Tovább terebélyesedik a német kémbotrány, miután napvilágra jutott, hogy az Egyesült Államok a szövetségi viszony és a hírszerzési adatmegosztás ellenére is megfigyelés alatt tartja a külföldi missziókban szolgálatot teljesítő német katonákat.

A Németországban zajló kémbotrány 2013-ig nyúlik vissza; az első kiszivárogtatásokat követően Angela Merkel szóvivője nyilvánosan is elismerte, hogy az amerikai National Security Agency lehallgatta a német kancellár magántelefonját. Steffen Seibert akkor kijelentette; a kancellár egy telefonbeszélgetés során követelte az amerikai elnöktől, hogy adjon részletes tájékoztatást arról, pontosan milyen kiterjedt lehallgatási tevékenységet folytatnak Németország ellen, és válaszoljon a szövetségi kormány kérdéseire, melyeket az amerikai fél hónapokon át figyelmen kívül hagyott. Barack Obama megígérte, hogy az Egyesült Államok nem hallgatja le és nem is fogja lehallgatni a német kancellár telefonbeszélgetéseit. A kémbotrány azonban tovább gyűrűzött, és hamarosan kiderült, hogy nem csak az amerikaiak hallgatják le a német kancellárt, hanem a német hírszerző szolgálatok is az NSA megrendelésére dolgoznak – amerikai megrendelésre megfigyelnek európai diplomatákat és vállalati vezetőket.

A Bundesnachrichtendienst kollaboráns tevékenységével kapcsolatos hírek még nagyobb botrányt keltettek, mint a kancellár telefonjának lehallgatása. A német társadalom fokozottan érzékeny a személyes adatok védelmére, emiatt már az is közfelháborodást váltott ki, amikor Edward Snowden információkat hozott nyilvánosságra az amerikai NSA és a brit GCHQ megfigyelési programjára vonatkozóan.

A Der Spiegel magazin azonban olyan dokumentumok birtokába jutott, melyekből kiderül, hogy “külföldi titkosszolgálatok” egy “Regin” néven ismert kémprogramot használva megfigyelik a külföldi missziókon szolgálatot teljesítő német katonákat. A Spiegel kormányközeli forrásokra hivatkozva azt írja, hogy a Bundeswehr elleni kémtevékenység során vélhetően a brit GCHQ által tervezett programot használták, de az amerikai NSA is a gyanúsítottak közé sorolható. A Symantec leírása szerint a Regin egy komplex hírszerzési eszköz, amit hosszú távú, szisztematikus információgyűjtésre terveztek; célpontjai főként kormányhivatalok, az infrastruktúra vezérlőrendszerei, nagyvállalatok, akadémiák és befolyásos magánszemélyek. A programot Angela Merkel számítógépén 2014-ben találták meg, ahol már 2008 óta működésben volt, és néhány percenkénti képernyőmentések mellett valamennyi levelet és bizalmas adatot rögzített hosszú éveken át. A Der Spiegel szerint ugyanez a program volt használatos a Bundeswehr külföldi misszióinak megfigyelésére, és az Afganisztán, Koszovó, Mali, Szomália, Irak területén működő német katonák laptopokon kommunikálnak a német parancsnoki központtal, emiatt a program készítője valamennyi, az utóbbi évek során  készült jelentéshez egyetlen programmal hozzáférhetett.

Később több forrásból – köztük Edward Snowden – az is nyilvánosságra jutott, hogy az Egyesült Államok berlini nagykövetségén történik a CIA különleges egységének koordinációja, ami közvetlen megfigyelés alatt tartja a kormánynegyedben zajló telefonbeszélgetéseket. Mostanra a sajtó azzal is foglalkozni kezdett, hogy az amerikaiak tevékenységével a kancellária is tisztában van. Ugyanakkor, nem csak a német BND amerikai megrendelésre folytatott tevékenysége alkotmányellenes, de az ügy társadalmi visszhangja is jelentős; alapjaiban döntheti meg azt az illúziót, miszerint a szövetséges országok nem folytatnak kémtevékenységet egymás ellen.