Az Egyesült Államok nem akarja saját maga megkezdeni a szíriai szárazföldi inváziót, ezért más országokat kényszerít bele a háborúba, egy német lap szerint. A kliensországok mellett Európából toborzott szélsőjobboldali szervezetek is hadba lépnek a nyugati koalíció oldalán.

A liberalizmus és a radikális jobboldal kéz a kézben jár és úgy tűnik, ideológiai ellentétek sem merülnek fel, ha a hatalmi elit úgy gondolja, hogy a nyugatos demokrácia terjesztéséhez megfelelő eszköz lehet egy militáns csoport. 2013-2014 fordulóján az ukrán Jobb Szektor részt vett a legitim kormány eltávolításában, melynek eredményeként egy atlantista csoport jutott hatalomra, és megkezdődött az ország NATO-integrációjának előkészítése. A fegyveres neonácik látványa mindvégig nem zavarta se az európai fővonalú sajtó képviselőit, se a rasszizmus és antiszemitizmus miatt egyébként szüntelenül aggódó zsidó egyházakat – ehelyett mindannyian félrenéztek, hiszen az ukrán politika az ő megítélésük szerint “jó irányba” (nyugat felé) haladt. Az ukrán háborút következetesen “polgárháborúnak” nevezték, a sajtó pedig mélyen hallgatott arról, hogy a konfliktus mozgatórugója egy olyan szervezet, aminek Európában már a megszelídült formáira is kirakatpereket indítanak. A liberalizmus sikeresen használta fel saját terjeszkedése érdekében a múlt század egy másik halott ideológiáját, és ez az eszköz olyannyira hatékonynak bizonyult, hogy most egy másik kormányt is megdöntenének vele.

Az Azov zászlóalj vezetője nemrég jelentette be, hogy készen állnak harcolni Szíriában, a nyugati koalíció oldalán. A Deutsche Wirtschafts Nachrichten német napilap számolt be arról, hogy az Azov zászlóalj szívesen harcolna az Egyesült Államok oldalán Szíriában, “az Iszlám Állam ellen”. A lap hangsúlyozza, hogy

az ukrán neonácik kiváló kapcsolatokat ápolnak az Egyesült Államokkal, sokan közülük részt vettek az ukrán hadsereg amerikai katonák által tartott kiképzésein.

Az Azov zászlóalj korábban számos háborús bűncselekményt követett el délkelet-Ukrajnában. A konfliktushelyzetet kihasználva fegyveres rablásokat hajtottak végre, civileket gyilkoltak meg, gyakran túszejtéssel és zsarolással jutottak pénzhez a helyi lakosságtól. Az Egyesült Államok most Szíriában vetné be őket, hogy harcoljanak az “Iszlám Állam ellen”. Egyszer már beváltak egy kormány megdöntésére Ukrajnában, most felhasználják őket egy másik kormány elleni harcra, és bevetik őket a szíriai szárazföldi beavatkozás részeként. Ezzel az Egyesült Államok kiképez egy neonáci szervezetek tagjaiból álló nemzetközi zsoldos-alakulatot, amit az általuk diktátorrá nyilvánított vezetők eltávolítására használ fel.

A liberális demokrácia és a radikális jobboldal egymásra talált. Ahogy az ukrán kormány megdöntésekor, a nyugati balliberális erőket ma sem zavarja, hogy rasszista-fasiszta, általuk egyébként mélységesen elítélt szélsőséges csoportok fegyvert és kiképzést kapnak az amerikaiaktól. Pedig ki tudja, ki lesz legközelebb diktátornak nyilvánítva Európában? Az Irak elleni török inváziót utasításba adó John McCain szerint Orbán Viktor neofasiszta diktátor. Ezt a jelzőt egyébként tetszőlegesen ráhúzzák akárkire, akinek demokratikus felhatalmazása van ugyan, de valamelyik szenátor olajüzletének épp útjában áll.

A liberálisok mindig mélységesen felháborodnak és sokszorosan elhatárolódnak, ha Európában rasszistát, vagy akár csak egy karlendítést látnak. Eljött hát a felháborodás és elhatárolódás ideje. Elítélik-e az Egyesült Államokat, amiért neonácik kezébe fegyvert ad és kiképzi őket? Vagy liberalizmusban belefér az ilyesmi?