015 október – 2016 január közötti közvélemény-kutatás eredménye az Eurázsiai Vámunióhoz való csatlakozást képviselő pártok több mint 60%-os többségi szavazatszerzését mutatta ki. Ha egy ilyen összetételű parlament választaná meg a 2016 tavaszán esedékes parlamenti szavazáson a moldáv elnököt, akkor az új elnök, és az általa kinevezett új moldáv kabinet eurázsiai orientáltsága borítékolható. Ezért a tüntetők célja a parlament feloszlatása, és az előrehozott választások mihamarabbi újbóli kiírása. Ha ezt sikerül elérniük, akkor Moldávia külpolitikai orientáltsága 180 fokos fordulatot vesz, a Transznisztria-Moldávia konfliktus jelentőségét veszti, és egy intenzíven lefolytatott ukrán békemechanizmussal párhuzamosan az egész térségben nagyfokú stabilizációs folyamat veszi kezdetét, amelyben az atlanti blokk és az EU csak marginális szereplőként nyilvánul meg.

Ezért óriási a csend a nyugati liberális médiák körében a moldáv lakosság elszegényedésének okán kirobbant tüntetésekkel kapcsolatban, mert az ahhoz vezető eseményekben a nyugatbarát moldáv korrupt hatalmi elit Nagy-Britannia és Egyesült Államok területén bejegyzett céghálózatokkal operáló tevékenysége meghatározó. Ezért a nyugati híroldalak a moldáv eseményekkel egy időben, azokat teljesen partvonalra helyezve, a legszélesebb spektrumon veszik elő a Litvinyenko-ügyet (bizonyíték nélkül) brit-orosz vonatkozásban, és az európai politikai szervezetek orosz támogatottságának kérdését (szintén bizonyíték nélkül) az USA-orosz vonalon. Ez nem más mint a figyelem teljes elterelését szolgáló “gumicsont” témák bedobása a köztudatba. Közben Soros György spekuláns az EU összeomlás szélére kerülését hangsúlyozó egyidejű nyilatkozata – amelyet teljes körben közöltek a médiumok – szintén ennek a manővernek a része. Soros így akarja biztosítani moldáv pozícióit, és rávenni az EU-vezetését a lakosság kisebbsége által támogatott EU és nyugatbarát pártformációk melletti kiállásra.

A nyugat párti hatalmi elit nyomására közben a moldáv hatóságok kitiltották az országból a lakosság arányához mérten igen jelentős létszámúnak mondható több tízezres tüntetésekről tudósító televíziós csoportokat, így nehéz a tüntetések folyamatáról reális képet vázolni.

Míg 2013-2014 fordulóján a kijevi Majdan az egész európai-atlanti médiát lefedő intenzív támogatottságot kapott, a nyugati blokkot több szempontból is igen kellemetlenül érintő moldáv tüntetéssorozat csak rövid, pár mondatos, kép nélküli tudósításokban merül ki, vagy egyáltalán nem szerepel a híroldalakon, pedig az egész régió sorsát eldönthető folyamatról van szó, amely ma még számos kimenetelű végjáték lehetőségét tartogatja.

Az egyik lehetőség a már említett előrehozott választás kiírása, amely normális, befolyásoltságtól mentes keretek között az eurázsiai integráció irányába való elmozdulással jár és nagyban hozzájárul a térség stabilizálásához.

Másik lehetőség, hogy a hatalmi elit teljes brutalitást alkalmaz a tüntetőkkel szemben, amely egy kétélű fegyver, mert a nyugati demokrácia emberi jogokat emlegető és diktatúraellenes jelszavai mellett az ilyen hallgatólagosan támogatott műveletek az atlanti blokk politikai hiteltelenségére fokozottan világítanak rá, és ez a negatív kampány minden későbbi nyugati politikai törekvést nagyban hátráltatni fog.

A harmadik és legveszélyesebb variáció az, amelyben a belső elit nyugati közreműködéssel provokációs művelet keretében egy Transznisztria elleni fegyveres kampánnyal próbálja meg átmenteni a hatalmát, a belső problémákról ideiglenesen elterelve a lakosság figyelmét. Egy ilyen forgatókönyv esetén – amelyben nagy eséllyel Románia is résztvevő féllé válik – olyan fokú térségi destabilizáció következne be, amelyben hazánk is érintett lehet.