Több mint tízezer esetben regisztráltak dezertálást az ukrán hadseregben 2014 áprilisa óta, az ukrán Veszti hírügynökség jelentése szerint. Az államfő eddig a mozgósítás hat hullámát jelentette be, a hadsereg létszáma ennek köszönhetően 130 ezer főről 232 ezerre nőtt. Porosenko ugyanakkor elismerte, hogy 2014-ben a mozgósítás első hullámával behívottak 30%-a is dezertált, és otthagyta pozícióit.

Az ukránok nem akarnak részt venni egy mesterségesen gerjesztett háborúban, és több városban tömeges tüntetések zajlanak a mozgósítás ellen. A hadköteles korúak tömegesen vándorolnak ki inkább külföldre, hogy családjaikat el tudják tartani, és elkerülhessék a sorozást. Csak Oroszországban 1,3 millió, a háború miatt külföldre menekült ukrán él, de eközben tudni lehet arról is, hogy az Európai Unió területére nagyon sokan érkeznek. A hivatalos adatokhoz képest az Ukrajnából érkező menekültek száma jóval magasabbra tehető, ami mostanra arra ösztönözte a balti államokat, hogy egyáltalán ne fogadjanak be menekülteket Ukrajnából. Az elmúlt egy év során menekültek tömegei érkeztek Belorussziába is. Lukasenko elnök már a háború kirobbanását követően kinyilvánította, hogy a becsületes, dolgozni akaró embereket szívesen fogadják, és megpróbálnak állami segítséget (munkát) biztosítani az Ukrajnából érkezőknek.

Ukrajnában a lakosság megértette, hogy se az ukránoknak, se az oroszoknak nem érdeke ez a háború, emiatt vált tömeges jelenséggé a dezertálás és emigráció. Ron Paul- amerikai politikus – szerint a háború elsősorban a fegyvergyártó cégek érdeke: jól körülhatárolható érdekközösségek rengeteg pénzt fektetnek abba, hogy a sajtó és egy-egy politikus túlfokozza a hisztériát, és “orosz veszélyről” beszéljen. Ez a befektetés sokszorosan megtérül a számukra, az “orosz veszélyre” hivatkozva ugyanis nem csak tovább működtetik a háború gépezetét, de a leamortizált ukrán hadseregen felül az európai országokat is sikeresen ráveszik arra, hogy fokozott fegyverkezésbe kezdjenek, és megvegyék a nyugati fegyvergyártó cégek legújabb termékeit.