Több mint egyhetes késéssel reagáltak a feministák a Kölnben történt támadásokra; a nők jogvédőjének szerepében tetszelgő csoportok végül a migránsok védelme mellett döntöttek, és a német férfiak ellen intéztek kirohanást.

Kölnben az újévi utcai ünnepségek alatt egy több mint ezer afrikai és arab migránsból álló tömeg a nyílt utcán követett el erőszakos bűncselekményeket nők ellen; az egyetlen éjszaka alatt történt közel ötszáz támadás mintegy fele szexuális zaklatás volt – a nyílt utcán több nemi erőszak is történt. A német rendőrség és a sajtó egy héten át elhallgatta a történteket, mielőtt az esetekről lassan kiszivárgó információkkal elkezdett nyilvánosságra jutni a migránsok által elkövetett bűncselekmények tömeges jellege. A hét végére már tudható volt, hogy nem csak Kölnben, valamint számos német nagyvárosban, de több európai országban is történtek hasonló bűncselekmények: egyetlen éjszaka leforgása alatt több száz európai nő válhatott a csoportokba verődött afrikai és arab migránsok áldozatává. Ausztriában, Svájcban szintén történt nemi erőszak, miközben az utólagos rendőrségi beszámolókból kiderült, hogy valamennyi bűncselekményt frissen érkezett bevándorlók követték el.

A német feministák egy héten át nem adtak reakciót a történtekre. Más esetekben egy középkorú férfipolitikus elejtett egy-két mondata is okot ad nekik a tüntetésre és felháborodásra, de a migránsok által elkövetett nemi erőszakot szó nélkül hagyták, mert nem tudták eldönteni, hogy a bevándorlás-párti propaganda, vagy a nők jogvédelme legyen fontosabb számukra. Egy hét késéssel megfogalmazták a választ, és a német férfiak elleni gyalázkodással reagáltak a migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekményekre. A Deutsche Welle leközölt egy aktivistával közölt interjút, aki már a baloldali feminista válaszreakció részeként vonult utcára: a Mülheim multikulturális központjában kezdődő tüntetés résztvevői megpróbálták hárítani a felelősséget a migránsokról, és azt hangoztatták, hogy “a szexuális jellegű támadások már jóval azelőtt problémát jelentettek, hogy akár egy menekült is érkezett volna”. Egy Tanja néven hivatkozott feminista az újságíró kérdésére kijelentette: szerinte nem a menekültekről kellene szóljon ez a beszélgetés, hanem a német férfiakról. Az aktivista annak ellenére mondta ezt, hogy a Kölnben történteket követően elfogott 15 elkövetőből 14 személy szíriai menekült volt. Később rendőrségi beszámolókból kiderült, hogy 32 bűnelkövetőből 29 alig néhány hónappal ezelőtt, a nagy bevándorlási hullámmal érkezett Németországba. Az aktivista válasza a következő volt:

“Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de a német születésű férfiak is zaklatnak és erőszakolnak.”

A Tanja nevű feminista nem is ítélte el a kölni dóm közelében történteket, és arra sem volt hajlandó reakciót adni, hogy a város polgármestere arra kérte a nőket: legközelebb a nyilvános rendezvényeken “tartsanak egy méter kartávolságot, hogy ezzel távol tartsák a potenciális nemierőszak-tevőket”. Eközben egy megrögzött baloldali újságíró, Ian Dunt a jelenlegi helyzet kapcsán leginkább a fokozódó iszlámellenességtől tart.

A bűnös hallgatással, és a felelősök mentegetésével a rendszerint minden rossz tekintetre aktivizálódó feminista szerveződések bebizonyították: nem a nők érdekeit védik ők, hanem eszköznek tekintik a nőket az európai népek felszámolásához. A baloldali feminizmus annak érdekében szólítja meg a nőket, hogy ezzel elérjék: az európai nők lehetőleg ne akarjanak gyermeket vállalni, ezzel is tovább fogyjon az őshonos lakosság. Ugyanakkor megmutatták: ha választani kell az európai nők és az afrikai-arab férfiak érdekvédelme közt, ők az utóbbit választják. Európa árulói ők, akik a nőkre eszközként tekintenek, mert valaki az európai lakosság “sokszínűvé” tételéért fizeti őket. Azok a nőjogi szervezetek, melyek a Kölnben történtek után hosszú napokon át hallgattak, végleg elveszítették hitelességüket.