A tények ismerete nélkül, szubjektív beszámolók alapján állított össze egy tanulmányt a magyarországi menekülthelyzetről a Human Rights Watch. A visszaellenőrizhetetlen beszámolók alapján most kiújulni látszik a Magyarországra irányuló nemzetközi nyomásgyakorlás.

A jogvédőket szándékosan nem engedte be a rendőrség a röszkei menekülttáborba, hogy ezzel elejét vegyék a nemzetközi sajtó újabb hadjáratának, és megakadályozzák, hogy a jelenlétük még agresszívabbá tegye a jogvédők tevékenysége miatt egyébként is követelőzővé váló illegális bevándorlókat. A HRW azonban a helyszínre bejutás nélkül is összeállított egy az eredeti céljaik szerint megírt “tanulmányt”, ami a helyszín megtekintése nélkül, összesen 24 ismeretlen menekült elmondása alapján készült el. Mivel a menekülteknek sikeresen megtanították a “civil” szervezetek, hogy ha jogvédőt látnak, panaszkodni kell – panaszkodtak. Ebből született a Human Rights Watch jelentése, amit most a nyugati országok kész tényként kezelnek Magyarországra vonatkozóan.

A HRW jelentése nyomást gyakorol Magyarországra. “Eleget kell tenni nemzetközi kötelezettségvállalásainknak”, “sértjük az alapvető emberi jogokat”. Peter Bouckaert, a szervezet igazgatója egyenesen azt találta mondani, hogy „Röszkén mocskos, túlzsúfolt körülmények között tartják az embereket, orvosi ellátás és elegendő élelmiszer nélkül”. Magyarország tehát éhezteti a menekülteket, hagyja meghalni a betegeket – mindezt más országok tényként kezelik, és mindössze 24 menekült saját bevallása alapján, akiknek személyazonossága sem visszaellenőrizhető, hiszen személyazonosító okmányok nélkül, illegális bevándorlóként érkeztek az országba, Magyarországon regisztrálni pedig nem hajlandók.

Ha a HRW jelentésének van tanulsága, az mindössze annyi, hogy a jogvédőket soha, sehová nem szabad beengedni.

Az elmarasztaló jelentést akkor is összeállítják, ha a rendőrök nem engedik be őket. Ehhez nem kell a tények ismerete, a közvetlen megfigyelés; mint mindig, a cél eleve az ország lejáratása, amit láthatóan akkor is megtesznek, ha nincs közvetlen alapjuk a megfigyelésre. Magyarország akkor is nyomásgyakorlás alá kerül, ha arra semmilyen alappal nem szolgálunk. Hogy egy klasszikust idézzünk; “ha van rajta sapka, azért, ha meg nincs rajta, akkor azért”.

A helyzet mindemellett nagyságrendekkel bonyolultabb annál, mint hogy Magyarország hogyan bánik a menekültekkel, kapnak-e elég gyógyszert, élelmiszert. Mindez túlmutat a menekültek – mint egyének – helyzetén. Magyarországon a politikai egyensúlyt befolyásolhatják az ilyen nemzetközi értékelések. A pártok egy része a védtelenek védelmezőjének szerepében tetszeleg, és egyetlen, ehhez hasonló jelentésből is kézzelfogható mennyiségű szavazathoz jutnak. Az elmarasztaló jelentést emiatt meg kell írniuk – ha beengedik őket, akkor úgy, ha meg nem engedik be, akkor úgy.

A cél már rég nem az, hogy a menekültek elég gyógyszert és ételt kapjanak. A cél, hogy az a párt jusson kormányra, ami támogatja az Európai Egyesült Államok megalapítását. A cél Magyarország politikai alapjainak kikezdése, a menekültek csak eszköz – és a jogvédők ezzel éppen annyira dehumanizálják őket, mint az általuk ostorozott “ellentábor”.