Vasárnap a német ZDF TV-csatorna kormányközeli forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy Angela Merkel kancellár és Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter elfogadott egy arra vonatkozó tervezetet, hogy Görögország átmenetileg elhagyná az eurozónát. A később az eurocsoport elé tárt tervezetben többek között az állt, hogy javasolják Görögország átmeneti kilépést az eurozónából.

A görög kilépés híre hallatán egyes szakértők – anélkül, hogy a történteket megfelelő kontextusba helyeznék – olyan elgondolásokkal állnak elő, miszerint, ha Görögország elhagyja az eurozónát, az automatikusan vezet az eurozóna, majd az Európai Unió széthullásához. Az események elhamarkodott értékelése valóban erre az elgondolásra vezet, a történteket szélesebb kontextusba helyezve azonban azt láthatjuk, hogy a láncreakció szerű széthullás a görög kilépés esetén sem lenne törvényszerű következmény. Európában ma a görög kilépésnél nagyságrendekkel kiterjedtebb átalakulás van folyamatban, és az esetleges kilépés csak egyetlen felvonása egy nagyobb integrációs folyamatnak, aminek irányát nem a görög kilépés bekövetkezte vagy annak hiánya határozza meg, a kilépés időpontja viszont nagy mértékben befolyásolhatja.

A görög kilépés következményei nem előreláthatatlanok. Nagyon is előre lehet látni, mi történne, ha Görögország elhagyná az eurozónát és visszatérne a drachma használatához: az euró árfolyama néhány óra leforgása alatt bezuhanna. Befektetők ezreinek jelentene milliárdos profitot egyetlen hatalmas shortolás. Utána jönne a korrekció, és a piac hónapokon át a görög híreket figyelné, ahogy 2008 óta kisebb szünetekkel, de folyamatosan. Mindenki számára egyértelmű lenne, hogy itt az euró vége, a sajtó pedig eddig soha nem látott pánikkeltést folytatna. Egészen addig a pontig, ameddig ugyanazok a szakértők, akik most az euró haláláról beszélnek, be nem jelentenék, hogy “az euró kizárólag a transzatlanti szabadkereskedelmi zóna létrehozásával menthető meg”.

Ezen a ponton válna egyértelművé, kinek volt érdeke a görög kilépés: azoknak, akik azt akarják, hogy az euró és a dollár egyértékűvé váljon. Az euró és dollár közvetlen, 1:1 arányú átválthatósága ugyanis nagy mértékben meggyorsítaná a transzatlanti szabadkereskedelmi zóna létrehozásának előkészületeit. Emiatt a görög kilépés nem Európa érdeke, nem az Európai Unió tagállamainak érdeke, még csak nem is Görögország érdeke: azok akarják kikényszeríteni a görög kilépést, akik a TTIP létrehozásában érdekeltek. 1.0 EUR/USD árfolyam nélkül nincs transzatlanti szabadkereskedelem, az euró bedöntéséhez és hosszú távú meggyengítéséhez pedig egy olyan nagyságrendű esemény szükséges, mint a görög kilépés.

Csütörtökön Alekszisz Ciprasz görög kormányfő újabb javaslatokat nyújtott be a hitelprogram feltételeire vonatkozóan, és ebben már hajlandóságot mutatott a kiadások nagyarányú csökkentésére, adóreformra és nyugdíjreformra. Nagyobb megszorításokat javasolt, mint amit a nyugati hitelezők javasoltak, de cserébe több pénzt kért. Az eurocsoport mégis a görög kilépés forgatókönyvével foglalkozik, mert egyedül a befektetők bizonytalanságban tartásával lehet az eurót hosszú távon gyengíteni, hozzáigazítani a dollár értékéhez, ami a TTIP előfeltétele lenne. Nem érdekeltek a megállapodásban, nem érdekeltek a görög megszorításokban sem: abban érdekeltek, hogy a tárgyalások minél tovább húzódjanak, lehetőleg minél tovább tartó, minél nagyobb bizonytalanság legyen, és a befektetők az euró gyengülésével számoljanak, – a befektetők várakozásai ugyanis a gyakorlatban is előidézik az euró gyengülését.

2006 októberében az euró és dollár közt közel 1.6:1 volt az átváltási arány. Azt követően kezdődött a “válság” fő felvonása, majd egészen máig tart a görög dráma, aminek köszönhetően az átváltási arány átmenetileg beesett 1.1 alá, és hosszú távon paritás alakulhat ki, mert a nyugati hitelezők, a nyugati kormányok nem a görög válság megoldásában érdekeltek, hanem szándékosan előidézték azt, és eszközként használják, feláldozzák Görögországot a TTIP gazdasági talapzatának létrehozása érdekében.

Az eurocsoport szintén nem tud rövid úton megállapodásra jutni arról, hogy elfogadják-e a görög kormányfő újabb feltételeit, mert nem a megoldásban érdekelek, hanem a bizonytalanság fenntartásában. Az Athens News hírügynökség szerint Alekszisz Ciprasz, Angela Merkel, Francois Hollande, és Donald Tusk az eurocsport csúcstalálkozóján belül elszigetelt, személyes megbeszéléseket kezdett, ami tovább fokozza a bizonytalanságot, mert könnyen előfordulhat, hogy amivel ők előállnak, azt pedig az Európai Unió tagállamainak kormányai, vagy később a görög parlament nem fogadja el.

Ha Görögország átmenetileg kilép az eurozónából, az a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményhez szükséges forgatókönyv.

Az eurót látszólag végső csapás éri, a görög kormány a kilépés után is sokéves gazdasági offenzíva célpontja lesz, mert a nyugati tömb számára megengedhetetlen egy olyan példa, melynek során az euró elhagyása egy ország megerősödéséhez vezet. Nekik egy olyan példa kell, hogy a kilépő ország magára marad, gazdasága összeomlik, és végül kénytelen visszalépni az euróövezetbe (vagy az amerikaiakkal létrehozott, közös valutaövezetbe). Emiatt átmeneti kilépésről beszélnek. Az elgondolás szerint ugyanis Görögország visszalépne az övezetbe – miután feláldozásával összenyithatóvá vált a két gazdasági térség.

Egyes szakértők azt is tudni vélik, hogy a görög kilépés “Oroszország érdeke”, mert “Oroszország az Európai Unió széthullásában érdekelt”. Ezeket a szakértőket minden bizonnyal jól megfizetik a tények elferdítéséért, a gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy Oroszországnak egyáltalán nem érdeke se az Európai Unió gyengítése, se a görög kilépés. Moszkva épp ellenkezőleg az Európai Unió külpolitikájának kevésbé agresszívvá tételében, majd a fokozott együttműködésben, és egy Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő szabadkereskedelmi zóna létrehozásában érdekelt. Mindez a transzatlanti térség egybenyitása, az amerikai termékek korlátlan beözönlése esetén nem valósulhatna meg. Emiatt Moszkvának nem érdeke se a TTIP, se a görög kilépés, mert az az euró/dollár paritás kialakulásának, a TTIP létrehozásának előfeltétele. Ellenben, Moszkvának érdeke egy jó erős euró, hogy a dollárral véletlen se legyen 1:1 arányban átváltható, vagyis érdeke az Európai Unió megerősödése, és függetlenné válása. Ha Moszkva valamiféle lobbitevékenységet folytat a görög kormány irányába, annak célja a görög gazdaság megerősítése, és a kilépés megelőzése.

A radikális atlantisták viszont a nagy pénzügyi válság előidézése óta dolgoznak a transzatlanti szabadkereskedelmi zóna megalapításán, amit az Európai Unió és az euró meggyengítésén keresztül érnek el, és az “építkezésüknek” (amit inkább bontásnak lehetne nevezni) a görög dráma csak egyetlen felvonása. A radikális atlantizmus Európa ellenségévé vált, és ezt most, a görög kilépés szélén egyensúlyozva éppen ideje lenne felismerni.

A TTIP jelentőségéről, várhatóhatásairól ITT és ITT olvashat bővebben.