Az egypólusú világrend haláltusájáról, új döntéshozó központok felemelkedéséről, a nemzetközi rendszerek átalakulásáról és az ennek okán terjedő háborúk meggátolásáról beszélt Vlagyimir Putyin orosz államfő az ENSZ közgyűlése előtt.

Az értékelések szerint Vlagyimir Putyin “az Egyesült Államokat ostorozta” beszédében. Ennek ellenére, az államfő mindvégig nem nevezte nevén az Egyesült Államokat, ami arra utal, hogy a megfogalmazottakat is szélesebb kontextusban kell kezelni, mint egy adott ország és szövetségesei tevékenységének bírálása. Vlagyimir Putyin beszédében “egyetlen hatalmi központként” hivatkozott arra az entitásra, ami mostanra a világban zajló háborúk mozgatójává vált. Ugyanakkor, az Egyesült Államok nevének nem említésével felhívta a figyelmet arra, hogy ez a döntéshozó központ vagy hatalmi pólus nem azonosítható az országgal, és a probléma nem az országgal, hanem az azt – is – mozgató döntéshozó központtal van, ami saját akaratát erőltetné rá a világ más részeire.

Vlagyimir Putyin beszéde újabb mérföldköve a globális átalakulásnak, melynek során az egyetlen döntéshozatali központ már nem tudja ráerőltetni akaratát a világ egyes részeire – ehelyett más döntéshozatali központok emelkednek fel, melyek elegendő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy a világ alakításában független cselekvőként lépjenek fel. Ez az Egyesült Államok globális fennhatóságában megnyilvánuló “Új Világrend” mostanra haláltusáját vívja. A világot nem sikerült egyetlen hatalmi központ irányítása alá vonni, és a Szovjetunió felbomlását követően létrejött átmeneti egypólusúság ideje véget ért. Az átalakulás részeként pedig világszerte egyre kiterjedtebb háborúk zajlanak, mert ez egyetlen hatalmi pólus továbbra is – erővel – fennhatósága alatt tartaná a világ azon régiót, melyek egyértelműen nem akarnak a fennhatósága alatt lenni. Putyin beszédének emiatt lényeges eleme, hogy az Egyesült Államokat nem nevezte nevén: a probléma, ami a jelenlegi háborúkat okozza, maga az egypólusúság haláltusája, nem egy adott országé.

Az államfő a folyamatban lévő átalakulás kapcsán az ENSZ szerepének újraértékeléséről beszélt; Putyin kifejtette, hogy az ENSZ az országok egy adott döntése kapcsán folytatott viták színhelyévé vált ahelyett, hogy a kompromisszum fórumává vált volna. Eközben “egyes országok” arra törekszenek, hogy az ENSZ döntéshozatali szervét megkerüljék, akadályként félreállítsák.

“Az ENSZ alapítása során senki nem feltételezte, hogy itt majd konszenzus fog születni. A szervezet célja lényegében, hogy kompromisszumot találjon és valósítson meg, figyelembe vegyen különböző nézőpontokat.”

Putyin értékelése szerint az ENSZ át kell alakuljon – de legitimitásának megkérdőjelezése beláthatatlan következményekkel járna. Egyes országok pedig éppen erre törekszenek: az ENSZ BT felhatalmazása nélkül kezdett katonai beavatkozások az ENSZ legitimitásának kikezdését jelentik. Putyin szerint amennyiben a nagyobb országok az ENSZ döntéshozatali szervét megkerülve kezdenek katonai beavatkozásokat, nagyon hamar egy olyan világban fogunk élni, ahol a kollektív munka helyett az egoizmus uralja az államközi kapcsolatokat, az egyenlőséget az erős diktálja a gyengének, és a demokrácia, valamint az azzal járó szabadságjogok végleg megszűnnek létezni – miközben független országok nem léteznek többé, csak protektorátusként működő, külföldről irányított területek. Putyin szerint mások hibájából kell tanulni: a Szovjetunió összeomlását részben a saját ideológia exportálására törekvés okozta – de ahelyett, hogy más hatalmak tanulnának mindebből, a Szovjetunió által elkövetett hibákat maguk is megismétlik.

“Senkit nem szabad arra kényszeríteni, hogy egyszer és mindenkorra egy mások által egyetlen lehetséges útként elfogadott fejlődési modellhez igazodjon.”

Putyin kifejtette, hogy a saját ideológia más országokba exportálása láthatóan nem vezet eredményre; a nyugati világ nem tudja saját értékeit exportálni a nem-nyugati országokba, a helyi rendszerek eltávolításával, kormányok megdöntésével viszont hatalmi vákuumot hoznak létre, amibe extrémista csoportok nyomulnak be. Ez a globális terrorizmus kialakulásának oka.

“Egyértelmű, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országokban létrehozott hatalmi vákuum anarchia kialakulásához vezetett, amit azonnal betöltöttek az extrémista csoportok.”

Putyin ugyanakkor kijelentette, hogy az Iszlám Állam “nem a semmiből jött létre”. Egyes országok előnyükre akarják fordítani ezt a mesterségesen létrehozott kaotikus helyzetet, és a terrorista csoportokat támogatják, eszközként használják arra, hogy megdöntsenek általuk nemkívánatosnak tartott rezsimeket. Ugyanakkor, ezek a csoportok megerősödésük után az őket támogatók, vagy bárki más ellen is fordulhatnak. Az államfő emiatt hangsúlyozta, hogy a Közel-Keleten kialakult válságot nem külső hatalmak erejére alapozva, hanem a muszlim országok bevonásával, őket segítve, de saját erejükre és együttműködésükre építve kell megoldani. Egyedül egy ilyen megoldás stabilizálhatja a Közel-Keletet, miközben a külső erőre alapozó megoldás csak fenntartja a helyi hatalmi vákuumot, ami a terrorizmus problémáját is konzerválja.

Putyin kifejtette, hogy a migrációs válság megoldásának kulcsa nem a külső kontroll vagy a befogadás gondolata, hanem az államiság helyreállítása olyan országokban, melyekben a konfliktus során az államiság megbomlott (Líbia, Szíria).

“A menekülteknek együttérzésre és támogatásra van szüksége, de ez a probléma kizárólag az államiság helyreállítását célzó radikális lépésekkel megoldható.”

Az orosz államfő az ukrán válságot szintén a folyamatban lévő globális átalakulás következményeként értékelte. Ukrajna – mint minden más poszt-szovjet ország – rákényszerült arra, hogy válasszon a Kelet és Nyugat közt, és a polgárháború már egy nyugatbarát puccs eredményeként jött létre. Putyin a 2015-ös minszki egyezmény feltételeinek betartását nevezte egyetlen lehetőségnek a konfliktus békés rendezésére.

“Lehetetlen garantálni Ukrajna területi egységét fenyegetésekkel vagy erő használatával. Tiszteletben kell tartani a Donbassz lakosságának érdekeit és jogait, tiszteletben kell tartani választásukat, ahogy az a minszki egyezményben rögzítésre került.”

Putyin a terrorizmus és illegitim katonai beavatkozások mellett másik meghatározó problémának nevezte, hogy kialakítás alatt álló szabadkereskedelmi övezetek szembemennek a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabadpiacra vonatkozó szabályozásaival. Emellett egyes országok politikai célból gazdasági szankciókat kezdenek hozni, hogy saját érdekeiket nem együttműködésre alapozottan, hanem egyoldalúan rákényszerítsék egy másik országra.

“Talán azzal akarnak szembesíteni minket, hogy a játékszabályokat újraírták, kiválasztottak egy szűk közösségének érdekei szerint, a WTO bevonása nélkül.”

Putyin szerint az ilyen irányú törekvések a globális kereskedelmi rendszerek egyensúlytalan állapotához, a globális gazdasági tér széthullásához vezetnek.

Az orosz államfő tehát a migrációs válságot, a terrorizmust, a gazdasági ellentétek elmérgesedését egyazon okra vezeti vissza: hogy az önmagát egyetlen döntéshozatali központnak gondoló erő alárendeltségbe akarná kényszeríteni a világ egészét. Ugyanakkor, Putyin beszédének nem az az elsődleges tartalma, hogy az Egyesült Államok pokollá teszi a világot más népek számára. Sokkal inkább az, hogy bármely hatalmi tömb, amely saját akaratát ráerőltetné a világ tőle eltérő módon működő részeire, konfliktusokat, háborúkat gerjeszt – de ennek ellenére törekvései nem járhatnak sikerrel, miközben saját maga számára is egyre fokozódó biztonsági kockázatokat termel ki. A háborúk és válsághelyzetek megoldása nem a külső beavatkozás, mert egy problémát nem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, ami magát a problémát is létrehozta. A konfliktusok megoldása, hogy a nyugati országok el kell ismerjék; az egypólusú világrend véget ért, és annak erőszakkal fenntartására sem érdemes törekedni.