Németország belső gyarmatosító tevékenysége lehet az Európai Unió gazdasági hanyatlásának elsődleges okozója. Patrick Chovanec, amerikai közgazdász szerint a német külkereskedelemben kell keresni az eurozóna válságának okát, és annak problémáit kizárólag a német gazdaságpolitika megváltoztatásával lehet megoldani.

A Deutsche Wirtschafts Nachrichten idézi a közgazdász Foreign Policy magazinnak adott interjúját. Ebben Chovanec kifejtette, hogy mivel Németország külkereskedelmi egyenlege éves szinten 217 milliárd euró – 2014-es adat, és ezzel Kína után a második helyen áll -, a kormány abba fekteti a pénzét, hogy egy aszimmetrikus viszonyt állandósítson az Európai Unió határain belül. A német költségvetés bevételeinek tekintélyes részét az export hozza, emiatt Berlin aktívan hitelezi az Európai Unió más országait, miközben azok – politikai nyomára – német termékek vásárlására költik a kapott hiteleket. Németország ezzel a gyakorlattal gyarmattartást folytat az Európai Unió határain belül, és hosszú távon abban válik érdekeltté, hogy a hitelezett országok ne legyenek képesek saját termelést folytatni, ehelyett hitelcsapdába kerüljenek, és a kölcsönökből a német termékeket vásárolják fel.

Chovanec szerint ahelyett, hogy ez hozzájárulna a német gazdasági növekedéshez, a német külkereskedelmi profit valójában az Európai Unió gazdasági válságának elsődleges okozójává vált. Ennek a gyakorlatnak köszönhetően a német gazdaság lett az Európai Unió fő húzóereje – de a rossz értelemben, mivel ahelyett, hogy növekedésben megelőzné más országok gazdaságait, módszeresen leépíti azokat.

A közgazdász szerint ennek hatása majd a közeljövőben fog csak igazán érződni. A németek ugyanis hozzászoktak az anyagi jóléthez, de a kormány a külkereskedelemből származó bevételeket nem a saját termelés fokozásába fektette, hanem hitelként kihelyezte azt a perifériaországokba. Ennek köszönhetően a perifériaországok adóssága olyan méreteket öltött, hogy azt nyilvánvalóan soha nem fogják visszafizetni. Újabb hiteleket pedig nem, vagy csak a korábbiak részleges vissza nem fizetése esetén tudnak felvenni, emiatt Németországban egyik évről a másikra is többszörösére nőhet a munkanélküliség; azok a vállalatok, melyek termékeit eddig a perifériaországok német hitelből vették meg, tömeges csődbe jutnak.

Chovanec szerint azonban Berlin és a perifériaországok tevékenysége ugyanazon érem két oldala; a perifériaországok szintén hibát követtek el azzal, hogy a kapott hitelekből nem a saját termelést növelték, hanem német termékeket vettek. Emiatt soha nem fogják tudni visszafizetni a felvett hiteleket, azokra az állami vagyon kiértékesítése a legnagyobb fedezetük. A teljes privatizáció azonban a maradék gazdasági erőforrások felélését jelenti, így elkerülhetetlen a katasztrófa.

A szakértő szerint az lenne az egyetlen logikus megoldás, ha Németország elhagyná az eurozónát, és visszaállna a márka használatára. Azt követően Berlin a hazai termelés fokozására kellene költse a perifériaországok által egyre nehezebben fizetett hitelrészleteket, nem pedig újabb hitelek kihelyezésére. Chovanec szerint az európai gazdaság válságból kilábalása csak a hazai termelés újraindításával érhető el, és a hitelcsapdába jutott országok sem a megszorítás felé kell elinduljanak, ehelyett az országok újraiparosítására kellene koncentrálni.