Május 18-án megkezdte működését Oroszország első, az online közösségi hálók monitorozását végző automatikus előrejelző rendszere. A program folyamatosan elemzi az online közösségi média – pl. Facebook – felületein belül zajló folyamatokat, melynek célja elsősorban az, hogy vizsgálja a szerveződő politikai megmozdulások legitimitását. Az Izvesztyija üzleti napilap információi szerint a “Laplace démona” névre keresztelt automatizált program beazonosítja azokat a botokat, melyeket a nyugati titkosszolgálatok bizonyos politikai célok elérése érdekében használnak, látszólag civil tüntetések szervezésére.

Bizonyára sokan elgondolkoztak már azon, hogyan lehetséges, hogy a nyugati országok számára épp kedvező pillanatban egyik napról a másikra megjelennek több tízezer jelöléssel rendelkező, látszólag civil megmozdulások kiírásai az online közösségi médiában. Ezeket a megmozdulásokat a szervezők szintén automatizált programmal indítják be, olyan módon, hogy egy-egy meghirdetett kormányellenes megmozdulásra néhány óra leforgása alatt több százezer ember kap meghívást egy program segítségével. Egy másik módszer, hogy a meghirdetett kormányellenes megmozduláshoz programok által vezérelt hamis felhasználók sokaságát rendelik hozzá, így az újonnan meghirdetett megmozdulást azonnal több ezer “zombi-felhasználó” jelöli be. A tömeg látszatára pedig létrehozza a “végre történik valami” érzetét, és ezen a ponton önműködővé válik az egész, majd valóban több ezer valós személy jelöli be a nemrég meghirdetett, eredetileg programmal felfuttatott megmozdulást.

A nyugati titkosszolgálatok így tetszőleges számú kormányellenes megmozdulást tudnak kezdeményezni, ami olyan akár egy pók hálója, mindig készenlétben van, és várja, hogy beleessen a zsákmány. Ha egy meghirdetett tüntetésre fokozott érdeklődés mutatkozik, és látványos gyorsasággal csatlakoznak valós személyek ezrei, a nyugati ellenőrzés alatt álló sajtó is reklámozni kezdi a megmozdulást, így egy-egy kormányellenes tüntetést akár napok alatt is fel lehet építeni, és tömegeket lehet utcára vinni a kormány sakkban tartása céljából.

A Laplace démona nevű program működési elve, hogy állandó jelleggel monitorozza az online közösségi médiát, és a bejelölések gyorsasága alapján képes kiszűrni azokat az oldalakat és meghirdetett eseményeket, melyek kezdőlöketét nem valós személyek, hanem program által irányított zombi-felhasználók adják. Példának okáért; ha egy kormányellenes megmozdulás oldala a semmiből előtűnve, néhány óra leforgása alatt több tízezer jelölést kap, a program jelzi a illetékes hatóságoknak, akik így meg tudják vizsgálni, hogy az adott szerveződés mögött valós személyek vannak-e, vagy “zombi-felhasználók” ezrei.

A program emellett a hálózat folyamatos elemzésével képes arra, hogy jelezze, ha egy mesterségesen felduzzasztott kormányellenes megmozdulás oldala a hálózatban kapcsolatba kerül extrémista csoportok oldalaival. Így megakadályozható, hogy idegen titkosszolgálatok ráuszítsanak belföldi szélsőséges szervezeteket egy eredetileg nem valós személyek ezreihez, hanem programok által generált felhasználók ezreihez köthető “tömegdemonstrációra”.

A fenti módszer – leegyszerűsítve – egy általános módszer az úgynevezett “színes forradalmak” beindítására. Ezzel a módszerrel vitték utcára az észak-afrikai országokon végigsöprő “Arab Tavasz” során a tömegeket. Később ugyanez a módszer volt használatos az ukrán EuroMajdan esetében is. Magyarországon szintén létezik egy ilyen “pókháló, ami várja, hogy beleessen a préda”. Hazánkban álcivil csoportok tucatjai szerveznek kormányellenes megmozdulásokat a virtuális térben, ezek közül számos esetben feltételezhető, hogy ilyen programokkal generált esemény. Ezek lényege, hogy néhány napi időközökkel van szervezés alatt egy-egy újabb megmozdulás, amit alapesetben nem reklámoznak, de abban a pillanatban, ahogy valós személyek ezrei feltűnő nagy érdeklődés mutatnak, vagy a kormány látványos hibát követ el, a liberális sajtó meghirdeti az újabb kormányellenes demonstrációt.

Magyarországon az internetadó elleni tüntetés volt egy ilyen típusú megmozdulás, amire a liberálisok megpróbálták rászervezni a szélsőjobboldalt. Ezek a kormányellenes megmozdulások éppen amiatt halnak el, mert eredetileg soha nincs mögöttük valós tömeg; egy-egy meghirdetett demonstrációra az online jelentkező résztvevők csak töredéke, nemegyszer egy tizede sem megy el. Kiváló példa erre a tavaly december végén, Budapestre több alkalommal is meghirdetett “eddigi legnagyobb civil megmozdulás, amin minden eddig tüntetést szervező civil csoport együttesen részt vesz”, de végül a több mint 50 ezer jelentkezőből a liberális sajtó becslései szerint is csak alig ötezer fő, későbbi megmozdulásokon pedig alig kétszáz fő vett részt.

Az utóbbi hónapok budapesti eseményei – és a közelmúltban Macedóniában kezdődő felforgatás példája – azt mutatják, hogy Magyarország tipikusan egy olyan ország, ahol most nagy szükség lenne egy ilyen hatóságra, és egy ilyen programra. Nem a civil megmozdulásokkal van ugyanis a probléma, hanem azzal a ténnyel, hogy azok nagy része nem valós civil megmozdulás, hanem külföldről mozgatott tömeg, ami a megfelelő pillanatban egy idegen ország eszközeként, politikai nyomásgyakorlásként vonul utcára, anélkül, hogy ezzel tisztában lenne.