Szaúd-Arábia oroszországi nagykövete, Abdulrahman Rassi elmondása szerint Rijád érdekelt a politikai egyeztetések megkezdésében Oroszországgal, és közös álláspont kialakítására törekszenek azokban a kérdésekben, melyekben a két ország jelenleg eltérő pozíciókat képvisel. A szaúdi nagykövet pénteken a Ria Novosztyi hírügynökségnek adott interjút, melyben kijelentette, hogy mindkét fél jelentős erőfeszítéseket tesz a kereskedelem, gazdaság és befektetések terén kibővített együttműködés kialakítására, és a következő hetekben megkezdődő egyeztetések célja az lesz, hogy félreállítsák az ennek útjában álló politikai akadályokat.

A nagykövet nyilatkozata szerint Szaúd-Arábia és Oroszország számos kérdésben eltérő álláspontot képvisel, de eközben mindkét fél közös álláspont kialakítására törekszik, mert a közel-keleti országok külpolitikájában jelentős változások zajlanak. Rassi elmondása szerint őket elsősorban az aggasztja, hogy Oroszország eladja az Sz-300 légvédelmi rendszert Iránnak, Szaúd-Arábia elsőszámú geopolitikai riválisának, de minden más kérdésben hajlanak az orosz állásponthoz közeledésre. A szunnita országok eközben tartanak attól, hogy amennyiben Irán megállapodásra jut a nyugati országokkal, néhány év leforgása alatt támogató és erős szövetséges nélkül maradhatnak.

Vlagyimir Putyin orosz államfő 2015 áprilisában oldotta fel a fegyverrendszer Iránnak történő eladására éveken át érvényen lévő tiltást. A Sz-300 eladása korábban is tervbe volt véve, de egy az iráni atomprogram kapcsán kiadott ENSZ BT határozat alapján felfüggesztették a már folyamatban lévő üzletet. A szaúdi nagykövet a Ria Novosztyinak nyilatkozva most annak lehetőségéről beszélt, hogy amennyiben a tiltást újra érvénybe helyezik Iránra vonatkozóan, Szaúd-Arábia minden más térségi kérdésben hajlandó Oroszországgal egyeztetett álláspontot felvenni.

A következő hónapokban Szaúd-Arábia várhatóan erőteljes lobbitevékenységet folytat majd, hogy az Iránnal kapcsolatos nemzetközi álláspont enyhülése esetén Oroszország újra érvénybe helyezze az ENSZ BT 2010-es határozata alapján elrendelt tiltást. A közel-keleti országok külpolitikai viszonyaiban egyre inkább látható átrendeződésnek azonban kellemetlen következményei lehetnek. 2015 május első hetében amerikai olajipari vállalatok vezetőiből álló delegáció érkezett Teheránba, ahol megbeszéléseket folytattak az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési engedélyek megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere az amerikai delegáció látogatása után jelentette be, hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat, és a közeljövőben megjelennek Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek.

Irán korábban volt már egy a mostanihoz kísértetiesen hasonló helyzetben; 2010-ben Oroszország felfüggesztette az Sz-300 eladása kapcsán már megkötött üzletet, miután az ENSZ BT állandó tagjaként nem akadályozta meg az Iránra kivetett fegyverembargó kiterjesztését. Azt megelőzően szintén intenzív tárgyalások zajlottak az amerikai ellenőrzés alatt álló Nabucco-projektről, melynek Irán egyik forrás-országa lett volna. Az amerikai energetikai cégekkel folytatott együttműködés lehetősége nem volt jövedelmező Teherán számára, Oroszország ugyanis a Nabucco-projekt megvalósításának előrehaladott fázisában felfüggesztette az Sz-300 eladását, és határozottan kiállt amellett, hogy az iráni atomprogram kérdését az ENSZ BT keretein belül kell megoldani. Ahogy 2010-ben is történt, Irán ma újra hajlandóságot mutat az amerikaiak gázprojektjében részvételre (a tárgyalási folyamatról ITT és ITT olvashat). Ahogy 2010-ben sem, Oroszország feltehetően ma sem akadályozna meg egy újabb Irán elleni ENSZ BT határozatot, ha a Nabucco megvalósítása előrehaladott fázisba ér. Ennek hatására Irán ugyanis kihátrált a nyugati gázprojektből, és 2012-re a Nabucco végleg lekerült napirendről, majd a Déli Áramlat tervezett nyomvonalának közel összes országa megadta az építési engedélyt (mígnem Washington a bulgáriai kormányra történő nyomásgyakorlással az utolsó pillanatban blokkolta a projektet).

A Török Áramlat iránt elkötelezett országoknak ma épp ugyanerre van szüksége; ha a Nabucco elveszti fő gázforrását, minden tárgyalás hiába, és jön a Török Áramlat, aminek az Iránba érkező amerikai delegáció – és annak összes velejárója – elsődleges akadályává vált. Szaúd-Arábia Oroszország felé történő nyitását ebben a összefüggésben kell értelmezni; a két ország közt ugyanis – bizonyos körülmények kialakulása esetén – érdekegyezés jöhet létre annak kapcsán, hogy Irán ne vegyen részt egy olyan gázprojektben, ami amerikai ellenőrzés alatt áll, és Európában piacot találhat.