Denevérraj lepte el az Index.hu szerkesztőségét, emiatt nem tudják békésen végezni dolgukat a hazai liberálisok. A képszerkesztő van a legnagyobb gondban, neki az egész asztala használhatatlanná vált.

Néha van az úgy, hogy egy városban elszaporodnak a bűnözők, és a bűnüldöző szervek olyan mértékben fertőzötté válnak, hogy az az egy rendőr, aki még tisztességes, saját hivatásában is számkivetetté válik. Ilyen helyzetben az utolsó tisztességes rend őre saját kollégáival, és a bűnözőkkel egyszerre kell szembenézzen. Sokan félnek, mások anyagi nyereségvágyból a bűnözőkkel tartanak; a város menthetetlennek látszik. Ebben a helyzetben

az utolsó tisztességes rendőr nem fordulhat máshoz, mint a denevéremberhez.

Valahogy így járhatott az Index szerkesztősége is: egyik nap úgy jártak, hogy megjelent egy denevérraj, és telecsinálta a képszerkesztő asztalát.

Denevér index

“még fényes kora délután ugyanakkor a képszerkesztők feje felett, a lámpabúráknál (armatúra) megjelent három puha, barna kis csomó, amelyekben tüzetes vizsgálódásra gubbasztó denevéreket fedeztünk fel.”

Bár szerették volna szakszerű kezekben tudni őket, hiába keresték az illetékes hivatalokat, mert szembetalálták magukat azzal a bürokráciával, ami a tisztességes, ám magányos rendőr kolléga hivatását is megkeseríti. Egyik illetékes személy a másikhoz irányít át, senkinek nem az ő asztala, hogy megoldja a problémát. Végül

“a denevérvész miatt bebábozódott az Index szerkesztősége.”

Meglehet, hogy egy képzeletbéli Gotham Cityben pont azokhoz fordulnak a bűnözők, akik nagyon is tisztában vannak a Batman kilétével – de mégsem segítenek. Tényleg tudják-e a bűnözők, kihez kell fordulni, ha a denevérember okoz nekik problémát? Sokan vannak ugyanis, akiket csak a félelem, vagy az anyagi nyereség vágya hajt a rossz oldalra. Ha a rend őreiben megszűnik a félelem, a bűnöző újra azzá válik, ami mindig is volt: egyszerű bűnöző. Akkor a kollégák újra egymásra találnak, és felismerik, hogy valójában nem a denevérember a probléma.

Be kell látni, akárkihez is fordulnak az Index szerkesztői, egy csöppnyi elégtételt mindenki talál abban, hogy az asztalukat átmenetileg denevérkosz borítja. Elvégre, kibe ne rúgtak volna bele legalább egyszer az elmúlt évek során?

“Már szinte észre sem veszem, ha éjszakai ügyeletben úgy félóránként felbolydul mind az öt szerkesztőségi denevér, és percekig cikáznak felettem. […] Munkatársaink mind a sokszínű sajtó hívei, így Népszabadságot, Napi Gazdaságot, Magyar Hírlapot, Blikket, Zsaru Magazint is összepiszkíthatnak a denevérjeink.”

A denevér egyébként az egyetlen emlősállat, ami repülésre képes, és ellentétben az emlősök többségével, ultrahanggal kommunikál. Az ultrahang frekvenciája fajonként különböző, de biztosak vagyunk abban, hogy az Index nem fog tudni velük szót érteni. Annyi azonban látatlanban is megállapítható, hogy a hívatlan vendégek nem a sokszínű sajtó hívei, és a Napi Gazdaság szerkesztőségében nem okoznak problémát.