Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde már elhangzása pillanatában éles kritikák tárgyává vált. A kormányfőt érő kritikák ugyanakkor arról árulkodnak, hogy az elhangzottakból a politikai elemzők is mindössze a választók számára megfogalmazott üzenetet értették meg.

Ameddig a baloldali és jobboldali ellenzék az egyszerű belpolitikai üzenetek befogadásával vagy elutasításával, esetleg hitelességének kétségbe vonásával van elfoglalva, a magyar gondolkodói réteg tisztában kell legyen azzal, hogy az elhangzottaknak milyen más tartalmai vannak. A kormányfő beszéde ugyanis az új évszázad geopolitikájával kapcsolatos üzenetek hordozója volt, és a magyarországi elit egyértelmű állásfoglalását fogalmazta meg a globális hatalmi átrendeződéssel, hazánk abban betöltött szerepével kapcsolatban, valamint kifejtette a magyarországi elit állásfoglalását az új globális hatalmi viszonyok térségi struktúrájára vonatkozóan.

Orbán Viktor beszédének a választók számára megfogalmazott üzenete a következő kulcsszavak mentén szerveződött: bevándorlás, baloldal, kormányzati eredmények. Ezek röviden összefoglalják a beszéd felszínes tematikáját. Az ellenzéknek heteken, hónapokon át témát szolgáltat és kritikai alapot ad. Ugyanakkor a magyar gondolkodói rétegnek a következő kulcsszavakkal kell foglalkoznia: védvonal, saját út, struktúra. Előbbiek egy olyan politikai állásfoglalást hordoznak, amivel az Orbán-kormány az európai politika egy új irányvonalához hozzáigazodik. Utóbbi pedig kifejezetten a magyarországi elit saját elképzeléseit tükrözi.

Orbán Viktornak ez már második olyan tusványosi beszéde, ami kiindulási alapnak nem egy egypólusú világrendet tekint, aminek megkérdőjelezhetetlen alapja a nyugati hegemónia, hanem mondanivalóját a multipoláris világrend kialakulásának tudatában fogalmazza meg, az arról folyamatban lévő nemzetközi diskurzushoz magyar részről konkrét javaslatot tesz hozzá, és egyúttal képes arra, hogy azt másodlagos üzenettel a választók számára könnyen emészthető üzenetekbe csomagolja. Az elhangzott beszédet ennek megfelelően nem a mostanra felbomlott egypólusú világrend, hanem a kialakulóban lévő multipoláris világrend keretein belül kell értelmezni, – és igen, a bevándorlás tematikája abszolút másodlagos üzenet.

“Nem találtam semmit, ami versenyképes inzultus lenne a mai nyugati ideológiai főáramlat szemében”

Orbán beszédének kezdete a nyugati ideológiai fősodorral való nyílt szembehelyezkedésre tett utalás. Egyértelműsíti a változás irányvonalát, a korábban dogmaként elfogadott ideológiai elemek megkérdőjelezését, amit a dogmák gyakorlati megnyilvánulásának sikertelenségére alapoz. “Ki gondolta volna, hogy Európa nem tudja megvédeni a saját határait, még a fegyvertelen menekültekkel szemben sem. Ki gondolta volna, hogy oda jutnak a dolgok például Franciaországban, hogy az ottani iszlám közösség vezetője nyíltan ajánlatot tesz a francia államnak, hogy adják át az elnéptelenedett keresztény templomokat, szívesen alakítanak ki belőlük iszlám templomokat.”

Az egypólusú világrend alapja az amerikai hegemónia volt, így a változásra vonatkozó üzenetek egyértelműsítéseként az amerikai fél megbízhatatlanságára, az amerikai hegemónia elfogadhatatlanságára tesz utalást, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy ez az asszimetrikus viszony, miközben globális szinten megkérdőjeleződött, napjaink Európájában még tartja magát. “Ki gondolta volna, hogy az Egyesült Államok lehallgatja a német politikai vezetőket, ez kiderül, és nem szakad le az ég? És ki gondolta volna, hogy mi európaiak úgy teszünk mintha mi sem történt volna, és barátságosan folytatjuk szabadkereskedelmi tárgyalásainkat azzal a féllel, aki valószínűleg hamarabb ismeri tárgyalási álláspontjainkat, mint mi saját magunk? És ki gondolta volna egy éve, hogy amerikai fegyvereket telepítenek Közép-Európába, és a magyar parlamentnek az okoz majd fejfájást, hogy Magyarország is beálljon-e a sorba?”

A fent elhangzott mondatok utalás arra, hogy miközben az amerikai hegemónia globális viszonylatban megbomlott, Európában még tartja magát – Európa ugyanis az amerikai fél ellenséges cselekedetei ellenére “úgy tesz, mintha mi sem történt volna”. Ez az üzenet – felszín alatti – problematikájának megjelölése, Közép-Európa korai említése pedig a felszínes üzenettel ellentétben nem hurráoptimista kormánypropaganda, hanem a megfogalmazott válasz hatókörét jelöli meg. A kormányfő beszéde által hordozott üzenet hatókörre vonatkozó része annak deklarálása, hogy Magyarország a multipoláris világrendben egy saját magunk által meghatározott működésű, közép-európai független cselekvő részeként képzeli el a jövőt.

“A jövő megismerhetőségének természetrajza”

A kormányfő beszédében kijelöli azt a belpolitikai és külpolitikai irányt, amit a magyar kormány a geopolitikai átrendeződés közepette követni fog. A közérthetően megfogalmazott filozófiai eszmefuttatás lényege az ideológia és valóság viszonyában bekövetkező változást vetíti előre. “Semmi értelme előrefelé meresztgetnünk a szemünket. […] Abból kell megfejteni a jövőt, amit már ismerünk. Vagyis a jövőről való gondolkodás nem távolbanéző verseny. Inkább a múlt megértésének a versenye. Az győz, aki mélyebben érti meg a múltat, és aki abból gyorsabban és bátrabban vonja le a tanulságokat. Ez a mindenkori politikai vezetés és tervezés kiindulópontja.”

A fenti sorok a kormány jövőbéli belpolitikájának és többirányú külpolitikájának alapjait vetítik előre, melynek középpontja az elmúlt évtizedek történéseinek újraértelmezése lesz. Újraértelmeződik hazánk Európai Unióhoz fűződő viszonya, a liberalizmus és multikulturalizmus megítélése. Továbbá, hogy az Orbáni retorikával éljünk; a szabadságharcot Európában folytatjuk. Ami nem azt jelenti, hogy a magyar kormány az Európai Unió ellen akar szabadságharcot folytatni; “Az Európai Unió úgy ahogy van, önmagában egy nagyszerű siker.”

Önmagában. Tehát nem az Amerikai Egyesült Államokkal együtt. Orbán beszédében arra tett – egyelőre mérsékelt – utalást, hogy a magyar kormány állásfoglalása szerint

nem a tagállamok, hanem az Európai Unió egésze kell szabadságharcot folytasson az amerikai hegemónia ellen.

Ennek egyértelműsítéseként a kormányfő kifejti, hogy Európa mindeddig nem saját maga rendelkezett Európa sorsáról. “A második világháború óta tartó békét nem magunknak köszönhetjük, hanem az amerikaiaknak és az oroszoknak, akik helyettünk eldöntötték Európa ügyeit.” Ugyanakkor “Mi magyarok egy erős Európai Unióban vagyunk érdekeltek, és azt gondoljuk, hogy a sikeres megoldások teszik erőssé.” Az amerikai példa pedig nem követendő példa többé, és Európa lépéseket kell tegyen arra, hogy ne az amerikai minta szerint rendezze belső ügyeit, hanem saját úton kezdjen járni. “Az Amerikai Egyesült Államoknak a természete, és nem a struktúrája, hogy nincsenek különálló nemzettestei, – ezért nem szabad utánozni. Ezzel szemben Európának az a természete, hogy nemzetek alkotják, vagyis őrültség egy nemzetek feletti Európai Egyesült Államok létrehozására törekedni. […] Ha az unió sikeres akar lenni, akkor neki is meg kell találnia saját, jól működő megoldásait.”

Ezen a ponton a más helyi elitek számára megfogalmazott üzenet összetalálkozik a választók számára megfogalmazott, könnyen befogadható tartalmakkal. Ami ugyanis Észak-Afrikában történt, az az amerikai érdekérvényesítés mellékterméke. Orbán Viktor beszédében ezt nem jelenti ki, de hivatkozik az – Arab Tavasz néven mostanra általánosan ismertté vált – eseménysorozatra, melynek során az észak-afrikai országokon végigsöpört a “demokráciaépítés”. Az észak-afrikai rezsimek ugyanis mindeddig megakadályozták, hogy afrikaiak milliói hagyják el a kontinenst, és induljanak el Európa irányába.

“Az újkori népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye. Az észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyáiként működtek, és felfogták az Afrika belseje felől érkező néptömegeket. Az igazán komoly fenyegetés nem a háborús övezetekből érkezik, hanem Afrika mélységeiből. Az észak-afrikai országok szétesésével ez a védvonal látványosan összeomlott, és Észak-Afrika ma már nem tudja megvédeni Európát az irdatlan méretű embertömegektől. Ezáltal rövid idő alatt elképesztő méretű probléma keletkezett.”

Orbán itt Sarkozy volt francia elnökre hivatkozik, aki szerint a jelenlegi népvándorlási hullám csak a kezdet; Afrikában 1,1 milliárd ember van, akinek több mint fele 25 év alatti, és nemsokára nem lesz hol laknia, nem lesz elég vize, és követve a korábban érkezők példáját, nemsokára el fog indulni valamerre. Mire ez az embertömeg ideér, Európának készen kell állnia, hogy megvédje magát. “Vagyis számunkra a tét ma már Európa, az európai polgár életmódja, az európai értékek, és az európai nemzetek megmaradása, vagy eltűnése, még pontosabban: felismerhetetlenségig történő megváltozása.”

Civilizációs identitás

A korábbiak szerint, Orbán Viktor beszédét már a jelenleg stabilizálódó multipoláris világrend keretein belül kell értelmezni. A multipoláris világrendnek pedig sajátossága, hogy abban nem a nemzetállamok, hanem a civilizációk lépnek fel a globális politikában független cselekvőként. Tehát a jövő világpolitikájában nem nemzetközi, hanem civilizációközi kapcsolatokról beszélhetünk, az új, multipoláris rendszerben pedig a civilizációk nem a nyugati civilizáció – ami csak egy a sok közül – standardja szerint szerveződnek, hanem minden civilizációs egység saját történelmi hagyatéka mentén szervezi saját politikai, gazdasági és kulturális életét. Alekszandr Dugin a következőképpen határozza meg a civilizáció fogalmát: “se nem állam, se nem politikai rezsim, nem osztály, de nem is hálózat, nem közösség, nem egyének csoportja, de nem is különálló egyének. A civilizáció egy kollektív közösség, amit közös spirituális, történelmi, kulturális, mentális és szimbolikus tradíció egyesít (gyökereit tekintve gyakran vallásos, bár nem szükségszerűen kell egy adott vallás fogalmaiban megjelennie), melynek tagjai tudatában vannak ennek a közelségnek, függetlenül a nemzeti, osztály-béli, politikai és ideológiai hovatartozástól.”

Orbán Viktor beszédének tartalmaiban mindinkább fellelhetőek a civilizációs identitásra tett utalások, ami egyértelműen jelzi, hogy a kormány a globális viszonyok alakulásának ismeretében új alapokra helyezi a politikát. “Mi azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna. Azért csak szeretnénk, mert ehhez a többiek szándéka is kell.” A kormányfő ezzel a kijelentéssel a nemzetállamok megmaradását középpontba helyező retorika ellenére arra tesz utalást, hogy a nemzetállamok ma nem képeznek független cselekvőt a nemzetközi kapcsolatokban, tehát a nemzetközi viszonyok megváltoztatásához egyetlen ország kevés, a gyakorlati lépésekhez a közös civilizációhoz tartozó országok közös fellépésére van szükség. Ami a multipoláris világrend alapja. Orbán ugyanakkor kérdésessé teszi, hogy ezt az Európai Unió egészére kell-e vonatkoztatni, és utalást tesz arra, hogy az Európai Unió abban az esetben számít civilizációs egységnek, amennyiben függetlenedni tud más civilizációk befolyásától.

“Több európai ország döntött úgy az elmúlt években, hogy nagy számú, más civilizációs alapú embertömeget fogad magába. […] Mi ezt a kísérletet – látva az eredményeit – magunkon nem akarjuk megismételni, és ehhez jogunk van.”

A kormányfő ezen felül egyértelmű utalást tesz arra, hogy amennyiben Nyugat-Európa nem hajlandó magát függetleníteni tőlünk idegen civilizációs befolyások alól, Magyarország megkérdőjelezi az Európai Unió egypólusúságának jogát – “Nem mindenki Németország!” -, és Közép-Európa egységes ellenpólusként fog fellépni a külső befolyás alatt álló Nyugat-Európával szemben.

Ez egy kérdőjel a kormány jövőbéli politikájára vonatkozóan, aminek döntő pontja az lesz, hogy Európa képes-e egységes fordulat végrehajtására, és a tagállamok problémáinak független cselekvőként megoldására, vagy inkább gyarmati sorban akar maradni. Orbán szerint “Európa valódi megoldások helyett ideológiává vált”, ami nem a tagállamok problémával foglalkozik, hanem azt tekinti elsődlegesnek, hogy a megoldás “gyengíti, vagy erősíti-e a saját zárt eszmerendszerét”, vagyis összeegyeztethető-e az uralkodó ideológiával. Ez az uralkodó ideológia pedig az euro-atlanti civilizációs egység által a népekre erőltetett liberalizmus és multikulturalizmus.

Orbán beszédében egyértelmű utalást tesz rá, hogy a nemzetállamok nem működnek független cselekvőként. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartja Brüsszel azon törekvéseit is, hogy a nemzetállamok szuverenitásának felszámolására törekszik. A kormányfő ezzel egy új gondolattal hozzájárul egy jelenleg folyamatban lévő, a multipoláris világrend kialakulásáról folytatott nemzetközi diskurzushoz, és a nemzetállamok felszámolásának elutasításával, ugyanakkor a nemzetállam szintű szuverenitás szükségességének hangsúlyozásával indirekt módon javaslatot tesz a közép-európai civilizációs egység jövőbéli struktúrájára vonatkozóan; arra vonatkozóan, hogy a multipoláris világrendben a közép-európai országok viszonyát – az államközi kapcsolatok szintjén – milyen struktúra, milyen alá-fölérendeltségi viszonyrendszer határozza meg. A kormányfő kijelentései alapján a magyarországi elit egy olyan közép-európai államközi struktúra kialakításában érdekelt, ami megőrzi a nemzetállamok kezdeményezőképességének jogát, de a civilizációként cselekvést konszenzus alapján és egységes fellépésként képzeli el.

Végszóként pedig egy intő jel mindazok számára, akik az idegen civilizációs befolyás oldalára állnak: “Magyarország olyan ország kell legyen, ahol nem történhet meg bármi.” Mindez egy igen központosított, zárt irányvonalat követő belpolitika megjelenésére utal, ami a közép-európai országok elitjei által adott gondolati impulzusokon kívül nem fog mást figyelembe venni a gazdaság- és társadalompolitika terén. Védvonal, saját út, struktúra. Ez volt a beszéd lényege, ami kijelölte a magyarországi elit állásfoglalását a napjainkban zajló geopolitikai átrendeződésre vonatkozóan.