Az iraki hadsereg a Népi Mozgósítási Erők egységeinek támogatása mellett a kulcsfontosságú Ramadi város központjába nyomult. A város teljes felszabadításáért vívott harc, és a terrorista elemek felszámolása az Iraki Hadsereg szóvivőjének nyilatkozata szerint 72 órán belül véget ér.

Sabah al Noman az AFP hírügynökségnek adott nyilatkozatában a helyzetet elemezve kifejtette, hogy a hadsereg több irányból áttörve a Daesh által kiépített védelmi vonalakat a város központja körül teljesen benyomult Ramadi centrumába, és megkezdte a területen visszamaradt terrorista elemek felszámolását. A hadsereg nem ütközött erős ellenállásba, leginkább magányos orvlövészek és öngyilkos merénylők vannak még jelen a műveleti területen, de ez a taktika a szóvivő szerint várható volt a Daesh részéről, az iraki erők előre számoltak vele, és felkészültek az ilyen típusú sejtek teljes megsemmisítésére.

Ramadi Irak legnagyobb tartományának, a szunniták által lakott Anbarnak kormányzósági székhelye, emellett az Irakot Szíriával és Jordániával összekötő kereskedelmi útvonalak központja. A város májusban teljesen a Daesh ellenőrzése alá került, miután az iraki csapatok a Tikrit felszabadítására indított sikerrel záruló offenzíva keretében az Anbarban állomásozó egységeik átcsoportosítására kényszerültek..

Lindsay Graham és John McCain amerikai republikánus szenátorok november végi bagdadi látogatásuk alkalmával az iraki miniszterelnököt egy 100 000 fős, Irak területére irányított koalíciós erő felállításának tervéről tájékoztatták, melynek főerejét elképzelésük szerint török-szaúdi-egyiptomi csapatok adnák 10 000 fő amerikai katona mellett. Iraki kormányzati források szerint a megbeszélés nem egyeztetés jellegű volt, mert az iraki miniszterelnökkel a tervet John McCain mint már eldöntött kérdést közölte, amelyre Haider al-Abadi megrökönyödését fejezte ki. Ezt követően december 4.-én török csapatok vonultak be Irak területére, amely ellen az iraki kormány hivatalosan az ENSZ BT-hez benyújtott protestáló jegyzékben tiltakozott, és a csapatok azonnali kivonását követelte. A tiltakozó jegyzék előkészítésével egyidőben az iraki parlament Biztonsági és Védelmi Bizottságának elnöke, Hakim al-Zamili egy interjú során közölte, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján mintegy 16000 főnyi amerikai csapatösszevonás intenzív előrehaladt előkészületei zajlanak, megosztva az Észak-Irak-Észak-Szíria határon Rabiyaa átkelőhely körzetében, és az USA iraki Ayn al Aszad katonai támaszpontján. A török vezetés rá nehezedő nemzetközi elszigeteltségi nyomás enyhítése érdekében megkezdte a csapatok szakaszos kivonását, és a törökországi kurd területekre csoportosította vissza fokozatosan az Irak területi szuverenitását durván megsértő harckocsizó és páncélos gyalogsági alakulatok egy részét. Azonban Törökország nem volt hajlandó eleget tenni a csapatai teljes és feltétel nélküli kivonására vonatkozó Iraki követelésnek.

Ashton Carter amerikai védelmi miniszter Bagdadban, december 16.-án az amerikai speciális erők és Apache támadó helikopterek iraki területen történő bevetésének szükségességéről próbálta meggyőzni Haider al-Abadi iraki miniszterelnököt, de javaslatai elutasításra találtak. Ezt követően december 18.-án az USA vadászbombázói az Iraki Hadsereg Ramadi felszabadítására indított offenzívájának részeként Fallujah mellé felfejlődött 55. dandárának állásait támadták. A bombázásban minimum 20 iraki katona életét vesztette. Az amerikai fél koordinációs hibának minősítette a történteket, hivatalos bocsánatkérő nyilatkozatot adott ki és az eset kivizsgálását ígérte saját koalíciós mechanizmusának keretein belül. Ennek a vizsgálatnak az eredménye azonban az afganisztáni Kunduzban működtetett nemzetközi kórház októberi amerikai lebombázását követő vizsgálat felelősségre vonás nélkül lezárása után előre borítékolható.

Az iraki csapatok által október 7.-én Ramadi felszabadítására indított offenzíva során az alakulatok az USA terrorellenes koalíciójától kért légitámogatást nem kapták meg, ezért Irak saját, az Oroszországi Föderáció és Irán által tavaly rendelkezésre bocsátott Szu-25 vadászgépét használja a földi csapatok megsegítésére. A későn kezdődő és a Ramadi közvetlen körzetét nem érintő USA támogató légi műveletek súlytalansága az amerikai taktikai szándék olyan értelmezését is felveti (100 nap alatt 20 kirepülés, ebből 6 támadás a városból menekülő Daesh csapatok kis létszámú csoportjai, és felhagyott Daesh harcálláspontok ellen a várostól kellő távolságra), amely akár a Daesh tudatos Ramadiban tartására, vagy oda való visszaterelésére is irányulhat, hiszen az amerikai légierő a városban soha nem támadta a terroristák állásait, még iraki kérés és a célpontok teljesen biztos beazonosíthatósága esetén sem. Az USA koalíciós légierő műveleti stratégiája ezek alapján Ramadi környékén a következő taktikai célokra irányul:

• az iraki csapatokat elhúzódó offenzívákra kényszeríteni a légitámogatás megvonásával.
• ezen iraki offenzívák sikerei után az előrenyomuló csapatok kezébe kerülő terrorista harcálláspontok hátrahagyott hadianyag-állományát megsemmisíteni, mielőtt az még épségben iraki kézbe kerülne.
• a terroristáknak súlytalan jellegű élőerő veszteséget okozva a Daesh csapatok mozgási irányát ellenőrizni és meghatározni. Ezen csapatok visszavonulását erőszakkal megállítani, és harcújrafelvételre kényszeríteni az iraki kormányerők ellen.

Világossá válik, hogy az USA céljai között csak retorikában szerepel a Daesh elleni harc, mert Washingtonnak sem külpolitikai, sem gazdasági érdeke nem fűződik a terrorszervezet felszámolásához, az atlantista nagyhatalom számára pedig a reálpolitikai materiális tényezőkön kívül más szempont nem létezik.