Irán legfelsőbb vezetője, Hamenei ajatollah keddi nyilatkozatában az USA vezetését nevezte meg a Daesh által okozott véres tragédia fő felelősének. Az iráni vezető szerint “az arrogáns hatalmak egymás ellen fordítják a muszlimokat, és teljesen elpusztították olyan arab országok infrastruktúráját mint Líbia, Szíria, vagy Jemen.”

“Síita vagy szunnita, az amerikaiaknak egyre megy; ők minden olyan muszlim ellen vannak, aki az iszlám szabályai szerint él, az erőfeszítéseik ez ellen irányulnak. […] Az ellenségeink által használt egyik legfőbb eszköz a modern iszlám civilizáció kibontakozásának a megakadályozására, hogy megosztanak minket, muszlimokat. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése elutasítja az iszlám alapelveit, és nyilatkozataikkal ellentétben valójában arra törekszenek, hogy egymás ellen fordítsák a muszlim közösségeket. Ennek érdekében olyan terrorista szervezeteket hoznak létre, mint a Daesh és más csoportok, amelyeket az Egyesült Államokhoz kapcsolható szervek anyagi támogatásával és politikai segítségével hoztak létre. Az amerikai vezetés felelős a muszlim világban az elmúlt időszak során bekövetkezett összes tragédiáért.” – nyilatkozta Hamenei.

Az iráni vezető ugyanakkor rámutatott, hogy az erkölcsi alapon bekövetkező iszlám ébredés egy olyan folyamat, amit az USA már nem lesz képes megállítani: “…amikor az iszlám ébredés elkezdődött, megijedtek és megpróbálták visszatartani, ez néhány országban sikerült is nekik, de az iszlám ébredést nem lehet elpusztítani.”

Az  iszlám világ megosztására irányuló erőfeszítések elítélése Rohani iráni elnök vasárnapi nyilatkozatában is kihangsúlyozásra kerültek; “Nincs sem síita, sem szunnita félhold. Iszlám hold van. Mi muszlimok egy olyan világban élünk, ahol muszáj összefognunk. Szíria lerombolása erősítette-e vajon Törökországot, Jordániát, Szaúd-Arábiát, Katart, az Emírségeket, vagy más országokat? Elégedett-e vajon Izraelen kívül bárki más Szíria szétrombolásával?”

A két, majdnem egyidőben elhangzó nyilatkozat azért fontos, mert az Egyiptom által kezdeményezett egységes arab haderő felállításának tervén, és a Szaúd-Arábia részéről bejelentett terrorellenes fegyveres nagykoalíció létrehozásán keresztül egy önállóan felemelkedő, iszlám központú hatalmi pólus kialakulásának szervezeti keretei feletti kontroll különböző oldalról való megközelítéseinek kísérleti képe körvonalazódik. Ennek a pólusnak az utóbbi időben egyre erőteljesebben szorgalmazott kiépítésével kapcsolatos áttételes megnyilatkozások a BRICS országok és az USA mellett egy közös, az utóbbi 1400 év során kifejlődött civilizációs alapokra épülő, az Atlanti-óceán és Csendes-óceán közötti térségben létrejövő önálló hatalmi tengely kiépülését jelentik. Ennek a lehetőségét a regionális iszlám hatalmak egyre reálisabbnak ítélik meg, ezért a közeljövőben az amerikai geopolitikai érdekektől való függetlenedési kísérletek keretében végrehajtott politikai manőverek sorozata várható.

Ennek a koncepciónak a keretén belül a jemeni, iraki, szíriai és líbiai helyzet mihamarabbi rendezése lesz a cél, melyet az Egyesült Államok nagy valószínűséggel a pillanatnyi helyzet alapján elsősorban a Daesh-t eszközként felhasználva igyekszik megakadályozni.

Az iszlám világ stabilizációs folyamataiban olyan, eddig nehezen elképzelhető történések bekövetkezése valószínűsíthető, mint az afgán kormány kiegyezése a tálibokkal, és az Al-Kaida hálózati rendszerében működő csoportok magatartásának jelentős mérséklődése a régiók helyi lakossági szimpátiájának megnyerése érdekében. Az Al-Kaida a Daesh-el – mint vetélytárs szervezettel – a helyi erőforrásokért vívott harcot illetően eddig a brutalitás propagandájában próbálta meg felvenni a versenyt. Ezen erőforrások elérhetőségét azonban a nemzetközi diplomáciai folyamatok nagy mértékben beszűkítik, aminek köszönhetően egy újabb ideológiai előrelépés várható az Al-Kaida szervezeti keretein belül, amely az iszlám szellemiségű hatalmi pólus felemelkedésének célját jobban szolgáló, regionális szinten az eddigi radikális iszlám helyett mérsékelt fokú politizálás térnyerését jelenti. Mindemellett ideológiában és retorikában az USA fő ellenségkép marad, amely a szervezetnek az iszlám társadalom részéről elnyert szimpátiáját ezután is fenntartja. Ennek az elképzelésnek a sikeres kivitelezésére az atlanti ideológiai blokk történelmében az IRA Sinn Féin-en keresztüli hivatalos politikai életbe való betagozódása szolgál példaként.

A felsorolt manőverek elindulásának reális lehetőségét jelzi a Muszlim Hittudósok Nemzetközi Uniója által közzétett nyílt levél, melyben a világ legbefolyásosabb, az iszlám összes ágából több mint 90 000 vallástudóst tömörítő muszlim szervezet arra szólítja fel az iszlám világot, hogy “bármilyen, az Oroszországi Föderációval kapcsolatos döntés meghozatala esetén a döntéshozók először az oroszországi iszlám teológusokkal kell konzultáljanak az ügyben.” Az iszlám világ autoritatív szinten egyetlen egyetemesen elismert szervezete (az általa megállapított normákat és döntéseket kivétel nélkül minden muszlim felekezet kötelezőnek tartja) a levélben kihangsúlyozza, hogy “pozitív hozzáállással tekint az Oroszországi Föderációra, amely az arab és muszlim közösséget ma támogatja.”

A Muszlim Hittudósok Nemzetközi Uniójának központja Katarban található, és vezetésében a Muszlim Testvériség szervezetéhez köthető vallástudósok jelentős súlyt képviselnek. A levél nyilvánosságra hozatala egy olyan fordulat kezdetét jelentette, melynek folytatásaként a katari külügyminiszter hivatalos tárgyalásra érkezett Moszkvába december 25.-én, a szíriai helyzet rendezése körüli eddig homlokegyenest eltérő orosz és katari álláspontok közös nevezőre hozatala érdekében, amely a diplomáciai szabályok irányította eredménnyel zárult. Katar továbbra is Aszad elnök távozásának szükségessége mellett foglalt állást, míg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az eddigi orosz álláspontot megismételve, a szír emberek döntésének jogosultságát támogatta Aszad kérdésében. A két fél azonban egy azonnali politikai tárgyalási mechanizmus megkezdésének közös akaratát nyilvánította ki a szíriai rendezés ügyében, és a katari politikus nyíltan utasította el az USA politikai elitjének befolyásos csoportját alkotó, John McCain vezette érdekkör és az amerikai védelmi miniszter Ashton Carter által támogatott török-szaúdi-egyiptomi-amerikai szárazföldi koalíciós haderő bevetésének javaslatát.

Az a tendencia, amely az eddig háttértámogatást biztosító muszlim államok Daesh-től való elfordulásával és a terrorszervezet támogatásának hirtelen leállításával kezdődött, és a líbiai rendezésben Oroszországgal érdekegyezésben végrehajtott nemzetközi diplomáciai manővereken keresztül folytatódott, így kiteljesedni látszik.

Erről a fordulatról egyedül a török vezetés késett le, mert elhitte azt az amerikai elit által szorgalmazott elképzelést, hogy az USA-nak a hidegháború során a Közel-Keletre sikerrel alkalmazott török-szaúdi-izraeli pilléren alapuló külpolitikai koncepciója, amely a török regionális hegemónia fenntartásának egyik fő eszközeként is funkcionált, harminc év elteltével is sikeresen alkalmazható. A török vezetés az Egyesült Államok befolyásának hatására megpróbált végrehajtani egy szabálytalan előzést, és a Hamenei által megemlített iszlám ébredés “elrablásával” az USA hegemóniára épülő világrendhez való besorolás folytatása mellett döntött. Ennek a döntésnek a logikai bizonyítékát nemcsak az orosz Szu-24 vadászgép lelövése és a török titkosszolgálat a MIT által fedezett anyagi, egészségügyi, és haditechnikai támogatás továbbvitele, vagy a Daesh-el folytatott olajüzlet jelentik. A MIT vezetője, Hakan Fidan október közepén az Anadolu News Agency török hírügynökségnek adott interjú során úgy nyilatkozott, hogy:

“Az ISIS realitás, és el kell fogadnunk, hogy nem törölhetünk el egy jól szervezett és népszerű szervezetet. Ezért arra hívom fel nyugati kollégáim figyelmét, hogy értelmezzék újra az iszlamista politikai áramlatokról alkotott képüket, tegyék félre cinikus mentalitásukat, és akadályozzák meg Vlagyimir Putyinnak a szíriai iszlám revolucionisták szétzúzására irányuló terveit. A külföldről érkező Szíriába tartó nagyszámú dzsihadista koordinálásának megoldásának érdekében feltétlenül szükséges, hogy az ISIS konzulátust, de legalább politikai képviseletet állítson fel Isztambulban.” (a nyilatkozatot Fidan a heves belföldi ellenreakciók után mint “titkosszolgálatoknál bevett manipulációs technikai eszközt” próbálta feltüntetni, majd a későbbiekben a riportot az összes török szerverről törölték.)

A katari irányváltás így nemcsak az eddig elkövetett terrorcselekményekhez (különösen az orosz civil repülőgép Sínai-félsziget feletti megsemmisítése) fűződő esetleges katari anyagi támogatások szálainak végső elvarrását, és így a nemzetközi elszigetelődés és szankcionálás lehetőségének megelőző kiküszöbölésére irányul, hanem egyúttal egy a multipoláris világrendben felemelkedő, iszlám civilizációs szellemiségű önálló hatalmi erőtér létrehozásának koncepciójába illeszkedik.

Az ezzel egybehangzó, az iráni politikai vezetés által fent említett nyilatkozatok ennek a folyamatnak a kibontakozási lehetőségeit rejtő megfelelő pillanat “itt és most” realitására hívják fel a muszlim világ figyelmét.