A Törökországban tartott G20 csúcstalálkozót követően Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke javasolta, hogy az Európai Unió fokozza gazdasági kapcsolatait Oroszországgal.

Juncker először a múlt hónap során jelentette ki, hogy az Európai Uniónak normalizálnia kell kapcsolatait Oroszországgal, és törekedni kell az egészséges gazdasági együttműködés helyreállítására. A nyugati sajtó akkor megdöbbenéssel fogadta a kijelentést, mert az élesen szembement azzal a retorikával, miszerint Oroszország az abszolút ellenségkép Európa számára. Juncker kijelentésével nem tudtak mit kezdeni az amerikai sajtó hírértelmezéseit követő újságírók sem, pedig az Európai Bizottság elnöke Passauban a következőket is kijelentette;

“Európa érdekeinek megfelelően kell viszonyulni Oroszországhoz. Nem engedhetjük meg, hogy Oroszországgal ápolt kapcsolatainkban Washington diktáljon.”

A múlt héten tartott csúcstalálkozót követően Juncker egy újabb “nem várt” lépést tett, és levelet írt Vlagyimir Putyin orosz államfőnek, melyben kifejtette, hogy támogatja az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió közti gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzését.

Dimitrij Peskov, a Kreml szóvivője Juncker levele kapcsán elmondta, hogy az EU és az Eurázsiai Gazdasági Unió közti párbeszéd megkezdését Oroszország régóta szorgalmazza, és eddig kizárólag az EU által meghirdetett szankciók miatt nem vette kezdetét.

Szergej Nariskin, az orosz parlament alsóházának elnöke már áprilisban bejelentette; eljött az idő arra, hogy megkezdődjenek a konzultációk az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió egyesítéséről. Az Európai Unió azonban Washington nyomására szankciók sorozatát hozta Oroszország ellen, amivel az Egyesült Államok közel egy évet tudta késleltetni a két természetes szövetséges közti kapcsolatok bővülését – sőt, a gazdasági kapcsolatok felszámolását idézte elő. Az amerikai külpolitikának az Eurázsiai Gazdasági Unió megalapítását követően elsődleges célja volt a két szövetségi rendszer elidegenítése, mert az eurázsiai integráció megkezdésével egy olyan szuperhatalom jönne létre, ami az Észak-Amerikával folytatott kereskedelem nélkül is életképes. Mivel az Egyesült Államok nem szükséges eleme ennek az új szövetségi rendszernek, mindez lehetővé teszi, hogy az Európai Unió függetlenedjen az amerikai befolyás – és így a liberalizmus fennhatósága – alól.

Szeptember 1-jén Szpirosz Kuvelisz, Görögország volt külügyminiszter-helyettese, a Görög-Eurázsiai Üzleti Tanács elnöke bejelentette, hogy az Európai Unió külpolitikája alapvetően megváltozhat a közeljövőben, aminek kezdetét az Oroszország elleni szankciók fokozatos megszüntetése fogja jelenteni. Kuvelisz szerint ez nem egy sokáig tartó folyamat lesz, hanem a kialakuló válsághelyzet miatt egyik hónapról a másikra is az ellentétébe csaphat át az Európai Unió Oroszországgal kapcsolatos politikája.

Szeptemberi értékelésünkben kifejtettük, hogy amennyiben az Európai Unió hajlandóságot mutat az Eurázsiai Gazdasági Unióval való gazdasági kapcsolatok fokozására, az Egyesült Államok a terrorizmust eszközként fogja felhasználni annak érdekében, hogy az EU külpolitikáját az atlantizmus keretei közt tartsa:

“Tekintve, hogy a nemzetközi terroristák ellen harcoló kormányok (pl. Irak, Szíria) politikusai rendszerint arról számolnak be, hogy a terroristák amerikai zsoldban működnek, a nyugat-európai terrortámadások megkezdésének időpontját is az határozza meg, hogy a nyugat-európai országok külpolitikája mikor kezd lényegesen szembefordulni az Egyesült Államok által megkövetelt irányvonallal. Ha Franciaország és Németország új alapokra helyezi a kapcsolatait Moszkvával, Washington heteken belül pokollá változtatja Nyugat-Európát.”

A nyugat-európai terrortámadásokért elsősorban nem az iszlámot vagy a muszlim bevándorlókat kell okolni, hanem az Egyesült Államok külpolitikájának azon törekvését, hogy az amerikai hegemóniát ártatlanok halála árán is fenntartsa.

Október 29-én az Európai Parlament elfogadott egy határozatot, ami felszólítja a tagállamokat, hogy ejtsenek minden, Edward Snowden ellen felhozott vádat, és gondoskodjanak védelméről. A 285 “igen” és 281 “nem” szavazattal elfogadott határozat nem csak a vádak eltörlését írta elő, de arra is felszólította a tagállamokat, hogy semmilyen körülmények közt ne adják ki Edward Snowdent “harmadik félnek”, vagyis az Egyesült Államoknak. Snowden személyét Európa nem az amerikai elvárásoknak megfelelően “bűnözőként” kezeli, hanem kiszivárogtatóként és az emberi jogok védelmezőjeként ismeri el, ami nyilvánvalóvá tette, hogy

az Európai Unió elkezdte magát függetleníteni az amerikai befolyástól.

Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde szintén előrevetítette, hogy a tagállamok önmagukban képtelenek ellenállni az amerikai nyomásgyakorlásnak, emiatt a közeljövőben nem a nemzetállamok, hanem az Európai Unió egésze kezdhet szabadságharcot az amerikai befolyással szemben. Jean-Claude Juncker október 10-én, Passauban kijelentette; az Európai Unió a továbbiakban nem engedheti meg magának, hogy külpolitikáját az Egyesült Államok diktálja. Juncker kijelentése a fentiek értelmében a Párizsban történt terrortámadás közvetlen előzményének tekinthető, és további, a franciaországi merénylethez hasonló, számos civil halálos áldozattal járó merényletre kell még számítani Európa-szerte, ameddig az Európai Unió nem tesz határozott lépéseket az amerikai titkosszolgálatok európai tevékenységének elhárítására.