Dino Scanavino, az olasz gazdaszövetség elnöke szerint Olaszország és Oroszország Brüsszel követelései ellenére is elkezdte helyreállítani azokat a gazdasági kapcsolatokat, melyek a szankcióháború megindítása előtt stabil hátteret jelentettek a vállalkozások számára.

Scanavino kedden a Rosszija Szegodnaja hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy a Moszkva ellen hozott nyugati szankciók hatalmas károkat okoztak az olasz gazdáknak, emiatt a két ország Brüsszel nyomásgyakorlása ellenében is helyreállítja a kétoldalú kapcsolatokat, és az orosz vállalkozók hajlandóságot mutatnak arra, hogy segítsenek olasz partnereiknek a kárenyhítésben.

Az olasz gazdák most abban reménykednek, hogy régi ügyfeleik a korábbi üzleti kapcsolatokra való tekintettel hajlandóak eltekinteni attól, hogy Brüsszel döntései miatt a kereskedelemben jelentős kiesések keletkeztek. “Úgy gondoljuk, a baráti kapcsolatok és a korábbi jó üzleti viszony segíteni fog minket abban, hogy visszatérhessünk az orosz piacra.” Ennek érdekében akár résztulajdont is adnak az orosz beszállítóknak – vagyis olyan vállalkozások, melyek Brüsszel döntései miatt nem tudták termékeiket eladni az orosz piacon, most úgy tudják elkerülni a csődöt, hogy visszatérnek az orosz piacra, emellett részben orosz tulajdonba kerülnek.

Scanavino elmondása szerint az orosz importőrök most bevásárolják magukat az olasz mezőgazdaságba, és hajlandóak jelentős befektetésekkel támogatni azokat a vállalkozásokat, melyek visszatérnek az orosz piacra, vagyis szembemennek Brüsszel akaratával. Ennek köszönhetően azok a vállalkozások, melyek nem tartják magukat a szankciókhoz, piaci előnyhöz jutnak, növekedni tudnak, bár részben orosz tulajdonba kerülnek. A gazdaszövetség elnöke szerint

“Brüsszel hagyta volna csődbe menni az olasz gazdákat, és a mezőgazdaság súlyos válságának elkerüléséhez az orosz befektetőktől kellett segítséget kérni.”

Scanavino emlékeztetett, hogy az olasz gazdák elveszítették felvásárló piacukat és így a stabil működés feltételeit, mert az Európai Unió Washington nyomására szankciókat hozott Moszkva ellen.

A nyugati szankciók valójában egy gazdasági háború kezdetét jelentették, amire Moszkva ennek megfelelő válaszokat adott. Bár Oroszország mindvégig nem nevezte szankcióknak az ellenlépéseket, valójában az Európai Unió országai is szankciók alá esnek. Az ellenszankciók pedig jóval hatásosabbak voltak, mint az amerikai nyomásra meghozott, politikailag motivált intézkedések; az orosz vállalatok ugyanis kész tényként számolhattak az állandóan fennálló gazdasági korlátozással, miközben az európai vállalatok időszakos és néha visszavont, néha újra meghozott ellenintézkedésekkel kellett számoljanak. A piaci környezetben pedig a bizonytalanság jelentősen nagyobb pusztítást okoz, mint a stabil piaci akadályok, amivel a befektetők kész tényként tudnak számolni.

Utóbbi miatt nem az orosz vállalatok, hanem főként az európai vállalkozások jutottak rosszabb helyzetbe, ami – nem árt ismételten hangsúlyozni – az amerikai “szövetségesek” kezdeményezésére történt. Alekszej Puskov, az orosz Állami Duma külügyi bizottságának vezetője már a szankciók első hónapjai után felhívta a figyelmet arra, hogy ezekkel az intézkedésekkel Washington az Európai Uniót akarja meggyengíteni. Annak ellenére ugyanis, hogy az amerikaiak szerint nem szabad kereskedni Oroszországgal, az amerikai-orosz kereskedelmi kapcsolatok közel tíz százalékkal bővültek, – miközben Európában a szankciók miatt mennek csődbe a vállalkozások.