Szaúd-Arábia külügyminisztere, Adil ibn Ahmad al-Dzsubair a közelmúltban egymást követően több orosz sajtóorgánumnak is nyilatkozott annak lehetőségéről, hogy megvennék az orosz Iszkander rakétakomplexum export változatát.

A külügyminiszter előbb a Russia Today arab szekciójának, majd a Ria Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy a fegyverrendszer megvásárlásáról megkezdődött a tárgyalási folyamat. Ugyanakkor Szaúd-Arábia egyelőre csak diplomáciai csatornákon kommunikálja azt, hogy gond nélkül megvennék a fegyverrendszert: a külügyminiszter nyilatkozata szerint a gyakorlatban nagyon is akadályok merültek fel, melyeket félre kell állítani. Elmondása alapján nem a kormány dönt az üzlet megvalósulásáról, hanem a gyakorlati használatban illetékes személyek. A hadsereg eközben láthatóan tart a politikai következményektől. Annak ellenére, hogy az illetékes személyek az üzletről pusztán annak technikai és anyagi vonatkozása mentén kellene döntsenek, a helyi viszonyok miatt a politikai tényező is meghatározó, így az üzlet létrejötte esetén is politikai megoldás kell szülessen.

Az Iszkander rakétakomplexum szaúd-arábiai hadrendbe állítása alapjaiban rendezné át a térségben az erőviszonyokat; nem csak katonai téren, de politikai vonatkozásaiban is. Oroszország mindeddig a síita országok első számú szövetségeseként volt ismert a térségben, és a szövetségesek részéről igen komoly érdeksérelem kellene szülessen, hogy ez a viszony láthatóan megbomoljon.

Ilyen feltételek kialakulásának azonban megvan a lehetősége. Az iráni atomprogram kapcsán zajló tárgyalások eredménye alapjaiban újrarendezheti a térségi erőviszonyokat. Nem csak az atomprogram működési feltételeiről zajlanak ugyanis a tárgyalások, hanem annak elfogadása egy sor más üzlet megvalósulását szabja feltételül. Az amerikaiak saját üzletüket és saját politikájukat akarják Iránra erőltetni, és annak igen alacsony a valószínűsége, hogy az atomprogram kapcsán valóban megállapodás születhet, amennyiben Irán elutasítja az amerikaiak “ajánlatát”. 2015 május első hetében olajipari vállalatok vezetőiből álló amerikai tárgyalódelegáció érkezett Teheránba, ahol megbeszéléseket folytattak az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési engedélyek megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere az amerikai delegáció látogatása után jelentette ki először, hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat, és a közeljövőben megjelennek Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek. Mindez azt mutatja, hogy az iráni atomprogramról csak abban az esetben fog megállapodás születni, ha Irán beengedi a nyugati vállalatokat, és gazdasági téren átveszi azt a szerepet, amit korábban Szaúd-Arábia töltött be a Közel-Keleten. Ennek egyelőre igen alacsony a valószínűsége, de vannak ilyen törekvések, sajnos mindkét fél részéről.

Amennyiben az iráni atomprogram kapcsán olyan megállapodás születik, hogy azt a nyugati országok maradéktalanul elfogadják, az az orosz fél számára jelenthet súlyos érdeksérelmeket, aminek egyenes következménye lehet a politikai ellenfelek támogatása. A szaúdi külügyminiszter nyilatkozata a tárgyalási folyamat megkezdéséről egy nyilvános nyomásgyakorlás Irán felé: azt jelenti, hogy amennyiben Irán egy ellenérdekelt féllel jutna megállapodásra, a fegyverrendszert eladják a térségi riválisoknak. Amennyiben Irán a megfelelő vállalatoknak adja meg a kitermelési engedélyeket, ez a tárgyalási folyamat aligha fog előrejutni. Egyelőre már a puszta tény ismerete is politikai fegyver, az atomprogram kapcsán pedig a megállapodás elmaradásának a legnagyobb a valószínűsége. Mára nem csak a térségi politikában, de a nagyhatalmak közt is olyan helyzet állt elő, amiben a döntéshozók egy része nem hajlandó a kompromisszumra.