Törökország valószínűleg nem fog csatlakozni az Európai Unióhoz a következő tíz év folyamán. Ankara emiatt saját politikai érdekérvényesítő képességét fokozza az Európai Unióban, és támogathat olyan politikai érdekközösségeket, melyek cserébe támogatják a török csatlakozási folyamat előreléptetését.

Günther Oettinger, digitális gazdaságért és társadalomért felelős uniós biztos a német Bild napilapnak adott interjút, melyből kiderült; Európában sem lelkesednek a vezetők Törökország uniós tagságáért, mert ezzel egy újabb “problémás ország” csatlakozna az unióhoz, miközben az Európai Unió egyben tartása Törökország nélkül is kihívást jelent. Oettinger arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU egyre több tagállamában jelenik meg a politikai instabilitás, vagy populista kormányok jutnak hatalomra, ami annak veszélyével fenyeget, hogy megkezdődik az Európai Unió felbomlása. A biztos szerint a korábbi válsághelyzeteket túlreagálták a szakértők – ő most először lát reális lehetőséget arra, hogy az Európai Unió darabokra hullhat.

Oettinger elmondása szerint ma már annak kérdésében is megosztottá váltak a nyugati országok politikai elitjei, hogy jó döntés volt-e a kelet-európai országok felvétele. Szerinte az Európai Unió bővítését minél hamarabb folytatni kell, mindez azonban nem jelenti, hogy feltétel nélkül fel kellene venni újabb tagállamokat, pusztán a terjeszkedés biztosítékaként; az utóbbi bővítések során ugyanis az Európai Unió – nyugati tagjaihoz képest – csupa fejletlen országnak adta meg a tagságot, miközben egyértelmű volt, hogy ezek az országok versenyképtelennek bizonyulnak majd a nyugati piacokon. Szerinte Törökország tagsága éppen emiatt valószerűtlen; az Európai Unió szigorú feltételrendszert kell megköveteljen az újonnan csatlakozó országoktól, aminek csak a tényleges teljesítése után válhatna lehetővé a csatlakozás. Amennyiben az EU vezetői nem a területi terjeszkedést tartják szem előtt, hanem az integráció lehetőségének megőrzését, Oettinger szerint Törökország ebben vagy a következő évtizedben nem válhat az Európai Unió tagállamává. “Ehhez előbb bizonyítania kell elkötelezettségét az európai értékek irányába”, ami – az utóbbi hónapok történéseit figyelembe véve – közel lehetetlen.

Törökország először 1987-ben jelentette be igényét az EU-csatlakozásra. A tagjelölt státuszt 1999-ben kapta meg, azóta nem történtek jelentős előrelépések a csatlakozás irányába. Az európai vezetők tekintélyes része szintén ellenzi a törökök felvételét – elsősorban az iszlámmal szembeni aggályok miatt -, a csatlakozás gondolatát egyes érdekkörök főként geopolitikai szempontokat figyelembe véve támogatják. Ezek az érdekkörök – az Oettinger által elmondottakból következően – azonban komoly biztonsági kockázatot jelentenek az Európai Unió számára. Törökországnak a belső piacok megszerzése miatt sokkal inkább érdekében áll az EU-tagság megszerzése, mint amennyire az EU-nak szüksége van Törökországra. Ankara emiatt saját politikai érdekérvényesítő képességét fokozza az Európai Unióban, és támogathat olyan politikai érdekközösségeket, melyek az európai érdek ellenében is támogatják a török csatlakozási folyamat előreléptetését.