Az Európai Unió tíz országa – köztük hazánk – jegyzi azt a levelet, melyben az “Északi Áramlat II”, Oroszország és Németország közti gázvezeték-projekt ellen foglalnak állást.
A Bulgária, Csehország, Észtország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia kormányai által aláírt felhívás szerint “Oroszország Németországba irányuló gázkapcsolatainak tervezett kibővítése az EU érdekeivel ellentétes és Ukrajna további destabilizációjának kockázatát hordozza.” A dokumentum olyan érveket sorakoztat fel, mint “az Ukrajnán keresztüli tranzitútvonal megőrzése az egész EU stratégiai érdeke, nemcsak energiabiztonsági szempontból, de a kelet-európai régió stabilitásának megerősítése miatt is.” Ezért a tíz ország a legközelebbi, decemberi EU-csúcstalálkozón a “téma általános vitára bocsátását” javasolja.
Sorközbe helyezve azt a fenti levélnek ellentmondó tényt, hogy az Európai Uniós és az Oroszországi Föderáció földrajzi helyzetüknél fogva egymás elválaszthatatlan energetikai partnerei, a tranzitútvonalak diverzifikálásáról szóló EU állásfoglalást ((2012/2029(INI)) pedig a fent említett országok is aláírták, valamint, hogy az orosz fél nem teheti magát egyoldalúan függővé egy vele ellenséges kijevi vezetés által irányított, szinte minden tekintetben a destabilizációs csődhelyzet kellős közepén lévő Ukrajnától az EU-ba irányuló gáztranzit ügyében, a levéllel kapcsolatban fontos rávilágítani arra a lépéssorozatra, amely – különösképpen hazánk tekintetében – egy tágabb geopolitikai játszma kezdetét jelenti. Ebben a játszmában pedig az Orbán-kormány lépései egyelőre a nemzetközi viszonyok amerikai hegemóniára épülő kapcsolatrendszerének – egypólusú világrend – megőrzése irányába hatnak.
A nemrég lezajlott lengyel parlamenti választások az angolszász/USA-barát Jog és Igazságosság Párt hatalmi koncentrációját eredményezték. A Jaroslaw Kaczynski nevével fémjelzett lengyel politikai vezetés részéről miniszteri szinten tett nyilatkozatok arról tesznek bizonyságot, hogy a lengyel politikai hatalom visszatérő birtokosai nemcsak retorikában, de gazdasági-katonai vonalon is a szellemi holdudvaruk köreiben mérvadó Intermarium-koncepció felélesztését tűzték ki célul.
Az Intermarium a két világháború között Lengyelországot vezető mélyen oroszellenes Józef Piłsudski marsall geopolitikai terve volt egy Közép- és Kelet-Európát magába foglaló országok közötti szövetségi rendszer létrehozására, mely a Balti-tenger és Fekete-tenger közötti tér politikai-katonai-gazdasági egységesítését szolgálja. Pilsudski ettől remélte a földrajzilag a gazdasági (Németország), és katonai (Oroszország-Szovjetunió) pólusok között elhelyezkedő Lengyelország nagyhatalmi státuszának térnyerését. Mivel Pilsudski a lengyel történelmi (téves) és saját katonai tapasztalatainál fogva az Orosz Birodalmat, és annak utódállamát a Szovjetuniót állandó veszélynek ítélte meg, ezért az Intermarium-tervet egy tágabb, általa elképzelt geopolitikai stratégiába integrálta. Ez a stratégia az un. Prométheusz-terv volt, amely az orosz vezetés által egy államföderációba integrált népek nacionalista területi mozgalmainak támogatásával az ország területi egységének felbontását célozta meg. Ezt Oroszország-Szovjetunió területén öt centrumból kiindulva próbálta megvalósítani, amely centrumok a hidegháború befejeztével részben le is szakadtak az orosz államföderáció területéről.
- Turkesztán-Ural-Krím-félsziget (török-tatár-muszlim identitás kiélezése)
- Grúzia-Azerbajdzsán-Kaukázus
- Ukrajna és a kozák területek
A jelenlegi geopolitikai kontextusban fontos azt megérteni, hogy az Intermarium és a Prométheusz-terv elgondolásai együtt adták a lengyel stratégia lényegét. Mégpedig azt, hogy Lengyelország regionális hatalmi státuszba emelkedése kizárólag egy szomszédos hatalompólus területi (vagy politikai-gazdasági-katonai) integritásának megtörésével lehetséges.
Mivel jelen helyzetben a lengyel vezetés az Oroszországi Föderációt túl erősnek ítéli még az USA segítségével is (nem alaptalanul) egy ilyen irányú próbálkozáshoz, ezért a földrajzi környezetben fordított irányú támadást kezdeményez a belső és külső tényezők által gyengülő tendenciára tért Németország – de még mindig mint EU gazdasági központ – ellen. A cél a német gazdasági potenciál rombolása, és az ország területi integritásának felbontását előidéző folyamatok erősítése.
Ezért hangsúlyos az a tény, hogy amennyiben a cikk elején szereplő levelet jegyző országok regionális érdekei több ponton ellentmondanak egymásnak, a jelenlegi geopolitikai kontextusban felvázolt Intermarium-Prométheusz terv érdekhalmazai pontosan ezen országok politikai elitjeinek tágabb érdekeit ölelik fel a lengyel séma mentén.
A kormánypárti Magyar Idők híroldalon ma jelent meg egy Fricz Tamás politológus által írt cikk, mely ezen szövetség létrehozása mellett kampányol. Az újdonsült lengyel külügyminiszter szerdai nyilatkozatában pedig azt hangsúlyozta, hogy el kell törölni az 1997-ben megkötött NATO-Oroszország szerződést, mert az kizárja az azóta belépett NATO tagállamok területén a nukleáris fegyverek állomásoztatásának lehetőségét, amelyre a lengyel külügyminiszter szerint országának ugyanolyan joga van, mint Németországnak.
Mivel az USA geopolitikai érdekérvényesítési céljai az eddigi két európai hatalmi centrum (Franciaország, Németország) egymás elleni kijátszásán túllépve egy harmadik európai pólus felépítésével (Lengyelország) a manipulációs lehetőségek kibővítésére alapoznak, egy lengyel hatalmi centrum köré rendeződő közép európai szövetség valós felépülése esetén a nemzetközi kapcsolatok rendszerében hazánk továbbra is egyértelműen az amerikai hegemónia kiszolgálójaként funkcionálna.
A néhány nappal ezelőtti, Kínában megrendezett Közép- és Kelet-Európai Országok – Kína Gazdasági és Kereskedelmi Fórum keretén belüli találkozók és megbeszélések után tett fenti kijelentések, ill. elemzések pedig egy olyan távlati geopolitikai manipuláció magvait hivatottak elültetni, melynek célja az orosz-kínai szövetségi központok közötti bizalmatlanság kialakítása, amely mögött nyilvánvalóan az Egyesült Államok érdekérvényesítési politikai játszmája áll.