Az Egyesült Államokból szállított cseppfolyósított földgáz ígéretével, az orosz gáztól függetlenedés jelszavával indult két éve az ukrán EuroMajdan. Az amerikaiak ígéreteiből nem lett semmi; továbbra is Moszkva oldja meg a téli fűtést, az Európai Unió pedig kifizeti.
Ez már a második tél, amikor Ukrajna úgy harcol az “orosz gáz-imperializmus” ellen, hogy közben az orosz gáz az egyetlen akadálya annak, hogy télen, az otthonokban mínusz 25 fok legyen. Az amerikaiak cseppfolyósított földgázt ígértek, de az ígéreteikből semmi nem lett. Maros Sefcovic, az Európai Bizottság alelnöke tegnap bejelentette, hogy Brüsszelben áttörést értek el az orosz és ukrán energetikai minisztériumok vezetőivel folytatott tárgyalásokon. Ennek eredményeként idén is Oroszország tölti fel az ukrán gáztározókat. Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter bejelentése szerint pedig mindezt az Európai Bizottság fogja fizetni.
A megállapodás értelmében Ukrajna jövő márciusig zavartalanul kapja az orosz gázt, cserébe beleegyezett abba, hogy az Európai Unió számára is külön tározókban elhelyez 2 milliárd köbméter földgázt, ami szintén Oroszországból származik. Moszkva mindezt baráti áron adja, az ezer köbméterenkénti árat 251 dollárról 227-re csökkentették. Alekszandr Novak a megállapodás jelentőségét úgy összegezte; az
lehetővé teszi, hogy ukrán állampolgárok milliói idén is biztosan túléljék a telet.
2013 novemberében civil látszatú tüntetések kezdődtek Kijevben. A tüntetések radikalizálásával, a belföldi szélsőjobboldal bevonásával a legitim ukrán kormány eltávolításra került – helyét egy demokratikus felhatalmazás nélkül működő atlantista csoport vette át. Kezdetben az EuroMajdan vezető alakjaival is elhitették, hogy bármit megtehetnek, mert az Európai Unió is az orosz földgáz kiváltására törekszik. Az Egyesült Államok külpolitikai törekvéseivel együttműködő európai politikusok azt hangoztatták, hogy az orosz gáz Ukrajna számára is kiváltható más forrásokkal, és a forradalom után az Egyesült Államok fog cseppfolyósított földgázt szállítani Ukrajnába.
Eközben voltak olyan, az európai retorikánál józanabb hangok is, amire senki nem hallgatott. Brad Sherman, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja már 2014 májusában kijelentette, hogy az USA energiaexportja nem tudná fedezni az európai gáz- és olajszükségletnek azt a hányadát, amit jelenleg Oroszország biztosít. A szenátor szerint valószerűtlen, hogy az amerikai cseppfolyósított földgáz ki tudná váltani Európában az orosz energiaimportot. A politikus kifejtette, hogy ez csak abban az esetben lenne biztosítható, ha az európaiak 50%-al többet fizetnének az energiáért, és a veszteséget az amerikai lakosságra terhelik.
Az amerikai politikus akkor kifejtette, hogy még abban a esetben is, ha Európa hajlandó lenne 50%-al többet fizetni a földgázért, az Egyesült Államok számára veszteséges lenne az üzlet, emiatt azt se az európai, se az amerikai adófizetőkkel nem lehet elfogadtatni (Japánnak ennél jóval drágábban exportálnak). Európában és Ukrajnában a racionális hangokra senki nem hallgatott – ebből állt elő az a helyzet, hogy jelenleg 18 nyugati ország haderői állomásoznak Ukrajnában, ami háborús retorikát folytat Oroszország ellen, az Európai Unió pedig továbbra is “orosz veszélyről” beszél; de eközben az ukrán lakosság idén második alkalommal fagyna meg az orosz földgáz nélkül, az Európai Bizottság pedig nem tud más alternatívát felmutatni, mint kifizetni az orosz gázt egy újabb országnak, amit félrevezettek az Amerikai Álommal.