John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke, és Lindsey Graham republikánus elnökjelölt november 29-én tett javaslatot arra, hogy török csapatok kell szárazföldi beavatkozást kezdjenek Irak területén. Napokkal később a török hadsereg bevonult Irakba.

John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke, és Lindsey Graham republikánus elnökjelölt november 29-én vasárnap egy kétszer tízezer főből álló amerikai katonai kontingens bevetését kezdeményezték Szíria és Irak területén, az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni harcra hivatkozva. Elképzelésük szerint azonban nem az amerikai hadsereg jelentené az offenzíva gerincét; az amerikai csapatok egy százezer főnyi, főként török-szaúdi-egyiptomi csapatokból álló fősereg támogatására vonulnának be.

Irak miniszterelnöke, Haider al-Abadi másnap az amerikai szenátusban elhangzottakra reakcióként kijelentette; Bagdad nem ad felhatalmazást egy ilyen katonai beavatkozásra, és nem adnak engedélyt arra, hogy külföldi fegyveres erő bevonuljon Irakba. Az iraki kormányfő bár köszönetet mondott az USA által az Iszlám Állam elleni harchoz biztosított segítségért, egyértelművé tette;

“Nincs szükségünk idegen harci csapatokra iraki földön.”

Napokkal az amerikai szenátusban elhangzott felszólalás után a török hadsereg bevonult Irakba. John McCain “ajánlásának” megfelelően, több ezer török katona lépett be Irak területére, anélkül, hogy arra az iraki kormánytól engedélyt kaptak volna. Az első hullámmal érkező csapatok létszámát különböző források 120 és 1200 katona közé tették, míg a támogató páncéljárművek kapcsán ugyanezen források egy teljes harckocsizó ezredalakulatot kitevő 20-25 tankról beszéltek.

Ashton Carter, az Egyesült Államok védelmi minisztere szenátusi meghallgatásán beszélt arról, hogy amerikai katonákat küldene Irak területére, ahol nemcsak tanácsadói és kiképzői feladatokat látnának el, hanem rajtaütéseket hajtanának végre, túszkiszabadítási műveletekben vennének részt. Carter meghallgatása John McCain és Lindsey Graham javaslatát követte, amely elgondolás szerint az Egyesült Államok nem önmagában kezdene katonai beavatkozást Irak területén, hanem előbb Törökország, Egyiptom és Szaúd-Arábia hajtana végre szárazföldi hadmozdulatokat Irakban, azt követően érkezne tízezer amerikai katona.

Nem tekinthető véletlen egybeesésnek, hogy egy amerikai szenátor javaslatát követően Törökország annak megfelelően kezd hadmozdulatokat egy független ország területén; Törökország Irak elleni agressziójáról amerikai szenátorok hoztak döntést, és a történtek egyértelművé teszik, hogy a térségben Törökország részéről történő provokációkért a felelősség Washingtont terheli.