Irán olajügyi minisztere bejelentette, hogy a francia cégek kifejezték hajlandóságukat az iráni energiaszektorban befektetésre vonatkozóan, és a két ország vezetői jelenleg tárgyalásokat folytatnak az energetikai együttműködés kiterjesztéséről.

Laurent Fabius francia külügyminiszter Teheránban tett látogatását követően Bizsan Zangane az újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy a tárgyalások során megállapodtak az Irán és Franciaország közti együttműködés újraindításáról az olaj- és gáztranzit terén. A két ország vezetői megállapodtak arról, hogy a francia vállalatok számos befektetést eszközölnek Irán területén, és részt vesznek az iráni olaj- és földgáz kitermelésében. A tárgyalások során megállapodtak arról, hogy az egyeztetés a közeljövőben folytatódik, és vizsgálni fogják, milyen befektetési lehetőségeik lehetnek még a francia energetikai cégeknek Iránban.

Az olajminiszter szerint a francia vállalatok biztosítják az olajiparban szükséges technológiát és felszereléseket, amit értelemszerűen nem csak Iránban használnak majd, hanem a térségi export fokozására is törekszenek.

Zangane szerint az Olajügyi Minisztérium kiemelt jelentőségű befektetőnek tekinti a francia Total vállalatot, ami elsődleges partnerként részt vesz az iráni olajmezők infrastruktúrájának fejlesztésében. Laurent Fabius a találkozót követően bejelentette, hogy szeptemberben több nagy francia cég vezetőiből álló delegáció utazik Teheránba, hogy a további együttműködésről megkezdjék a tárgyalásokat.

Május első hetében amerikai olajipari vállalatok vezetőiből álló delegáció érkezett Teheránba, ahol megbeszéléseket folytattak az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési engedélyek megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere az amerikai delegáció látogatása után jelentette be, hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat, és a közeljövőben megjelennek Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek. Ez volt az első, arra vonatkozó nyilvános bejelentés, hogy az Irán elleni szankciók feloldásra kerülhetnek, és egyben azt is alátámasztotta, hogy az atomprogram kapcsán valós megállapodásra csak akkor kerülhet sor, ha Irán a kitermelt olajat és földgázt a nyugati országokba exportálja, és a kitermelésben nyugati cégek vesznek részt. Az amerikaiakkal megállapodást követően más nyugati országok vállalatai is megjelentek, a helyettes olajügyi miniszter szerint a kitermelésben érintett nyugati befektetők állandó képviseletet működtetnek az iráni fővárosban.

A Fitch nyugati hitelminősítő intézet szerint Irán megfelelő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a világ legnagyobb kőolaj- és földgázexportőreinek egyikévé váljon. Az iráni földgázkészleteket mintegy 34 trillió köbméterre becsülik, ami a Föld ismert földgázkészletének 18%-a. Az Egyesült Államok hosszú évek alatt felépített katonai nyomásgyakorlással kényszerítette Iránt tárgyalóasztalhoz; a megállapodás lényege, hogy a nyugati országok nem kezdenek háborút Irán ellen, cserébe az kiárusítja természeti kincseit a nyugati országoknak.

Washington tervei szerint Iránt az elkövetkező években az Európai Unió egyik legnagyobb földgázexportőrévé teszik, hogy ezzel kiváltsák Európa függő viszonyát az orosz földgáztól. Csakhogy ez a függő viszony máig egyedüli akadálya annak, hogy az Egyesült Államok bevonhassa Európát egy Oroszország elleni háborúba (Európa gázellátás nélkül maradna egy háború esetén). Az amerikai hadsereg jelenleg – Belorusszia kivételével – minden, Oroszországgal határos európai országban hadgyakorlatokat tart és fokozza katonai jelenlétét Kelet-Európában. A nyugati országok Iránnal folytatott intenzív energetikai együttműködésre törekvése emiatt – az európai biztonságpolitika szempontjából – egy újabb nagy háború előtt álló akadály megkerülésére tett kísérlet.