Egyelőre nem mutatkoznak jelei annak, hogy a hétköznapokban is érezhetővé válna a kormányfő által illiberális demokráciának nevezett felállás. A kisebb, vagyon elleni bűncselekményekkel szemben tehetetlenek a hatóságok, de a magántulajdon védelme máig bűncselekménynek számít.
Mit tehet az a gazda, aki tisztességes, termelő munkát folytat, de bűnözők behatolnak a birtokára, és egyévi munkája eredményét eltulajdonítják? Tisztességes ember ilyenkor a rendőrséghez fordul, hogy az illetékes hatóságok oldják meg a problémát – hiszen ez az állam feladata. Magyarországon azonban úgy tűnik, az állam úgy akarná saját hatáskörében tartani a bűnözők elleni fellépést, hogy az illetékes hatóságok nem rendelkeznek kellő eszközökkel a kisebb bűncselekmények ellehetetlenítésére. A szakmai diskurzust máig átitatja a liberális dogma, az egyéni szabadságjogok káros mértékű túlhangsúlyozása. Ennek a hibás rendszernek szemléletes példája, hogy ma elítéltek egy gazdát, aki a hatóságok tehetetlensége miatt arra kényszerült, hogy megvédte saját tulajdonát a bűnözőkkel szemben.
A mai napon bűnösnek nyilvánították és 7 év börtönre ítélték azt a vácszentlászlói férfit, aki fagyállót öntött a saját borába, mert tehetetlen volt azzal szemben, hogy a bűnözők bejárnak birtokára és kifosztják. A sajtót mindaddig nem foglalkoztatta az eset, ameddig a bűnözők zavartalanul működtek, és más munkájának eredményét következmény nélkül eltulajdoníthatták. Úgy tűnik azonban, a rendőrség is tehetetlen az ehhez hasonló esetekben, mert a gazda saját vallomása szerint “tehetetlennek érezte magát a tolvajokkal szemben” – tehát nem volt jelen az állami szerv, aminek ezt a problémát kezelnie kellett volna. A sajtót akkor kezdte foglalkoztatni az ügy, amikor a bűnöző vesztette életét a lopott borral elfogyasztott fagyálló miatt.
Az eset rámutat arra az abszurd helyzetre, ami ma Magyarországon továbbra is fennáll. A tisztességes ember sérelmet szenvedett a bűnözők tevékenysége miatt – a rendőrség nem kezelte a problémát, és a sajtót sem érdekelte. Amint a bűnöző sérelmet szenvedett – az ügy máris büntetőüggyé vált, és a sajtót foglalkoztatja a kérdés, mert az egyén jogai sérültek.
V. Pálra gyakorlatilag amiatt szabtak ki 7 évi börtöntüntetést, mert az állam nem biztosít kellő eszközöket a rendőrség számára ahhoz, hogy a kisebb bűncselekmények ne maradjanak következmény nélkül – de eközben az egyén számára sem engedélyezi, hogy saját magántulajdonát megvédje, ha a rendőrség arra nem képes. Amennyiben a kormány valóban elkötelezett az úgynevezett “illiberális demokrácia” megvalósítása felé, az eset egy precedens értékű felmentéssel kellene végződjön. Az a jogi környezet ugyanis, ami lehetővé teszi, hogy a bűnözőnek több joga legyen, mint a tisztességes, törvényes módon élő embereknek, a liberális demokrácia sajátossága.
A liberális demokrácia jogi környezete a tisztességes embert rákényszeríti arra, hogy kriminalizálódjon, és maga is bűncselekményt kövessen el, ha nem akar a bűnözőkkel szemben kiszolgáltatott helyzetben maradni. V. Pál nem a szokványos értelemben vett bűnelkövető, hanem a liberális demokrácia jogi környezetének áldozata.