A brit kormány rendkívüli találkozót hívott össze, miután kétezer illegális bevándorló rohanta meg a Franciaországból Angliába induló vonatokat a Calaisban kezdődő csatorna-alagúton.

A migránsok Calais területén próbáltak meg bejutni az Anglia felé induló vonatokra, és a bevándorló-helyzet mostanra olyan méreteket öltött, hogy az Anglia és Franciaország közti vonatközlekedés ellehetetlenül miatta. Észak-Franciaország és Délkelet-Anglia tömegközlekedésén kaotikus állapotok uralkodnak, és az utakon is komoly torlódások alakulnak ki a migránsok tömegei miatt. A brit kormányra fokozott nyomás nehezedik, emiatt a napokban bejelentették, hogy további 9 millió eurót különítenek el a vasúti csomópontok biztonságának szavatolására. Az Egyesült Királyság az utóbbi hónapok során közel 4 millió euróval támogatta a csomópont biztonsági őrizetét, mivel a csatorna-alagutat kezelő Eurotunnel vállalat azzal vádolta a brit kormányt, hogy nem tesz elegendő ellenintézkedést a helyzet normalizálása érdekében.

Nem csak a tömegközlekedést bonyolító cégek részéről éri kritika a kormányt, hanem a közvélemény is egyre inkább ellenük fordul. Sokan arra hívják fel a figyelmet, hogy ebben a helyzetben már a kormány önmagában fellépése nem elég, ehelyett Franciaországra kellene fokozott nyomást gyakoroljon, hogy saját területein radikálisabb fellépést mutasson a népvándorlással szemben.

A francia és brit kormány folyamatos egyeztetéseket folytat a helyzet kezeléséről, és jelenleg kialakulóban van egy olyan megegyezés, miszerint az afrikai migránsokat egyszerűen visszaküldik Afrikába. Arról azonban nincs egyetértés, hogy mindezt hogyan valósítsák meg. A közvélemény radikális fellépést vár el, de a kormányok nem akarnak erőszakos deportálás jellegű akciókat végrehajtani, mert sokan továbbra is ragaszkodnának a multikulturalizmus sikerességének látszatához.

A helyzet mostanra odáig fajult, hogy Calais környékén több, spontán kialakult menekülttábor működik, ahol évek alatt összegyűltek az illegális bevándorlók. Elgettósodott területek alakultak ki, mert továbbutazni nem tudnak, személyes irataik nincsenek, letelepedni nem tudnak, a kormány pedig nem meri erővel felszámolni a spontán kialakult migráns-gettókat. Az itt összegyűlt bevándorlók időnként egy-kétezres tömegben megindulnak a csatorna-alagút bejárata felé, és megpróbálnak betörni a vonatállomásra. Szerdán történt egy újabb ilyen tömeges betörési kísérlet, melynek során egy bevándorló is életét vesztette.

A brit kormány mindeddig nagyon elővigyázatos volt annak kapcsán, hogy ne a franciákat okolja a kialakult helyzetért. A választók részéről azonban egyre nő a nyomás, és ha a kormány nem, az ellenzék minden bizonnyal kihasználja az adódó lehetőséget. A UKIP (brit függetlenségpárt) nyilvánosan is kijelentette, hogy Franciaország felelős a népvándorlás miatt kialakult közlekedési káoszért. Nigel Farage szerint a brit hadsereg kellene beavatkozzon még a határ francia oldalán, ahol a francia hatóságokkal közösen kellene ellenőrizzék az Anglia területére induló vonatokat.

Franciaország és az Egyesült Királyság mostanra egy sor megállapodást kötött, ami meghatározza, milyen protokoll mentén működhet a brit határőrség Franciaország területén, ez ugyanis mindennapi kérdéssé vált. Egyelőre a határőrség gyűjti össze az ezerszámra érkező migránsokat, és visszaviszik őket a csatorna-alagút vonatállomásai körül kialakult menekülttáborokba. A helyzet azonban egyre éleződik; a migránsok egy része többszöri, egyre elkeseredettebb próbálkozásokat tesz arra, hogy bejusson az Angliába induló vonatokra, így a tettlegességtől sem riadnak vissza. Hétfő éjjel újabb betörési kísérlet történt, melynek során több mint kétezren ostromolták meg a vonatállomás körüli kerítést. Eközben a lakosság egyre inkább követeli a kormány radikális fellépését, ami a spontán menekülttáborok hadsereg általi felszámolását és a migránsok tömeges deportálását jelentené.

A szélsőséges helyzet hatására az európai kormányok szembe kell nézzenek azzal a ténnyel, hogy a multikulturalizmus ideológiája többé nem fenntartható, a lakosság elementáris erejű nyomásgyakorlása mindinkább összeroppantja a kormányok ideológia-alapú bevándorlás-politikáját. Vannak olyan európai kormányok, melyek ezt akadálynak és problémának tekintik; a britek és franciák egyelőre láthatóan próbálják elkerülni a radikális megoldásokat. Vannak azonban olyan európai kormányok, melyek kezdik felismerni a helyzet adta lehetőséget; a lakosság elementáris erejű elvárásai nekik nem feltétlen leküzdendő probléma; sokkal inkább egy lehetőséget jelentenek arra, hogy a kormány újra legitimálja önmagát, és a nép akarata előtt meghajolva újraépítse támogatottságát.

A bevándorlás-probléma ebből a szempontból egy mérföldkő az európai politikában; a kormányok megtapasztalják az otthon erejét, és elkezdik felismerni, hogy stabil kormányzás csakis a nép támogatásával elképzelhető. A migráns probléma letisztítja az ellentéteket, és színvallásra kényszerít valamennyi pártot arra vonatkozóan, hogy kinek az oldalán állnak; a nép oldalán foglalnak állást, vagy inkább a társadalom ellenében próbálnák fenntartani hatalmukat?