Recep Tayyip Erdogan török elnök Dohában tett látogatása során kijelentette, hogy országa katonai bázist létesítene Katar területén. A török terjeszkedés azonban a térség gazdaságában is intenzívebbé válik.

Mivel a bejelentést Irán mint a török geopolitikai terjeszkedés kezdeményezését értékeli saját közvetlen érdekövezetében, a Törökország és a Szíriában működő radikális iszlamista terrorszervezetek közötti együttműködés kérdésében eddig semleges álláspontra helyezkedő iráni vezetés nem késett sokat a válasszal. A bejelentés után az iráni állami média most elsőízben számolt be alapos részletességgel a török politikai elit – pontosabban az Erdogan-család – és az Iszlám Állam közötti kapcsolatok eddig nyilvánosságra került bizonyítékairól.

A török terjeszkedés azonban nemcsak Irán, hanem a térségben katonai erőt állomásoztató USA és Franciaország érdekeivel sincs összhangban.

Erdogan egy olyan cseppfolyós-földgáz elosztóterminál megépítésének tervéről is beszélt, amely a katari gázt hajóval a török területre eljuttatva lefejtő és továbbító állomásként funkcionálna, kiváltva ezzel a napokban felfüggesztett orosz-török gázvezeték projekt alternatíváját. Továbbra is kérdés azonban, hogy a terminál esetleges realizálásáig az elkövetkező éveket milyen energiapolitikai változások jellemzik a térségben, emellett, hogy a Katarral kimondottan ellenséges viszonyt ápoló Egyiptom engedélyezné-e az onnan származó gáz transzportvolumenének további növekedését az állami felügyelet alatt álló Szuezi-csatornán keresztül, miközben Egyiptom maga is kiaknázatlan gázlelőhelyeinek infrastrukturális feltárását szorgalmazza.

Az Egyiptom és Katar közötti kapcsolatok megromlása annak köszönhető, hogy a földgázban gazdag miniállam a Muszlim Testvériség elnevezésű szervezet, valamint annak Szíria és Egyiptom területén működő szélsőséges fegyveres terrorista szárnyainak legnagyobb támogatója. A szervezet egyiptomi politikai életből való eltávolítása pedig a katari politikai érdekérvényesítés ellehetetlenítését folytató Szaúd-Arábia támogatására talált.

A gázszállítás kérdését minden bizonnyal az fogja eldönteni, hogy Franciaország hajlandó-e gazdasági érdekeltségeit Katarral kapcsolatban saját és az Európai Unió biztonságpolitikai érdekeinek alárendelni. Ebben az esetben a katari cseppfolyós gáz kitermelésében résztvevő francia cégek Iránban nyerhetnek kárpótlást a Teheránt érintő szankciók közeli feloldása után – emellett az észak-afrikai régió egyik hatalmi pólusát képviselő Algéria piaci lehetőségei a francia területre irányuló gázexport tekintetében jelentősen megnőnének.