Egyre több európai ország vonja ki aranytartalékát a Federal Reserve New York-i páncéltermeiből, így a Fed által őrzött arany mennyisége évtizedes viszonylatban is rekord alacsonyra csökkent.

Elsőként Németország jelentette be igényét a nemzeti aranytartalék hazaszállítására vonatkozóan. Berlin példáját később Hollandia, idén májusban Ausztria is követte, és Európában trenddé vált az amerikai páncéltermekben őriztetett aranytartalékok repatriálása. Németország elsőként 2012-ben jelentette be igényét a nemzeti aranytartalék hazaszállítására, ami kisebb részletekben egészen 2020-ig fog zajlani. A német központi bank ugyanakkor számos alkalommal jelezte, hogy a szállításra vonatkozóan az amerikai fél részéről megmagyarázhatatlan időhúzást tapasztaltak.

Lew Rockwell, a Mises Intézet elnöke szerint az aranytartalékok repatriálása jó hatással lesz a világgazdaságra, és egyben egy új globális egyensúly kialakulását vetíti előre. Bár a Fed – és gazdaságpolitikájának támogatói – szerint a fizikai arany nem játszik jelentős szerepet a mai monetáris politikában, mégis évtizedeken át szükségszerűségnek tekintették, hogy az Egyesült Államokban halmozódjon fel más országok aranytartaléka. Rockwell szerint általános törvényszerűségnek tekinthető, hogy a birodalmak saját központjaikban halmozzák fel a gyarmatvidékek és függésben lévő országok aranykészleteit. Ugyanez volt megfigyelhető meg az Egyesült Államok esetében is, mígnem az amerikai gazdaság hanyatló pályára állt, és 2012 óta egyre több ország döntött úgy, hogy hazaszállítaná saját aranytartalékát a Fed páncéltermeiből.

A közgazdász szerint ez a New York-i bankok számára egyre komolyabb gondot okoz, más országoknak viszont jelentős lépés újbóli függetlenségük megalapozása felé. Egyes országok vezetői nyíltan kifejezésre juttatják azzal kapcsolatos félelmüket, hogy az Egyesült Államokban őriztetett aranyat az amerikai kormány már eladta, és saját nemzeti vagyonuk visszaszerzése csak diplomáciai botrányok sorozata árán vihető véghez.