A liberalizmus öngyilkossági spirálba kényszerítette Európát. A gender-őrület nem csak a nőképet formálta át, de megsemmisítette az európai társadalmak férfiképét is. A régi társadalmi reflexek alapján férfiak határoznának a demográfiai válság rendezéséről, de a megoldás kulcsa már rég nem a férfiak kezében van.

Hatalmas botrány bontakozott ki Kövér László kijelentéséből, miszerint a nők az önmegvalósítás legmagasabb szintjének kellene tartsák a gyermekszülést. A politikus a Fidesz kongresszusán kijelentette; “Szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, hogy unokákat szülhetnének nekünk.” A kijelentés tekinthető a demográfiai válságra adott gépies reakciónak, amire a – többnyire férfi – politikusok egy része azonnal kifejezte egyetértését. Az online közösségi médiában kibontakozó botrány azonban arról árulkodik, hogy azok a férfi politikusok, akik felismerik a demográfiai válságot mint problémát, nem értik magát a problémát, így annak megoldására sem képesek a gyakorlatba is átültethető megoldásokkal előállni. Kövér László kijelentését követően Facebook-csoport indult “Negatív terhességi tesztet Kövér Lászlónak!” néven. Az alábbi – mondandóját tekintve igen gyakori – vélemények pedig hűen tükrözik, miért nem a férfiak és miért nem sok évszázados társadalmi kényszerrel kell megoldják a demográfiai válságot:

• “Három gyereket szültem, de nem lennék büszke, ha a párom úgy kezelne, mintha ez lenne az önmegvalósításom legmagasabb minősége. Szerencsére nem is teszi, ne tegye hát egy idegen Kövér pasi se.”
• “Én két gyereket szültem és felneveltem, de ez sértő az én számomra is […] Ez a kijelentése leértékeli a nőket, ezerrel és most 2015 van, nem 1955.”
• “És ha nem akarok gyereket, akkor is: kinek mi köze hozzá? Én sem szólok bele senkinek a gyerekvállalással kapcsolatos döntéseibe és visszafelé is elvárom ugyanezt! ui.: persze, vállaljunk csak minél több gyereket, hiszen a gyermekéhezés is csak baloldali propaganda…”

A vélemények egyik fő vonulata sértőnek nevezi a politikus kijelentését, amiért az durva beavatkozás a magánszférába, egyéni jogokba, vagy a családok belső életébe. Egy másik fő vonulat pedig az anyagi háttér hiányának hangsúlyozása:

• “4 gyerekkel a hátam mögött, azt hiszem jogom van véleményt nyilvánítani, és ez a vélemény nem egyetértő Kövérrel. Teremtsék meg a megfelelő körülményeket, akkor majd vállalnak gyereket a fiatalok. Így mire?”
• “Senki nem attól teszi függővé a gyerekvállalást, hogy melyik marha a házelnök, hanem, hogy meg lehet élni bérből is fizetésből az adott országban, megoldható-e a lakhatás, mennyire kiszámítható-e a jövő, van-e normális egészségügyi ellátás, elég bölcsödei férőhely, normális oktatás stb. Na, most az utóbbiakkal elég szarul állunk.”

A női kommentelők jelentős hányada ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy elsősorban a férfiak kellene megértsék a gyermekvállalás fontosságát.

• “Azt gondolom, hogy elsőre a férfi társadalom jelentős részével volna jó megértetni a gyermekvállalás fontosságát, a tehervállalás rájuk eső részének fontosságát. Ha már itt tartunk hány nő van a parlamentben Magyarországon? Ott is a férfiakat kell elsősorban meggyőzni arról, hogy a törvényhozók és végrehajtóik feladata a gyermekvállalási kedv reális, életszerű és korszerű feltételeinek, körülményeinek előmozdítása.”
• “A legtöbb pasi egyszerűen töketlen apának. Bejelented, hogy gyereket szeretnél, megszólal bennük a riasztócsengő, hogy futás… hiába szép és jó minden, hiába akarsz gyereket, hiszen ez az “állampolgári” kötelességed, apa nélkül sajna nem megy.”

Mások azt hangsúlyozták, hogy ma “a fiatal férfiak többsége alkalmatlan az apa szerepre”. Ezek a visszajelzések pedig – mennyiségüknél fogva – egy intenzív társadalmi reakciót jelentenek. Kövér László kijelentése arra hívta fel a figyelmet, hogy a demográfiai válságot nem a férfiak, és nem sok évszázados társadalmi kényszerrel kell megoldják. A nők többsége elutasítja, hogy férfiak rendelkezzenek sorsa felől, de eközben a feminista mozgalom harsányságát és társadalomellenes, családellenes mentalitását is elutasítják. A józan gondolkozású, mindkét ideológiai vonulat dilettantizmusát elutasító nők pedig maguk nem fognak politikába, mert ma létezik egy széleskörűen propagált ideológiai irányvonal, ami azt állítja magáról, hogy “a nőket” képviseli. A feminizmus jelenléte megbélyegzi a női politikusokat, és a józan gondolkodást képviselő, közéleti szereplést vállaló nőket; aki nőként részt vállalna a politika alakításában, vagy a közvélemény formálásában, és nem a szélsőjobb által hangoztatott – férfiak által megfogalmazott – nézeteket képviseli, azt azon nyomban feministának bélyegzik. Pedig, mint az elementáris erejű társadalmi reakció is mutatja; a középkornak vége van, nem fog pusztán amiatt nőni a születések száma, mert a férfi politikusok, vagy akár a férfiak többsége úgy akarja. Az akarat-politika ehhez kevés. Ha a politikai jobboldal rendezni akarja a demográfiai válságot, ahhoz “a nők” számára kell a gyermekvállaláshoz alkalmas feltételeket biztosítani – ehhez pedig “a nők” igényeit kell figyelembe venni, nem a GDP-t és makrogazdasági mutatókat.

A politikus kijelentésére adott válasz azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a feminizmus mint szellemi irányzat alkalmatlan arra, hogy “a nőket” képviselje (és a kényszerű általánosítás miatt szándékos az idézőjel). A gender-őrület nem csak “a nők” társadalmi szerepéről kezdeményezett vitát, hanem a hagyományos férfiképet is megsemmisítette. Pedig, mint a botrány kapcsán robbanó véleményáradat mutatja; a nők tekintélyes része nagyon is egy férfit képzel el potenciális apajelöltként, nem egy felismerhetetlenségig eltorzult, nemtelen kreatúrát, ami “alkalmatlan az apa szerepre”, és várandósság esetén “megszólal benne a riasztócsengő, hogy futás”.

A társadalomellenes eszmei irányzatok pedig főként most fokozottan veszélyesek, amikor a politikai jobboldal saját magát is lejárató kijelentésekkel próbál “megoldással előállni” a demográfiai válságra. Az említett Facebook-csoport – “Negatív terhességi tesztet Kövér Lászlónak!” – létrehozása egy olyan reakció, ami a liberális Európa öngyilkossági spirálját prezentálja, és egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy a liberalizmus még a demográfiai katasztrófa szélén is képes olyan irányba terelni az energiákat, ami az európai ember elfogyásához vezet.

A társadalmi katasztrófa szélén eljött az ideje annak, hogy a feminizmus és liberalizmus családellenességét, de a politikai jobboldal nőiséget biológiai szintre redukáló primitívségét egyaránt elutasító nők előlépjenek, és kőkemény véleményekkel, kompromisszumot nem tűrő módon megfogalmazzák, hogyan képzelik ők el az “ideális apa” képét, milyennek gondolják “a férfit”. A mindenkori kormánynak felelőssége; hallgatni erre a hangra, és társadalmi elvárás szintjére emelni ezt a nők által megkövetelt modern, de mégis tradicionális férfiképet. Bármennyire is erőlteti a liberális propaganda a feminin férfi ideáját, a másik nem mindig is tudni fogja, milyen kell legyen “a férfi”, ezért egy “inverz” feminista mozgalom jóval hatékonyabban tudná helyreállítani a társadalom férfiképét, mint a maradiságba burkolózó jobboldal. Európa ellenségei tisztában vannak ezzel, nem véletlen terelik vissza a baloldali-liberális feminizmus medrébe a felháborodás hangjait.

A politikai jobboldal visszatérő frázisa, hogy “a nők életet adnak, ezért szülniük kell”. Pedig be kell látni; ami életet ad, az meg is tagadhatja az életet; Európa megtagadja az életet az eljövendő generációktól, ha a társadalom tovább ragaszkodik a szakállas nők és felelőtlen, identitás-vesztett férfiak kultúrájához.