Szombatra már enyhültek az ideiglenes kereskedelmi korlátozások Szerbia és Horvátország közt, de a hétvége során egyértelművé vált: térségünkbe újra visszatért a szankciós politika, a migrációs válság pedig újabb konfliktusok magvát hintette el.

Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök pénteki bejelentése szerint Szerbia megszüntette a horvát termékekre átmenetileg kivetett behozatali tilalmat, és lehetővé tette, hogy belépjenek területére a horvát tehergépjárművek. A nap folyamán Horvátország újra megnyitotta a határátkelőhelyeket, melyek korábban szintén zárva voltak a Szerbiában regisztrált tehergépjárművek számára. Vucic az intézkedés bejelentésekor arról beszélt, soha egy pillanatig nem gondoltak arra, hogy megtorló intézkedéseket hozzanak, mindössze saját országukat és nemzet érdeküket védték a gazdasági korlátozásokkal. Az alig néhány napig tartó szerb-horvát gazdasági konfliktus azonban a nyílt erőpolitika visszatérésének jele Európában; egyes térségi országok nem közös megoldások kidolgozására törekszenek, hanem bármilyen áron is saját rövid távú érdekeiket akarják érvényesíteni a kaotikus helyzetben. Ez az érdekérvényesítés ráadásul nem is nemzeti, sokkal inkább egyéni jellegű, ami hatalommal való visszaéléssel társul: Horvátországban a választási kampány miatt eszközzé vált a migrációs válság, és a szerb határ lezárása egyaránt, a helyzetből azonban politikusok – mint egyének – kovácsolnak előnyt, nem az ország egésze.

Horvátország hétfőn zárta le határátkelőhelyeit Szerbia irányából. Szerbia miniszterelnöke a 8-ból 7 határátkelőhely lezárását követően levelet írt az Európai Unió vezetőihez, arra kérve őket, hogy azonnal és egyértelmű választ adjanak arra vonatkozóan, tekinthető-e az Európai Unió hivatalos állásfoglalásának a határok teljes lezárására törekvés. Vucic akkor Brüsszeltől kért magyarázatot arra, miért zárta le határait Horvátország, Zágrábból ugyanis semmilyen előzetes értesítést nem kaptak. Egyértelmű válasz és a konfliktus megoldásának hiányában csütörtökön Szerbia is lezárta határait Horvátország irányából a teherforgalom számára, és behozatali tilalmat vetettek ki a horvát termékekre.

Az eset után okkal beszélt az európai sajtó horvát-szerb vámháborúról, és ezzel újra visszatért térségünkbe a nyílt erőre alapozó szankciós politika. Belgrád a szerb gazdaság megsemmisítésére tett lépésnek tekintette a határok lezárását, és ultimátumot adott Horvátországnak a teherforgalom korlátozásával, hogy az újra megnyissa határait. Mivel Horvátország az ultimátum elhangzását követően 24 órán belül megnyitotta a határátkelőket és újraindította a teherforgalmat, a migrációs válság olaj volt a tűzre a két ország kapcsolatában, mert mindezekből – egy választási kampány kellős közepén – a horvát választók számára is egyértelművé vált, hogy a hirtelen jött konfliktus során Szerbia kerekedett felül.

Szeptember közepén Rogán Antal bejelentette, hogy amennyiben Horvátország nem hajlandó megvédeni a schengeni övezet határait – ehelyett tömegesen Magyarország területére hordja a migránsokat -, Magyarország blokkolni fogja Horvátország schengeni övezethez csatlakozását. A nemzetek közti konfliktus ugyanakkor egyértelművé tette, hogy minden, a konfliktusban érintett ország közös érdeke, hogy a bevándorlók lehetőleg az ország határain kívül maradjanak.

• A horvát politikusok a választóknak akarnak megfelelni, ezért tömegesen Magyarországra szállítják tovább a migránsokat.
• A magyar kormányt szintén a szavazatok megtartása – is – motiválta, amikor döntést hozott arról, hogy kerítést épít az illegális bevándorlók határon kívül tartására.
• Szerbia szintén szervezett módon továbbítja a bevándorlókat a migrációs útvonal következő országaiba, mert a választók abszolút többsége ezt várja el.

Ennek ellenére az Európai Unió gyakorlatilag egyetlen dologban nem tudott megegyezni a migrációs válság rendezése kapcsán, és az a bevándorlás leállítása, a görög határ lezárása.

A válság megoldását, a konfliktusok enyhítését nagy mértékben nehezíti, hogy Európában működnek olyan, nem-európai érdeket képviselő “civil” szervezetek, melyek ugyan semmilyen demokratikus felhatalmazással nem rendelkeznek, nem pártként vannak bejegyezve, de vezetőik mégis úgy gondolják, hogy jogukban áll ideológiai elvárásokat megfogalmazni az európai kormányokkal szemben, az ő dogmáiktól való eltérés esetére pedig mindenféle következményeket helyezhetnek kilátásba. Szeptember elején 28 európai szabadkőműves páholy írt alá egy közös nyilatkozatot, amiben felszólították az európai kormányokat, hogy engedélyezzék a korlátlan bevándorlást Európába. Az Európai Unió mindeddig “nem tudott” megállapodásra jutni a fő bevándorlási útvonalak lezárásáról – annak ellenére, hogy valamennyi európai ország többségi lakossága ezt várja el a kormányoktól.