Nem segít Ukrajnán, ha csatlakozik az Európai Unióhoz, ehelyett további gazdasági gondok és társadalmi problémák előidézőjévé válhat. Sahra Wagenknecht szerint korábbi példák mutatják, hogy az EU-csatlakozás csak az ország megosztottságához vezet.

A német országgyűlési képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy Ukrajna és az eurozóna számára egyaránt negatív következményei lehetnek, ha az Európai Unió további gyenge országokat vesz tagjai közé. A Die Linke politikusa kijelentette; Ukrajnában egy szűk közösségen kívül senki nem gondolja komolyan az uniós csatlakozást, és ugyanez mondható el az Európai Unió vezetőiről; senki nem akarja felvenni Ukrajnát, leszámítva azokat a gazdasági érdekköröket, akik ezzel próbálnak új belső piachoz jutni. Mivel ez az egy motiváció létezik Ukrajna Európai Unióba történő felvételére, a csatlakozás szükségszerűen nem jár majd gazdasági növekedéssel és az életszínvonal emelkedésével.

Wagenknecht emlékeztetett, hogy Ukrajnában a társadalmi struktúrát minden vonatkozásban néhány oligarcha érdekei határozzák meg, emiatt az Európai Unióhoz csatlakozás is csak az ő számukra járna előnyökkel, hozzájuk jutna a profit és valamennyi uniós forrás. A politikus kijelentette, hogy az ukrán EU-csatlakozás egy érdekegyezés ugyan, de nem az európai és ukrán lakosság közt, hanem az EU új piacok szerzésében érdekelt nagyobb gazdasági szereplői és tucatnyi ukrán oligarcha közt, akik profitként zsebre tennék az uniós forrásokat, miközben a csatlakozás gazdasági előnyei is annyit jelentenének, hogy ugyanezen oligarchák néhány cége exportálhat az EU területére.

Ugyanakkor a politikus ennek távolabbi következményeire is felhívta a figyelmet; az EU-csatlakozási folyamat korábbi példái mutatják, hogy a szegény országok csatlakozása csak polarizálódáshoz vezet az Európai Unióban, ami a csatlakozó szegény ország esetében nem gazdasági fellendülést, ehelyett a nemzetgazdaság teljes leromlását, a megélhetési viszonyok romlását és a lakosság csökkenését vonja magával. Összességében, néhány ukrán oligarcha minden bizonnyal jelentős vagyonnövekedést produkálhat, mielőtt az ukrán lakosság egésze meggyőződik arról, hogy nem kellett volna csatlakozni az Európai Unióhoz.

Az ukrán csatlakozási tárgyalások létének oka is egyértelműen mutatja, hogy ebben a folyamatban elsősorban ki érdekelt. 2013-ban még egy demokratikus legitimitással bíró kormány működött Kijevben, ami megkezdte ugyan az EU-csatlakozási tárgyalásokat, de annak során úgy értékelte, hogy az katasztrofális következményekkel járna Ukrajna számára. Viktor Janukovics 2013 szeptemberében emiatt úgy döntött, hogy mégsem írja alá a csatlakozási szerződést, és ezzel saját országa érdekeit tartotta szem előtt. Hetekkel később “civil” tüntetések kezdődtek Kijevben, amire rákapcsolódtak bizonyos radikális jobboldali szervezetek. A rendőrök és tüntetők százainak halálával végződő forradalmi helyzet után egy olyan kormány jutott hatalomra Kijevben, ami hajlandó aláírni az uniós csatlakozási szerződést.