Irina Jarovaja, az orosz Állami Duma Biztonsági Bizottságának elnöke szerint Oroszország ellen olyan fajta politikai nyomásgyakorlás zajlik, ami a katonai agresszió előkészületeinek utolsó fázisát jelenti.

Jarovaja szerint az Oroszország elleni politikai agresszió annak tudható be, hogy az agresszor egyelőre nincs felkészülve a közvetlen katonai konfrontációra, de folyamatban van annak előkészítése: “A politikai agressziót olyan esetekben használják, amelyben valaki még nincs felkészülve arra, hogy katonai agressziót alkalmazzon. Következésképp, elismerhetjük az orosz védelmi ipar sikerességét, ami pajzsként védi országunkat. Ennek a pajzsnak a jelenléte akadályozza meg, hogy Oroszország ellen egy újabb lépést tegyenek – a nyílt katonai agressziót.”

Jarovaja szerint a politikai agresszió célja, hogy illegális, de a maga nemében erőszakosnak nevezhető eszközökkel rákényszerítsen egy független országot, hogy megsemmisítse saját védelmi iparát, állambiztonsági alapjait, miközben a nyomásgyakorlás a független ország gazdasági alapjainak kikezdését is célozza. Ilyen politikai agresszióval van dolga Oroszországnak, amikor nyugati országok kijelentik, hogy az orosz határon belül összpontosuló katonai erő fenyegetés számukra, vagy amikor szankciókat hoznak, és azok eltörléséért cserébe politikai feltételeket szabnának.

Irina Jarovaja emlékeztetett, hogy az orosz katonai doktrínának továbbra is alapja a védelem, nem a támadás. A honvédelem azonban alkalmas kell legyen arra, hogy az agresszor csapásmérő erőit megsemmisítse – és minél több fegyvert telepít a NATO Kelet-Európába, annál több orosz fegyvernek kell készenlétben állnia, hogy egy Oroszország elleni katonai agresszió esetén a nyugati csapásmérő erőt megsemmisítsék. Az államfő döntéseinek köszönhetően azonban ez mind rendelkezésre áll, Vlagyimir Putyin utasítására mintegy 20 trillió rubelt költöttek a katonai-ipari komplexum fejlesztésére, ami továbbra is meg tudja őrizni Oroszország szuverenitását.

“Kizárólag ez a minőség teszi lehetővé, hogy kimondjuk az igazságot a világban zajló eseményekről, és saját érdekeink védelmében függetlenül léphessünk fel.”

Jarovaja szerint az Oroszország elleni gazdasági szankciók egyetlen oka, hogy a nyugati országok nem állnak készen az Oroszország elleni katonai agresszióra, de természeti kincseinek megszerzésében továbbra is érdekeltek. Mindebből le lehet vonni a következtetést, hogy a háború elkerülésének egyetlen módja, ha Oroszország még többet költ a védelmi iparra, és képes marad a NATO fegyverrendszereinek megsemmisítésére – ebben az esetben ugyanis az agresszor a gazdasági és politikai nyomásgyakorlást nem tudja a nyílt katonai agresszió szintjére emelni.