A röszkei határátkelőnél történtek új irányt jelölnek ki Magyarország számára. A térségben egyre fokozódik a feszültség, de nekünk újra kell értékelni a térségi politikában betöltött szerepünket.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mindinkább a liberális sajtó össztüzébe kerül, mert a feszült helyzet okán kendőzetlenül tett olyan megállapításokat, melyeket a Nyugat politikai korrektségének állóvize soha meg nem engedett volna. A magyar határzár geopolitikai tényezővé vált, és ezúttal nem csak arról van szó, hogy a szerb-magyar határ máig egy potenciális geopolitikai ütközőzóna. Napokkal a határ lezárása után, a szerb-magyar határról Horvátország felé haladnak tovább a bevándorlók. A hétfőn elfogott tízezer fő helyett szerdára alig több mint kétszázra csökkent azok száma, akik át tudtak jutni a határkerítésen, és a rendőrök a határsértés után elfogták őket. A határ lezárása tehát kétségkívül sikeres volt, éppen ezért az Európa elárasztásában érdekelt nemzetközi sajtó is össztüzet zúdít Magyarországra.

A tömeg Horvátország felé továbbvonulását követően kiderült, milyen mértékben szolidáris Európa a menekültekkel, és mennyire életképtelenek azok az elgondolások, melyek a menekültek tömeges befogadására alapoznak. Szijjártó Péter kijelentette, hogy Horvátország bevándorlási rendszere egy nap alatt összeomlott, a horvát hatóságok gyakorlatilag 24 órán belül átálltak arra a gyakorlatra, hogy korlátlanul továbbítják a menekülteket Magyarország és Szlovénia területére. Ahogy a külügyminiszer fogalmazott:

„Ez a szolidaritás melyik kategóriája?”

Mindez arra kényszeríti a magyar kormányt, hogy Baranya és Somogy megyében is megkezdje a határzár építését. Európa vezetői képtelenek voltak megérteni, hogy a magyar gazdaság nem tudja biztosítani több millió menekült ellátását. Tovább zajlik a meg nem értés sakkjátszmája, és amint lezárunk egy határszakaszt, a szomszédos országok a kerítés végénél folytatják a menekültek tömeges beszállítását Magyarország területére.

Európa módszeresen arra kényszerít minket, hogy drótkerítéssel vegyük körbe Magyarországot, ahelyett, hogy egy mindenki számára elfogadható megoldás születne.

Szijjártó Péter csütörtökön kijelentette, Horvátország alkalmatlan arra, hogy csatlakozzon a schengeni övezethez. Nem védték meg Európa határait, ehelyett továbbhárították a problémát más országokra, ahogy tette azt korábban Görögország, Macedónia, Szerbia, majd Ausztria és Németország is. A külügyminiszter kijelentésének személytől független történelmi súlya van; ez már nem a bevándorlás-kérdésről szól, hanem arról, hogy

vannak olyan körök, akik érdekeltek abban, hogy az európai országok újra egymás ellenségeivé váljanak.

A sajtó Szerbia elleni uszítást folytat, a szerbiai sajtó pedig Magyarország ellen uszít. Külföldi újságírók egy összecsapás alatt az első sorba lépnek, hogy a rendőrök és a rájuk támadó agresszív bevándorlók közé szoruljanak, és a felfordulásban a rendőr lehetőleg őket is megverje. Ezek nem egymástól független események: vannak olyan körök, akik ellenőrzés alatt tartanak bizonyos sajtóorgánumokat, és abban érdekeltek, hogy Magyarország újra ellenségekkel legyen körülvéve. Szerbiát is be akarják vonni abba az Európai Unióba, ami a migrációs válság hatására épp megkezdte önmaga fragmentálását.

Szerdán a Terrorelhárítási Központ emberei sikeresen felszámoltak egy felforgatási kísérletet, melynek során egy közel-keleti terrorszervezet tagja befolyásolta a határ mentén összegyűlt tömeget. Rávette az emberek egy részét arra, hogy ne haladjanak tovább Horvátország felé, hanem a magyar rendőrökre támadjanak – szakszerű hangulatkeltést folytatott, és a határzárat védő rendőrök ellen vezette a kétségbeesett menekülteket. A tömegpszichózis hatására egy alapvetően konfliktuskerülő személy, egyszerű menekült is önmagából kikelve támadhat a rendőrökre, és a korábban közel-keleti országokban működő instruktorok pontosan tudják, hogyan kell az elkeseredett embereket a kívánt irányba manipulálni. Ez a munkájuk, valaki ezért fizeti őket, és most az a feladatuk, hogy a magyar határzárnál konfliktusokat gerjesszenek, amit a sajtó a szomszédos országok közti feszültségkeltéssé terebélyesíthet.

Magyarország csapdahelyzetben van.

Nyilvánvalóan nem tudunk több millió menekültet befogadni és ellátni. A társadalom többsége is ellenzi a menekültek befogadását, emiatt a tömeges bevándorlás a társadalmi feszültségek importálását jelenti hazánk számára. Ugyanakkor, nem hagyható figyelmen kívül a tény, hogy van egy ilyen irányú törekvés: Magyarországot ellenségképpé tenni, feszültséget szítani a szomszédos országokkal. Vannak olyanok, akik továbbra is a zavarosban halásznak, és ha nem akarjuk, hogy a történelem egy újabb háborút hozzon Magyarország számára, mi magunk is zavarosban kell halásszunk. Zavarossá tették a vizet, mi másban halászhatnánk? Meg kell tanulnunk használni a káoszt, amit ellenünk fordítanának – mert a káosz nem csak a pusztítás, de a teremtés lehetőségét is magában hordozza. Ha Európa nem hagy más utat számunkra, Magyarország újra független cselekvőként kell fellépjen az európai értékek védelmében.

Bizakodásra adhat okot, hogy a kormányfő egy masszőr helyett harcművészt nevezett ki honvédelmi miniszternek, mert így minden bizonnyal nem a szavazatára lesz szükség, hanem, hogy tisztában legyen azzal; a gyenge erős elleni harca zajlik térségünkben, és nem Magyarország erőire kell alapozni a választ. Az egyetlen alternatíva, hogy az ellenség erejét fordítsuk saját maga ellen. Magyarország élő államként kell fellépjen saját maga és a térség stabilitásának védelmében. Nem a magyar nép, a térség népeinek sorsa múlik azon, hogy a kormány hajlandó-e részt venni a szomszédos országokkal erőszakspirál kialakításában.

Magyarország, és a szomszédos országok népei egyaránt a békében érdekeltek. Ezért kulcsfontosságú, hogy a pusztító erőket saját forrásába vezessük vissza. Az európai politikában is sokak számára egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államok felelős a népvándorlási hullám elindításáért, mert “a Nyugat elöregedő lakosságának szüksége van a bevándorlókra”. Miért Ukrajnába és a Baltikumra indítunk katonai transzportot, mikor egyetlen repülőgép is több száz menekültet tudna elszállítani az Egyesült Államokba, hogy a demokrácia fellegvára megsegítse? Hadseregünk nincs elég, de légi közlekedésünk még van; elegendő repülőgépünk van ahhoz, hogy néhány nap alatt százezreknek segítsünk eljutni az ígéret földjére, a demokrácia és emberi jogok védelmezőjének oltalmába.